Nap­sü­tés, strand és lazsá­lás vagy váro­si kalandok?

Emlék­szem gye­rek­ként, ami­kor a csa­lád fel­nőtt tag­ja­i­val nya­ral­tam még a Bala­to­non, sosem értet­tem, hogyan tud­tak egész nap mást sem csi­nál­ni, mint heve­rész­ni és alud­ni. A szó szo­ros értel­mé­ben. Alud­tak késő dél­előt­tig, aztán lazsá­lás a hin­ta­ágy­ban ebé­dig, ebéd után jött az emész­tést segí­tő szun­di­ká­lás a hűs szo­bá­ban, majd foly­tat­ták napo­zás­nak álcáz­va a Balaton-parton és egy esti séta után jöhe­tett a jól meg­ér­de­melt pár­nák közt, pap­lan alatt az éjsza­kai alvás. És újra meg újra, mond­ván, hogy sza­bad­sá­gon vagyunk, pihenünk.

Sze­ren­csém­re min­dig talál­tam egy vagány fiús nagy­né­nit, aki örült, hogy pár napra lett egy lánya vagy egy bele­va­ló nagy­pa­pát, nagy­ma­mát, aki szin­tén leste min­den kíván­sá­gom, és néha egy aput, aki­vel szá­mom­ra elő­nyös komp­ro­misszu­mo­kat lehe­tett kötni. A leg­jobb pedig az volt, hogy be lehe­tett eze­ket úgy osz­ta­ni, hogy én sose unat­koz­zak és min­dig meg­le­gyen, amit sze­ret­tem volna. Ne mond­já­tok, hogy önző vol­tam, mert nem, csak nekem a sza­bad­ság, a nya­ra­lás az aktív fel­fe­de­zés volt, a kalan­dok kere­sé­se, amely a mai napig elkísér.

Ahogy tel­nek az évek és öreg­szem, kez­dem azért meg­ér­te­ni őket is. Dol­gos hét­köz­na­pok, nem kevés túl­óra és az ott­ho­ni teen­dők, kere­set­ki­egé­szí­tés még hét­vé­gén is, most már az én min­den­nap­ja­im részét is képe­zik. Szük­ség van egy kis meg­ál­lás­ra néha, az igazi sem­mit­te­vés­re, arra hogy pihen­jen a szer­ve­ze­tünk, hiszen az egész­ség­hez és a meg­fe­le­lő ener­gia­szint­hez ez is elen­ged­he­tet­len. Éppen ezért pró­bá­lom mos­tan­ság már én is úgy meg­ter­vez­ni az uta­zá­sa­in­kat, hogy min­den­ből jus­son meg­fe­le­lő mennyiség.

Az utób­bi pár évben nagy örö­möm­re éven­te több alka­lom­mal is lehe­tő­sé­günk nyí­lott az uta­zás­ra. Ele­in­te egy vagy pár napos város­lá­to­ga­tá­so­kat ter­vez­tünk szin­te min­den máso­dik hónap­ban. Az utób­bi idők­ben uta­zá­sa­ink­nál már körül­te­kin­tőbb vol­tam, és igye­kez­tem úgy ala­kí­ta­ni, hogy ezek mini­mum tíz napo­sak legye­nek, de lehe­tő­sé­ge­ink sze­rint még hosszab­bak. Hogy miért mon­dom azt, hogy már körül­te­kin­tőbb vol­tam? Egy­sze­rű a válasz, ha a fen­ti­e­ket össze­gez­zük. Min­den­re szük­sé­günk van. A lelas­su­lás­ra, az újdon­sá­gok kiél­ve­zé­sé­re és a pil­la­nat meg­élé­sé­re ugyan­úgy, ahogy a kíván­csi­sá­gunk, tudás­vá­gyunk kielé­gí­té­sé­re, az isme­re­tek bőví­té­sé­re. Ezt mi ide­á­li­san nagy­já­ból egy ilyen hosszú uta­zás alatt tud­juk vég­hez vinni. Per­sze, van olyan is, hogy szem­be­jön egy kihagy­ha­tat­lan lehe­tő­ség egy hét­vé­gé­re vagy akár egy egy­na­pos kirán­du­lás­ra, de ezek inkább amo­lyan prog­ra­mok, kevés­bé nya­ra­lá­sok, szabadságok.

Sokan van­nak, akik örö­kös moz­gás­ban érzik jól magu­kat, de nagy a tábo­ra azok­nak is, akik egy hét a nap­sü­tés­ben ten­ger­par­ton és több nem kell jel­mon­dat­tal válasz­ta­nak nyári úti­célt. Sze­rin­tem érde­mes meg­ta­lál­ni az egyen­súlyt, ha vala­ki nem uta­zik egész éven át, nem tehe­ti meg, hogy egy hét város­né­zés, kul­tu­rá­lis kör­uta­zás, majd egy másik alka­lom­mal egy hét a nyug­ágy­ban fekve kok­té­lo­kat szür­csöl­ve és néha meg­már­tóz­va a hűs ten­ger hab­jai közt. Nekünk még ez nem megy, nem tud­nánk ennyi időt egy hely­ben meg­ma­rad­ni, és nem elé­gí­te­ne ki, nem töl­te­ne fel tel­je­sen egy ilyen hét. A tizen­egy­két nap, két hét leg­több­ször lehe­tő­sé­get biz­to­sít nyá­ron arra, hogy pár napot lazább­ra vegyünk, kihagy­juk a reg­ge­lit és volt már rá példa, hogy az egész napot a hul­lám­zó ten­gert és a hajó­for­gal­mat bámul­va töl­töt­tük, de akár rövi­debb akár hosszabb a nya­ra­lás, legyen tik­kasz­tó hőség vagy sze­les, esős idő­já­rás a mehet­nék min­dig a lábunk­ban van, a kíván­csi­ság hajt min­ket előre.

Fel­tet­tem a kér­dést, mely­re vála­szol­ni én is csak össze­tet­ten tudok. Biz­ton állí­tom, léte­zik e két kate­gó­ria, két szte­reo­tí­pia, de nyil­ván egy sza­bad­ság ideje alatt bár­mi­lyen hosszú is legyen, az a lényeg, hogy jól érez­ze magát az ember, fel­töl­tőd­jön, kike­rül­jön a szür­ke hét­köz­na­pok mókus­ke­re­ké­ből, és ezt min­den­ki maga tudja a leg­job­ban, hogy mivel tudja elérni.

Motosz­kál a fejem­ben néhány köl­tői kér­dés a témát ille­tő­en, ame­lyek­re pár év múlva, ígé­rem, meg­pró­bá­lok választ adni elő­szed­ve ezt a blog bejegy­zést, és meg­cá­fol­ni vagy meg­erő­sí­te­ni jelen­le­gi énem.

• Eljön az az idő, ami­kor min­den kíván­sá­gom egy víz­par­ti sem­mit­te­vős nya­ra­lás lesz, csak alvás­sal és napo­zás­sal, maxi­mum egy esti sétával? 
• Lehet élvez­ni olyan nya­ra­lást, ahol a szál­lo­dán, apart­ma­non kívül csak a ten­ger­par­tot látod és a ren­ge­teg turis­tát magad körül? 
• Gye­rek­kel utaz­va válasz­tod inkább ezt a fajta uta­zást, mert így könnyebb? 
• Befo­lyá­sol­ja való­ban egy gye­rek az úti­cél válasz­tást vagy tulaj­don­kép­pen ő bár­hol jól érez­he­ti magát csak együtt legyen a család? 

Ha van ked­ve­tek érvel­ni egyik vagy másik nya­ra­lás­tí­pus mel­lett, szí­ve­sen olva­som meg­lá­tá­sa­i­to­kat, s ha egyet­ér­te­tek velem, akkor a meg­erő­sí­tést is öröm­mel veszem; írjá­tok meg nekünk!

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.