Gaztelugatxe – min­den, amit tudni kell róla

2017. június 11.

Van egy álom­szép hely Spanyolország észa­ki részén, a Vizcayai‐öbölnél, mely hóna­pok­kal ezelőtt rabul ejtett és bakancs­lis­tánk fősze­rep­lő­je lett. Gaztelugatxe, álom­ból való­ság.

Spanyolországot eddig is nagyon sze­ret­tem, min­dig min­den­hol más arcát mutat­ja és lenyű­gö­ző tája­kat ismer­het meg itt az ember. Baszkföldre most láto­gat­tunk elő­ször és Gaztelugatxe meg­lá­to­ga­tá­sa igazi élmény, kaland volt szá­munk­ra, min­den fáradt­sá­got és vára­ko­zást meg­ért ez a hely.

Megközelítés

Bilbao‐tól észa­ki irány­ban Bakio mel­lett talál­ha­tó szik­lá­ra épült kolos­tor, melyet egy kes­keny kőhíd köt össze a szá­raz­föld­del. Kiváló kirán­du­ló­hely, túrá­zá­si lehe­tő­ség és hihe­tet­len kilá­tást biz­to­sít a gyö­nyö­rű szik­lás par­tok­ra, s per­sze magá­ra a vég­te­len óce­án­ra.

Mi Bakio tele­pü­lé­sen lak­tunk a Hotel Arimune Restaurant csa­lá­di­as kis szál­lo­dá­ban, meg­is­mer­ve így ezt a ször­fö­sök által imá­dott homo­kos ten­ger­par­ti öblöt. Innen a sárga turis­ta­jel­zést követ­ve mint­egy jó óra alatt túráz­va értük el San Juan de Gaztelugatxe‐t. Itt van egy nagy par­ko­ló az autó­val vagy buszok­kal érke­ző turis­ták­ra szá­má­ra, innen már csak egy 1,5 km‐es gya­log­tú­rá­val érhe­tő el a világ sze­rin­tem egyik leg­szebb érde­kes­sé­ge. Ez a kiin­du­ló és vég­pont­ja sok láto­ga­tó­nak, ahol egy kel­le­mes étte­rem várja a ven­dé­ge­ket hétfő és kedd kivé­te­lé­vel, hogy meg­pi­hen­je­nek az út után vagy épp ráké­szül­je­nek.

Gyakorlati, hasz­nos infor­má­ci­ók és élmé­nye­ink

Akik autó­val érkez­nek, San Juan de Gaztelugatxe‐ig tud­ják könnyen meg­kö­ze­lí­te­ni a helyet, Bilbao‐tól Bakio tele­pü­lés jel­zést követ­ve. Bilbao‐ból menet­rend sze­rint köz­le­ke­dik a Bizkaia busz A3518‐as jára­ta Bakio‐ba. Reggeltől estig min­den óra 30 perc­kor indul a Plaza de Moyua‐ról a Hotel Carlton‐nal szem­be­ni meg­ál­ló­ból (jelen­leg LEVIs üzlet van ott pont). A busz­jegy 2,50 EUR/fő/út és Bakio‐ig kell kérni, ahol a vég­ál­lo­má­son kell leszáll­ni. Visszafele ugyan­in­nen indul min­den óra 25 perc­kor. Itt érde­mes lemen­ni rög­tön szem­közt a part­ra egy pár fotó ere­jé­ig, majd jobb­ra indul­va a sárga turis­ta jel­zést kell követ­ni. Amennyiben a túrát ezen a sza­ka­szon kihagy­nánk, akkor taxi­val el lehet jutni a fent emlí­tett par­ko­ló­ig. Mindenképp túra­ci­pő vagy leg­alább egy kényel­mes sport­ci­pő aján­lott és víz min­den mennyi­ség­ben a folya­dék­pót­lás­hoz.

Szállásunk Bakio‐ban itt a busz­vég­ál­lo­más­nál volt, tehát a túra nekünk nem volt kér­dés. Gyönyörű kilá­tás­ban volt részünk szin­te végig, a fárasz­tó hegy­me­ne­tet ennek köszön­he­tő­en egész jól visel­tük. Akinek az edzett­sé­gi szint­je nem a leg­jobb, annak ugyan nehe­zebb a terep, de a par­ko­ló­ig végig kiépí­tett, asz­fal­to­zott az út és tér­kép­ol­va­sás­sal nem kell baj­lód­ni. Körülbelül 1 óra alatt ezt a sza­kaszt meg lehet tenni.

A nehe­zebb része később jön. Az étte­rem mel­lett jól lát­ha­tó­an jelöl­ve foly­ta­tó­dik az út, mely már igazi túra min­den­ki­nek. A kilá­tó­te­rasz – Mirador de San Juan de Gaztelugatxe – ugyan mere­de­ken lefe­le, de meg­kö­ze­lít­he­tő akár baba­ko­csi­val is. Innentől fa és föld lép­cső­kön, köve­ken eresz­ke­dünk mere­de­ken alá, hogy mint­egy 1,1 km után elér­jük az iko­ni­kus lép­cső­sor alját. A lép­csők szá­mát ille­tő­en van, ahol 230‐t van, ahol 240‐t írnak a leírá­sok, hát beval­lom én nem szá­mol­tam meg. Annyit tudok csak, hogy aki idáig eljut, annak a lép­cső­sor meg­má­szá­sa már gye­rek­já­ték. Én is azt érez­tem, hogy bol­dog vagyok, itt vagyok, egy álmom válik való­ra. Fáradtságot már nem is érez­tem és tulaj­don­képp azt is elfe­lej­tet­tem, hogy ezt vissza­fe­le is meg kell ten­nem. Hihetetlen érzés volt min­den­fe­lől a kék óceán a vad hul­lá­mok­kal, a kanyar­gó lép­cső­kön meg­áll­ni és min­dig kicsit más­képp látni a kör­nye­ze­tet. Felérve a kolos­tor­hoz egye­nest a haran­got keres­tük, hiszen van egy hagyo­mány, mely sze­rint a zarán­dok, aki felér meg­kon­gat­ja három­szor a haran­got és köz­ben kíván­hat egyet. Nem hagy­tuk ki, beáll­tunk a sorba.

A majd­nem 40 fokos hőség és nap­sü­tés elle­né­re, éle­tem egyik leg­szebb napja volt, s bár­mi­kor újra­kez­de­ném. Látogassatok el ti is ide, meg­éri! Mutatok is még pár fotót:

 

Tartsatok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljus­sa­nak.

 

Hozzászólás

  • Google Translate

  • Kövess min­ket:

  • Hírlevél

  • Booking.com Booking.com
  • Legnépszerűbb bejegy­zé­sek