Észak‐Németország a bakancs­lis­tán­kon: 5 város, amely vár ránk

2018. október 2.

Gyerekkoromban jár­tam elő­ször Németországban, aka­rom mon­da­ni az egy­ko­ri NDK terü­le­tén. Egy meg­ha­tá­ro­zó élmé­nyek­kel teli csa­lá­di nya­ra­lás volt pár hónap­pal a Berlini fal lebon­tá­sa előtt.

Drezdához köze­li nya­ra­lá­sunk­ról írtam egy blog­be­jegy­zést, amit itt talál­tok.

Nagyon soká­ig nekem ez volt Németország, és amíg min­den­ki Nyugatra tar­tott az azt köve­tő évek­ben, én nagyon nem vágy­tam. Jól érez­tem magam a mi kis bala­to­ni nya­ra­lónk­ban, és sok‐sok év telt el, mire újra Németország felé vet­tük az irányt. Az ország maga nekem éve­kig egyen­lő volt a Kinder cso­ko­lá­dé­val, a sör­rel, a kol­básszal, a BMW‐vel és a Mercedes‐szel, a Fekete‐erdővel és Münchennel, ennyit lát­tam belő­le. Ja, és per­sze az utá­la­tos német nyelv­tan­nal és kaci­fán­tos német kife­je­zé­sek­kel, mert­hogy német kéttan­nyel­vű turiz­mus sza­kos diák let­tem köz­ben.

Manapság sem tudom eldön­te­ni, és sze­ret nem sze­ret játé­kot ját­sza­nék, hogy választ adhas­sak a kér­dés­re, azt viszont tudom, hogy egyes váro­sai kíván­csi­sá­got ébresz­te­nek ben­nem, illet­ve hogy az a strand­ko­sár még vár rám ott észa­kon vala­hol. Hatalmas nagy vágyam, hogy kipró­bál­jam, illet­ve a német ten­ger­par­to­kat fel­fe­dez­zük.

Közkedvelt cikk lett a Németország, két ten­ger part­vi­dé­ke koráb­bi blog­be­jegy­zé­sem,
itt elol­vas­hat­já­tok.

Hogy melyek azok az észa­ki német váro­sok, ame­lye­ket egy­út­tal bejár­nánk, ha az Északi‐ és a Balti‐tenger part­jai len­né­nek a követ­ke­ző úti cél­ja­ink? Most meg­osz­tom vele­tek, és mivel ezek könnyen fel­fűz­he­tő­ek egy kör­uta­zás állo­má­sa­i­ul, mi már leg­in­kább csak idő­pon­tot kere­sünk a meg­va­ló­sí­tás­ra.

Hamburg

Aki járt már Berlinben, Münchenben az kihagy­ha­tat­lan­nak talál­ja Hamburgot, a máso­dik leg­na­gyobb várost Németországban, amely tör­té­ne­lem­mel épp­úgy átita­tott, mint a jele­né­vel, és a ten­ger közel­sé­gé­ből faka­dó­an a nyílt víz illa­tá­val és han­gu­la­tá­val. Hamburg ugyan­is Rotterdam és Antwerpen után Európa leg­na­gyobb for­gal­mat lebo­nyo­lí­tó kikö­tő­vá­ro­sa az Elba tor­ko­la­tá­nál, 110 kilo­mé­ter­re a nyílt víz­től. A víz az úr a város­ban, és ez meg­lát­szik a hidak szá­mát ille­tő­en is, több mint 2500 híd­já­val meg­elő­zi Amszterdamot és Velencét. A keres­ke­de­lem ennek meg­fe­le­lő­en a világ egyik leg­gaz­da­gabb váro­sá­vá tette a tör­té­ne­te során, és meg­ha­tá­ro­zó volt a Hanza‐városok között. Érdekes lehet a sok‐sok hídon át bók­lász­ni, és a meg­le­he­tő­sen nagy alap­te­rü­le­ten, 1400 zöld park vala­me­lyi­ké­ben időz­ni, elsé­tál­ni a kissé hival­ko­dó­nak tar­tott Városházához, a kikö­tő­ben figyel­ni nyüzs­gő éle­tet, illet­ve nem utol­só sor­ban kíván­csi vagyok a világ leg­na­gyobb össze­füg­gő rak­tár­komp­le­xu­má­ra is. A város szim­bó­lu­ma a Szent Mihály‐templom Németország leg­na­gyobb torony­órá­já­val szin­tén nem marad­hat ki. Bár min­den­hol azt eme­lik ki, hogy gye­rek­kel uta­zók­nak, engem vonz az állat­kert­je, a Hagenbeck, amely ter­mé­sze­tes kör­nye­ze­té­hez hűen ad ott­hon csak­nem 210 állat­faj­nak. Szerintem ez is bele kell, hogy fér­jen a prog­ram­ba, no meg egy hajó­ki­rán­du­lás, hogy más szem­szög­ből is fel­fe­dez­zük ezt mul­ti­kul­tu­rá­lis várost.

Kiel

A Balti‐tenger part­ján fek­szik Kiel, a tér­ség meg­ha­tá­ro­zó váro­sa, tulaj­don­kép­pen a kapu észak felé. Egy ideig Dániához is tar­to­zott. Igazi kikö­tő­vá­ros, ez is a leg­na­gyobb neve­ze­tes­sé­ge, így érde­mes a város­né­zést erre a tér­ség­re kon­cent­rál­tan szer­vez­ni. A tör­té­nel­mi város­köz­pont a II. világ­há­bo­rú alatt tel­je­sen meg­sem­mi­sült, és az újjá­épí­tés követ­kez­té­ben egy új modern város ala­kult ki. Amit sike­rült az utób­bi évek­ben hely­re­ál­lí­ta­ni, így a hagyo­má­nyok fel­lel­he­tő­ek itt, az a Dänische Straße, vala­mint a Holstenstraße Németország egyik leg­ré­geb­bi gya­lo­gos­öve­ze­te várja a láto­ga­tó­kat. A város egyéb­ként 1844‐től a II. világ­há­bo­rú idő­sza­ká­ig élte fény­ko­rát, ekkor épült ki ugyan­is a vasút. A kikö­tői han­gu­lat hami­sí­tat­lan, ha csak arra gon­do­lunk, hogy a város kife­je­zet­ten a hajó­gyár­tá­sá­ról híres, és mind­emel­lett itt ren­de­zik meg éven­te a világ leg­na­gyobb vitor­lás­ver­se­nyét. A múze­um, amit nem hagy­nék ki semmi áron, az a Hajózási Múzeum, ahol töb­bek közt meg­te­kint­he­tő az 1850‐ben itt Kielben meg­épült, a világ első ten­ger­alatt­já­ró­já­nak modell­je. Emellett sze­re­tem a helyi tör­té­nel­met, az embe­rek egy­ko­ri éle­tét, szo­ká­sa­it bemu­ta­tó kiál­lí­tá­so­kat, mert köze­lebb visz­nek a tény­le­ges meg­is­me­rés­hez, így kíván­csi­an láto­gat­nánk meg a Kiel‐Molfsee Szabadtéri Múzeumot. Érdekességként meg­em­lí­tem még Kiel tör­té­nel­mé­hez, itt a vár­ban szü­le­tett 1728‐ban III. Péter orosz cár.

Rostock

Hasonlóan az előző váro­sok­hoz a Balti‐tenger part­ján talál­juk, és mily meg­le­pő módon hason­ló­an for­gal­mas kikötő‐ és Hanza‐kereskedőváros volt, de fej­lő­dés­ben elma­radt a későb­bi idő­szak­ban. A mai napig azon­ban kikö­tő­je a lük­te­tő város­köz­pont, ide el kell láto­gat­ni. A hát­te­ré­ül a vörös­tég­lás épü­le­tek, temp­lo­mok szol­gál­nak a Hanza idők­re emlé­kez­tet­ve. Jellegzetes épü­le­tei között fel­ke­res­ve a vár marad­vá­nya­it, a góti­kus temp­lo­mo­kat, a han­gu­la­tos étter­mek, kávé­zók és üzle­tek között min­den­képp kell egy sétát tenni. Rostock híres egye­te­mé­ről, ugyan­is 1419‐ben itt ala­pí­tot­ták meg Észak‐Európa leg­ré­geb­bi egye­te­mét. A város így ma is egy fia­ta­los, élénk kikö­tő­vá­ro­si han­gu­lat­tal fogad, de épít­ke­zés­ben, város­ren­de­zé­ben köve­ti a hagyo­má­nya­i­kat. És ha már Rostock, akkor Warnemünde. Közigazgatásilag Rostock egyik város­ré­sze, amúgy pedig egy szív­be­mar­ko­ló­an hívo­ga­tó fehér homo­kos strand­dal ren­del­ke­ző ten­ger­par­ti tele­pü­lés, ahol a strand­ko­sa­rak szá­zai vár­ják ven­dé­ge­i­ket, így min­ket is. Ez az a hely, ahol “meg­szü­le­tett”, így ki kell pró­bál­ni, itt és nem más­hol, és az észa­ki ten­ger­par­ti érzés biz­tos bel­tel­je­sü­lé­se vár. A strand­ko­sár egy­sze­rű­en a német ten­ger­par­tok szim­bó­lu­ma lett az idők során, és még ma is folya­ma­to­san fej­lő­dik.

Ti is úgy oda­vagy­tok a német ten­ger­part jel­ké­pe­ként emle­ge­tett strand­ko­sár­nak,
mint én? Had ajánl­jam figyel­me­tek­be Az élet sója blog egy cik­két
a strand­ko­sár tör­té­ne­té­ről.

Bréma

Kinek mi jut eszé­be elő­ször ezt a város­ne­vet hall­va? Nekem, de gon­do­lom nem vagyok vele egye­dül, a bré­mai muzsi­ku­sok, én még ezen nőt­tem fel. A város neve egy­be­forrt a híres Grimm mesé­vel a Brémai muzsi­ku­sok tör­té­ne­té­vel, melyek bronz szob­ra a főté­ren áll, és a leg­töb­bet fotó­zott neve­ze­tes­sé­ge a város­nak. Naná, hogy ide vezet majd a mi első utunk is. Már csak azért is, hogy bőví­te­ni tud­jam ezál­tal a saját mese fotó­al­bu­mo­mat a blog Facebook olda­lá­nak albu­mai közt, és meg fogom simo­gat­ni a sza­már orrát egy kis sze­ren­cse remé­nyé­ben. A város tör­té­nel­mi köz­pont­já­ban talál­ha­tó a Marktplatz szí­nes háza­i­val, ahol a Városháza és a Szent Péter dóm is áll, illet­ve Németország leg­ma­ga­sabb Roland‐oszlopa, mely a város fény­ko­rá­ra emlé­kez­tet a Hanza‐szövetség ide­jé­ből. Kihagyhatatlan sze­rin­tem a Bürgerpark, amely egy az angol­ker­tek stí­lu­sá­ban kiala­kí­tott tör­té­nel­mi park, és két­szer akko­ra a terü­le­te, mint az angol Hyde Parké. Végigsétálnánk még szin­te biz­tos a Böttcherstrasse‐n, ami kéz­mű­ves üzle­tek egész sorát vonul­tat­ja fel a német kul­tú­ra és hagyo­má­nyok tisz­te­le­te mel­lett.

Hannover

Körutazásunkat a leg­dé­leb­ben fekvő Hannoverben fejez­zük be, mely szin­tén Hanza‐város volt, illet­ve később a Hannoveri Királyság fővá­ro­sa. Zöld Városként is emle­ge­tik szám­ta­lan park­ja miatt. A leg­hí­re­sebb ezek közül a Nagy Kert, Herrenhausenben, ami Európa egyik leg­na­gyobb barokk kert­je ere­de­ti for­má­ban. Hannover egy igazi kul­tu­rá­lis kin­cses­bá­nya, tele kiál­lí­tá­sok­kal, szín­há­zi és kon­cert elő­adá­sok­kal, múze­u­mok­kal, és Operaháza is az egyik leg­szebb neo­klasszi­cis­ta épü­let, mely­nek bal­kon­ja tele van nép­sze­rű köl­tők, zené­szek szob­ra­i­val. Ahol csak lehet, sze­re­tem víz­ről és felül­ről is meg­cso­dál­ni a várost, a kör­nyé­ket. Ezt Hannoverben az Új Városháza dóm­já­nak galé­ri­á­já­ból biz­tos nem hagy­nám ki. Ami még nagyon meg­tet­szett, és egy kicsit izga­tott is let­tem ettől a lehe­tő­ség­től, az egy “vezesd magad város­né­zés”. Biztos emlé­kez­tek a ber­li­ni láto­ga­tá­sunk­ra, mikor kita­lál­tam egy “tra­vel activity”-re keresz­telt játé­kot, és nagyon élvez­tük. Ez most kicsit más, de hason­ló­an kre­a­tív lehe­tő­ség arra, hogy saját magunk fedez­zük fel a várost. A váro­son végig­ve­zet egy fel­fes­tett vörös vonal, amely men­tén meg­ta­lál­ha­tunk min­den érde­kes, nép­sze­rű helyet, lát­ni­va­lót. A nagy­já­ból három órás város­né­zés­hez egy kis füze­tet is besze­rez­he­tünk a pálya­ud­va­ron.

Ha lema­rad­ta­tok volna az emlí­tett tra­vel activity‐ről Berlinben,
itt meg­néz­he­ti­tek, elol­vas­hat­já­tok az erről szóló blog­be­jegy­zést.

Remélem, hogy nem­so­ká­ra ezek a váro­sok Észak‐Németországban fel­ke­rül­nek saját élmé­nyek­kel és tapasz­ta­la­tok­kal kibő­vít­ve, sok‐sok szép saját fotó­val újra a #kaland­lis­ta blog­ra és Facebook olda­lá­ra! Mi ezen leszünk.

Tartsatok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljus­sa­nak.

Hozzászólás

  • Google Translate

  • Kövess min­ket:

  • Hírlevél

  • Booking.com Booking.com
  • Hirdetőoszlop

  • Legnépszerűbb bejegy­zé­sek