#ElzásziKalandok – Strasbourg, „Meseország“ fővá­ro­sa Európa köze­pén

2018. július 12.

Elzász régió leg­észa­kabb­ra fekvő váro­sa, igazi euró­pai város, mely az idők során tar­to­zott Németországhoz és Franciaországhoz is, illet­ve a határ közel­sé­ge miatt Strasbourg magán vise­li mind a német, mind a fran­cia jegye­ket. Szerintem már önma­gá­ban is megér egy város­né­zést, de ha az elzá­szi régi­ó­ban vagyunk, akkor akár egy egy­na­pos láto­ga­tás­ra sem sza­bad kihagy­ni.

Kirándulás Colmarból

Mi a bázi­sun­kat Colmarba tet­tük, innen fedez­tük fel töb­bek közt Strasbourg szép­sé­ge­it is. Autóbérlésre nem is gon­dol­tunk, rög­tön a helyi köz­le­ke­dé­si lehe­tő­sé­ge­ket bön­gész­tük még itt­hon, mikor meg­vet­tük a repü­lő­je­gye­ket és lefog­lal­tuk a szál­lást. Colmar és Strasbourg között köz­le­ked­he­tünk vonat­tal vagy busszal, a menet­idő nagy­já­ból más­fél óra az utób­bi­nál, amit mi is válasz­tot­tuk. Már csak azért is emel­lett dön­töt­tünk, mert jóval gaz­da­sá­go­sabb volt, mint a vonat­jegy. A busz­jegy ára töre­dé­ke a vonat­jegy­nek, és a – FlixBus jóvol­tá­ból – kényel­mes, lég­kon­di­ci­o­nált, wifi‐vel fel­sze­relt busz töké­le­te­sen meg­fe­lelt erre az útra. Kora reg­ge­li indu­lás­sal és késő esti érke­zés­sel szin­te egy tel­jes napunk volt a város­ban, pon­to­sab­ban Strasbourg óvá­ro­sá­nak és annak kör­nyé­ké­nek meg­is­me­ré­sé­re, végig gya­lo­go­san. Praktikus, hasz­nos infor­má­ci­ó­ként írom, hogy ez a busz­já­rat Frankfurt felé köz­le­ke­dik, tehát a busz­ra várva ezt a kiírást figyel­jé­tek Colmarban, vissza­fe­le pedig Párizs felé tartó jára­tot kell keres­ni. Figyeljetek, sok a zöld busz a stras­bour­gi vég­ál­lo­má­son, tapasz­ta­lat, hogy jól néz­ze­tek körbe.

Séta Strasbourgban

A francia‐német hatá­ron évszá­za­do­kon keresz­tül ütkö­ző­pont volt a város akár poli­ti­kai szem­pont­ból, akár kul­tu­rá­li­san néz­zük, sőt mi több, már a közép­kor­ban kiemel­ke­dő keres­ke­del­mi köz­pont­ként tar­tot­ták szá­mon. Óvárosának elhe­lyez­ke­dé­se így nem meg­le­pő, a várost átsze­lő Ile folyó part­ján és az Aar‐folyó által hatá­rolt kis szi­ge­ten ala­kult ki. A Grande Ile névre hall­ga­tó város­rész 1988. óta az UNESCO világ­örök­sé­gi lis­tá­ján is sze­re­pel. A folyó vizét egyéb­ként egy­kor az itt léte­sült bőr­gyá­rak és mal­mok hasz­nál­ták, manap­ság a hajóz­ha­tó csa­tor­na­há­ló­za­ta a turis­tá­kat csá­bít­ja egy kel­le­mes hajó­ká­zás­ra, és hogy ezál­tal meg­is­mer­jék a város más arcát is. Mi gya­lo­go­san, kel­le­mes tava­szi sétát téve fedez­tük fel a leg­főbb neve­ze­tes­sé­ge­it, kóbo­rol­tunk cél­ta­la­nul zeg­zu­gos utcá­in és fotóz­tuk a jel­leg­ze­tes szí­nes, favá­zas régi lakó­há­za­kat min­den szem­szög­ből. Ezek közül nem­egy ma szál­lo­da­ként, étte­rem­ként vagy kávé­zó­ként üze­mel, így ter­mé­sze­te­sen volt, hogy elcsá­bul­tunk, és jöhe­tett egy kis helyi édes­ség, dél­után pedig a jól­meg­ér­de­melt tejes­ká­vém az egyik tera­szon. Strasbourgban egyéb­ként a német‐francia múlt meg­je­le­nik a gaszt­ro­nó­mi­á­ban is, és jól meg­fér­nek egy­más mel­lett bár­me­lyi­ket is akar­juk kipró­bál­ni.

A leg­na­gyobb épí­tett neve­ze­tes­sé­ge a góti­kus Notre Dame‐katedrális a híres aszt­ro­ló­gi­ai órá­val, mely­hez hason­lót lát­tunk Prágában is. A 142 méter magas kated­rá­lis ural­ja az óvá­rost, és mese­be­li pom­pá­val tor­nyo­sult fölénk ahogy egy szűk kis utca végén kiér­tünk az előt­te lévő térre. Ezzel a magas­sá­gá­val egyéb­ként Európa leg­ma­ga­sabb közép­ko­ri épü­le­te. Az emlí­tett híres csil­la­gá­sza­ti órája kakas­ku­ko­ré­ko­lás­sal kísé­ri a déli harang­já­té­kot, illet­ve az apos­to­lok figu­rái vonul­nak el köz­ben Jézus előtt. Tetejét – érde­kes­ség­ként – nem pala­te­tő, hanem elzá­szi csem­pe fedi. Tartozik egy legen­da is a kated­rá­lis­hoz, mely sze­rint az ördög fog­ság­ba esett itt, és az ő szen­ve­dé­sei hal­lat­sza­nak, mint föl­dön­tú­li han­gok.

Strasbourg másik nagy ismert­ség­nek örven­dő és a turis­ták által ked­velt lát­vá­nyos­sá­ga a „Petite France“ névre hall­ga­tó vár­orész, melyet mi is fel­ke­res­tünk a folyó­par­ton végig­sé­tál­va miu­tán a kated­rá­lis kör­nyé­két bejár­tuk, min­den irány­ból meg­örö­kí­tet­tük. Neve magya­rul annyit jelent, Kis Franciaország, melyet a 16. szá­zad­ban kapott. Ebben a város­rész­ben működ­tek egy­kor azok a kór­há­zak, ahol nemi beteg­ség­gel fer­tő­zött kato­ná­kat ápol­tak elkü­lö­nít­ve az olasz­or­szá­gi hábo­rú után. Ekkor még Elzász füg­get­len volt, és a beteg­sé­gek ter­je­dé­sé­ért Franciaországot hibáz­tat­ták, így nem is adhat­tak volna talá­lóbb nevet a ma már kife­je­zett cso­dás és talán a város leg­ked­vel­tebb negye­dé­nek.

Európa köze­pén egy német és fran­cia múlt­tal, hagyo­má­nyok­kal meg­ál­dott várost ismer­tünk meg Strasbourgban, nem bán­tuk meg, hogy ellá­to­gat­tunk ide ha csak néhány órára is.

„Képeslapok“ Strasbourgból

Tartsatok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljus­sa­nak.

Hozzászólás

  • Google Translate

  • Kövess min­ket:

  • Hírlevél

  • Booking.com Booking.com
  • Hirdetőoszlop

  • Legnépszerűbb bejegy­zé­sek