Volt már olyan veletek, hogy megláttatok valamit és azonnal beleszerettetek? Vagy, hogy megláttátok és azonnal tudtátok, hogy ki akarjátok egyszer próbálni; hogy egyszer el akartok jutni oda, mint például nekem korábban Baszkföldön San Juan de Gaztelugatxe volt? Na hasonló érzéseim voltak nemrégiben ismét egy könyvvel kapcsolatban, melynek a címe alapján egyszerűen tudtam, hogy nekem ezt most el kell olvasnom. Mint utazó blogger – nem is kicsit – felcsigázott a „Poggyász nélkül“. Kíváncsiak vagytok, milyen olvasmányélményt adott nekem ez a könyv, akkor tartsatok most velem!
A blogon utazós könyveket is bemutatok, mert biztos vagyok benne, többen járunk hasonló cipőben, és nehezen találunk olyan könyveket, történeteket, melyek olvasása közben is „utazhatunk“. Kérlek egyben benneteket, ha van egy ilyen típusú, jó könyv a tarsolyotokban, ne tartsátok magatokban. A blog magazin rovatában, a #kalandlista könyvespolca menüpontban folyamatosan megtaláljátok, amiket én olvastam.
A cím után a könyv fülszövegét végigolvasva csak erősödött bennem az izgalom, a kíváncsiság vagy mondhatjuk, hogy a kaland iránti vágy. Ezt figyeljétek: „Még szinte egymás vezetéknevét sem tudják, máris megállapodnak, hogy belevágnak egy nyolc országot érintő, háromhetes, kockázatos kísérleti utazásba. Hogy mi ebben a turpisság? Az, hogy mindezt szállodai foglalás, terv és ami pláne, poggyász nélkül teszik.“ Alig vártam, hogy nekiállhassak az olvasásnak, és bevallom, elég sokat vártam tőle egy ilyen bevezető után…
Clara Bensen: Poggyász nélkül
A történet – kicsit bővebben – magáról az írónőről szól, és az ő életébe kapunk betekintést, jókora merítéssel az elmúlt éveinek problémáiba. Hogy a múltjától szabaduljon, avagy a gyógyulás útján egy online társkeresőn próbál szerencsét új életéhez. Itt hozza össze a sors a kívülálló szemével egyenesen különcnek titulálható Jeff-fel, aki egyetemi professzor létére az irodájában rendezi be otthonát, majd pedig egy kukában, és mindemellett hatalmas energiával rendelkezik, illetve gyűlöli a kötöttségeket, az írott és íratlan szabályokat. Az ő ötletétől vezérelve röviddel kapcsolatuk kezdete után belevágnak közösen a már említett nagy kalandba.
Innentől pedig jöjjenek inkább az én gondolataim, egyrészt mert nem vagyok könykritikus vagy akár könyves blogger, másrészt pedig most már hetekkel a könyv letétele után sem tudom egyértelműen eldönteni, hogy tetszett és ajánlom mindenkinek vagy inkább nem annyira. Egyszerűen annyit mondanék, ha érdekel, olvasd el; egyszer megéri mindenképp.
Nézzük csak… poggyász nélkül? Értsd, egy gondosan kiválasztott ruhában, nadrágban vagy szoknyában, papucsban vagy bakancsban, amelynek a zsebébe csúsztatod az útleveledet és a bankkártyádat, és irány három hétre a világ. Még egy camino útra is pakol az ember legalább egy váltás ruhát, főképp egy váltás alsóneműt, vagy nem? Hát ők nem. Csak úgy lazán, majd lesz valahogy, mert mindig is lesz. Vagányság, kaland, bevállalósság vagy eszemet őrültség? Elgondolkodtató, és biztos eszembe fog jutni, amikor nem tudjuk majd bezipzározni a nagy bőröndünket utazás előtt.
Tervek nélkül utazni? Ez még jól is elsülhet! Én például nem szeretem a túl szervezett dolgokat, az esetleges kötöttségeket, korlátokat. Jobban szeretem megélni az adott helyet, az adott pillanatot, így nem is baj, ha menetközben alakul, hogy mikor merre tovább. Bár a repülőjegy, buszjegy és szállásfoglalás kérdését eddig mindig előre intéztük, inkább csak azért, hogy lássuk az utazásunk várható reális költségeit. Nem nagyon vonz már a reptéren való alvás vagy hasonló opciók. Azért van persze, amikor bevállalnánk, vagy vannak olyan helyzetek, amelyekben fel kell találnia magát az embernek. Ezek teszik izgalmassá az úton-levést.
Couchsurfing, amit érint még a könyv, és érdekes téma. Az utóbbi időkben itthon is elterjedt szállásforma lett a kanapészörf. Tudjátok, ez az, amikor egy idegen befogad a nappalija kanapéjára éjszakára, és te azzal viszonzod, hogy más idegent befogadsz hasonló helyzetben. Nem próbáltuk, de érdekes látni ezt a világot, a nyitottságot és bizalmat ebben a „szakmában“. Rengeteg érdekes emberrel lehet ezáltal megismerkedni, az élettörténetüket is megismerhetjük, amely által kicsit a helyi viszonyokba is beleláthatunk, élményeket szerezhetünk.
Stoppolás. Uhh, még a gondolatától is kiráz a hideg. Igen, én ódzkodok tőle, sőt kimondom, félnék tőle; egyszerűen nem nekem való úgy gondolom. Persze, látok és hallok sok jó példát, de ez is egy olyan dolog, amin elgondolkodik azért az ember szerintem. Nagy kérdés, hogy milyen országban vagy, illetve egyedül vagy társaságban. Tisztelem azokat, akik szembe mennek minden előítélettel, és belevágnak egy ilyen utazási formába; tényleg kívánom, hogy jól ítéljék meg mindig a helyzetet, legyen szerencsés utuk.
Kilépés a komfortzónából vagy provokatizmus? Na ez ismét egy jó téma. Az, hogy „merj kilépni a komfortzónádból“ már a vízcsapból folyik lassan, és ezzel nincs is gond, ha ésszerű keretek között teszi az ember, akkor és azt, amit ő maga tényleg, igazán szeretne, és nem a média vagy a közvélemény nyomására. A könyvben van egy-két jelenet, amelyet én már inkább provokatívnak neveznék, messze nem a komfortzónán túlról van szó az én értelmezésemben, legszívesebben azt mondanám, hogy a jólneveltség határait súrolja. Többek közt ezek is nehezebb olvasási időszakot eredményeztek, mert feldühített. Vagy az író, kiadó szempontjából pont ez volt a cél? Gondolok arra, hogy érzelmet váltott ki, és gondolkodásra serkentett…hm, akkor nálam célt értek.
Említettem, hogy az írónő, Clara Bensen problémáiból, előző életfejezetéből is egy elég széleskörű rálátást kapunk. Őszintén, szerintem túl sokat. Amiért nekem nehezebben ment a könyv olvasása, az pont ez a pszichológiai vonal volt. Maga a megírása, leírása, megfogalmazása sem állt hozzám közel. Azt írják a könyvről „egyszerre szerelmi történet, úti beszámoló…“, hát ne a megszokottra asszociáljatok, mert nem az. Szerelmi történet helyett azt mondanám egy nő észjárása, pszichés problémái a múltjában és jelenében, amelyet most egy kvázi ismeretlen férfival oszt meg. Az úti beszámoló helyett inkább azt mondanám, hogy a történet közben utaznak egyik városból, országból a másikba, de tulajdonképpen vajmi keveset látunk, tudunk meg az adott helyekről. Legalábbis én ebből a részből, az útleírásokból, az utazásuk tapasztalatairól, magáról a poggyász nélküli nagybetűs utazásról többet szerettem volna olvasni.
Összességében azért nem mondanám, hogy nagy csalódás volt. Egy kicsit talán másra számítottam, másra vágytam közben, és igen, néha kicsit nehezebben olvastam, mert kevésbé kötött le, de örülök, hogy rátaláltam, mert sok-sok gondolat motoszkált közben a fejemben, sok dolgon elgondolkodtam azonkívül is, amit megosztottam most veletek. Ezért tudom csak ismételni magam, egyszer megéri mindenképp elolvasni.
Van egy hasonlóan jó könyved? Oszd meg velünk hozzászólásban! Lehet, nekem is pont az lesz a következő.
Tartsatok velem továbbra is itt a blogon, és kövessétek facebook oldalon a kalandlista bejegyzéseket az újabb érdekességekért, fotókért, videókért. Ha tetszik, egy megosztással segíthettek is, hogy még többekhez eljussanak.