Posi­ta­no, az Amalfi-part mesés vilá­ga

2017. május 15.

Ezt a bejegy­zést egy könyv­aján­ló­val kez­de­ném. Olvas­tá­tok Fejős Évá­tól a “Nápo­lyi vaká­ció” c. köny­vet? Ha nem, min­den­képp aján­lom nem csak a for­du­la­tok­ban gaz­dag szto­ri­ja miatt, hanem Éva regé­nye­i­vel min­dig kicsit uta­zik is az ember. Kalan­do­rok­nak köte­le­ző­ek a regé­nyei. 

Nekem ez a könyv hozta el az elha­tá­ro­zást, hogy egy­szer sze­ret­ném látni nem csak a lelki sze­me­im előtt Posi­ta­no szí­nes, szik­la­fal­ra épült háza­it és baran­gol­ni az illa­tok­kal teli lép­cső­kön, szűk utcá­kon. Bakancs­lis­tás hely lett rög­tön.

Posi­ta­no Olasz­or­szág­ban, az Amalfi-parton talál­ha­tó mese­sze­rű tele­pü­lés, Nápoly­tól délre fekvő egy­ko­ri halász­fa­lu. A kis­vá­ros­ban egy­ide­jű­leg van jelen a tör­té­ne­lem, a kul­tú­ra és a fes­tői szép­sé­gű táj, a híres olasz ven­dég­sze­re­tet, így nem vélet­len a több évszá­za­dos turisz­ti­kai fon­tos­sá­ga, a ten­ger­par­ti üdü­lő­hely ked­velt­sé­ge. Az Amalfi-part része­ként az UNESCO Világ­örök­ség lis­tá­ján is sze­re­pel.

Néz­zünk csak meg egy két képet róla, hát nem cso­dá­la­tos?

Képek: www​.topf​light​.ie, www​.posi​ta​no​au​tono​l​eg​gio​.com, www​.italy​ma​ga​zi​ne​.com

Már így is lenyű­gö­ző lát­vány a mere­dek szik­la­fa­lon ékes­ke­dő pasz­tel színű házak, melyek egy­mást támaszt­ják és virá­gos, füg­gő­ker­tek kötik össze őket. Cso­dás pano­rá­ma tárul elénk a ten­ger felő­li olda­lon és a cit­rom­li­ge­tek sora csá­bí­tó­an hat min­den láto­ga­tó­ra. Kaland­ra hívo­ga­tó kes­keny sikár­to­rok, ezer­nyi lép­cső­fok, mely szin­tén meg­ha­tá­roz­za a város han­gu­la­tát. A Spiag­gia Gran­de nevű strand július-augusztusban zsú­fo­lá­sig meg­te­lik, ahogy a kör­nyék is turis­ták­kal. A leg­ide­á­li­sabb idő­szak­nak a láto­ga­tás­ra a tavaszt tart­ják, ami­kor fel­éled a ter­mé­szet, virág­ba borul Posi­ta­no.

A varázs­la­tos han­gu­lat és az álom­szép lát­vány több írót, fes­tőt is meg­ih­le­tett az idők során, illet­ve nép­sze­rű fil­mek hely­szí­né­ül is szol­gált. Ilyen pél­dá­ul a “Nap­sü­töt­te Tos­ca­na” c. film is.

Buda­pest­ről a Wiz­zair köz­vet­len jára­tot üze­mel­tet Nápoly­ba, ahon­nan már könnyű­szer­rel meg­kö­ze­lít­he­tő ez a part­sza­kasz akár távol­sá­gi busszal, akár komp­pal, szár­nyas­ha­jó­val a nyári hóna­pok­ban. Ha nem is idén tavasszal, de egy­szer útnak indu­lunk ide is, elké­szít­jük saját fotó­in­kat és bele­kós­to­lunk a város illa­tá­ba, s per­sze elfo­gyasz­tunk egy helyi, zama­tos limoncello‑t.

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­se­tek a face­book olda­lon az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljus­sa­nak.

Hozzászólás

  • Goog­le Trans­la­te

  • Kövess min­ket:

  • Hír­le­vél

  • Booking.com Booking.com
  • Leg­nép­sze­rűbb bejegy­zé­sek