Bakio és a Hotel Ari­mu­ne Restaurante

Spa­nyol­or­szág észa­ki part­ja­i­nak köze­pén talál­ha­tó egy kis öböl, mely homo­kos ten­ger­part­já­val, erő­tel­jes hul­lá­ma­i­val, elké­pesz­tő magas­sá­gú szik­lák­kal hatá­rol­tan első látás­ra a szí­vem­be lopta magát. Bakio, örü­lök, hogy megismertelek. 

Bakio Bilbao-tól észak­ra, a Vizcayai-öbölnél fek­szik keve­sebb mint 3.000 fős lakos­sá­gá­val. Az óce­án­par­ti kis tele­pü­lés leg­in­kább a ter­mé­szet adta lehe­tő­sé­ge­i­ből él. 

Amel­lett, hogy a homo­kos strand kivá­ló lehe­tő­sé­get nyújt a pihen­ni vágyók­nak egy kis lazu­lás­ra, a ször­fö­sök para­di­cso­ma is ez a hely. Éven­te több ver­seny­nek ad ott­hont és csá­bít­ja ezzel ide a láto­ga­tó­kat. Tar­tóz­ko­dá­sunk négy napja alatt eshe­tett az eső, fúj­ha­tott viha­ros szél vagy lehe­tett 40 fok és tűző nap­sü­tés, a víz állan­dó jel­leg­gel tele volt “adre­na­lin­va­dá­szok­kal”. Lenyű­gö­ző lát­ványt nyújt, hogy egy viszony­lag kis öböl part­ja men­tén 60 – 70 desz­kás is víz­ben ülve várja a meg­fe­le­lő hul­lá­mot és mutat­vánnyal pró­bál­ko­zik. Volt, hogy órá­kon keresz­tül képe­sek vol­tunk a par­ton vagy az abla­kunk­ban ülni és csak figyel­ni őket. 

Kel­le­mes kirán­du­lá­sok szer­vez­he­tő­ek innen és remek túrá­zá­si lehe­tő­sé­get is kínál a hely. Tömeg­köz­le­ke­dés­sel Bil­bao alig 40 perc alatt elér­he­tő, ami a hét­vé­gi idő­szak­ban még inkább meg­lát­szik a meg­nö­ve­ke­dett láto­ga­tók szá­má­ban. Autó­val érde­mes az egész kör­nyé­ket, part menti tele­pü­lé­se­ket, kilá­tó­pon­to­kat fel­ke­res­ni. A leg­fes­tő­ibb hely, ahova innen min­den­képp el kell zarán­do­kol­ni a turis­tá­nak, az San Juan de Gaz­te­l­ugat­xe. Mind­össze pár km, ha gya­log is teszi meg az ember az utat, és a lát­vány mesé­be illő, min­den fáradt­sá­got megér. Bővebb infor­má­ci­ó­kat és fotó­kat koráb­bi bejegy­zé­sem­ben talál­tok erről a helyről.

Jó szív­vel aján­lom min­den uta­zó­nak, ha meg­száll­na Bakio-ban, válassza a Hotel Ari­mu­ne Res­ta­u­ran­te csa­lá­di­as han­gu­la­tú pan­zi­ót. Inkább pan­zió, de elhe­lyez­ke­dé­se és kiala­kí­tá­sa, a belső épí­té­sze­ti meg­ol­dá­sok és a sze­mély­zet ked­ves­sé­ge, illet­ve nem utol­só sor­ban a kony­há­ja való­di kincs. Köz­vet­le­nül a parti sétá­nyon talál­ha­tó, mint egy nagy csa­lá­di ház áll a magas tég­la­há­zak között. A főút­tól egy ját­szó­tér és park választ­ja el, ahol a Bilbao-ba köz­le­ke­dő menet­rend­sze­rin­ti busz vég­ál­lo­má­sa is van.

Amire jobb fel­ké­szül­ni, hogy vagy spa­nyol nyelv­tu­dás­ra ha nem is baszk­ra vagy jó pan­to­mi­mes képes­ség­re szük­ség van itt. A nagyon vagány és mind­emel­lett kivá­ló sza­kács kivé­te­lé­vel az angolt nem beszé­lik, de nagyon kész­sé­ge­sek min­den­ben és meg­ér­te­tik ők is magukat. 

A reg­ge­li bősé­ges és min­den­ki talál magá­nak finom fala­tot. Az étlap – miért kéne meg­le­pőd­ni – min­den fogá­sa halat vagy ten­ge­ri élő­lényt tar­tal­maz. Saj­nos nem vagyok arról híres, hogy imá­dom eze­ket a fogá­so­kat, de a para­di­csom salá­tá­juk tény­leg iste­ni, illet­ve nagyon igye­kez­nek min­dent meg­ten­ni a ven­dég jó ked­vé­ért. A leg­fi­no­mabb spa­nyol bort is itt ittam, ami a köze­li hegyek­ből szár­ma­zik, pedig meg­for­dul­tunk már pár helyen ebben az országban. 

És hogy milyen kilá­tás nyí­lik a már emle­ge­tett homo­kos ten­ger­part­ra és a szörf baj­no­kok­ra? Néz­zé­tek meg inkább képe­in­ken, min­dent elmon­da­nak szerintem! 

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.

Kap­cso­ló­dó videó

Donos­tia — San Sebastián

San Juan de Gaz­te­l­ugat­xe – Baszk­föld igazi csodája