Estoril – óce­án­part és tör­té­ne­lem óra

2017. április 23.

A beszá­mo­ló soro­zat 3. része Lissza­bon­tól nyu­gat­ra kala­u­zol, az egyik leg­ked­vel­tebb strand­ra és nagyon helyes kis­vá­ros­ba, Estorilba. 

Nem aka­rom láto­ga­tá­sunk után leír­ni, hogy köz­ked­velt nya­ra­ló­hely, mert bár az, azon­ban sétánk során talál­tunk egy hatal­mas, modern kon­fe­ren­cia köz­pon­tot, ami nem hagy­ja ezt a jel­zőt csak úgy kimon­dat­ni velem.

Uta­zás Estorilba

Leg­egy­sze­rűb­ben a helyi HÉV-szerű com­bo­i­os nevű vonat­tal lehet Lissza­bon­ból eljut­ni. A Cascais-ig köz­le­ke­dő járat vona­lán helyez­ke­dik el, kb. 40 perc az út. A kis zöld viva viag­em kár­tya a jegy zap­ping típu­sá­val hasz­nál­ha­tó és késő estig, éjje­lig köz­le­ke­dik. A meg­ál­ló Estoril­ban köz­vet­le­nül a par­ton talál­ha­tó, nem szá­mol­tam, de olyan 10 lép­cső és 5 lépés a strand, illet­ve a másik olda­li kijá­rat­nál a gyö­nyö­rű zöld, fény­ké­pek­ről már isme­rős szö­kő­ku­tak­kal tar­kí­tott park déli olda­lá­hoz érünk. 

Estoril­ról röveden

Estoril tele van gyö­nyö­rű 19. szá­za­di vil­lák­kal, hote­lek­kel és igazi stran­do­lós homo­kos ten­ger­part­ja van mind­össze 15 km-re Lissza­bon­tól. Koráb­ban jelen­tős halász­ki­kö­tő volt és mivel a por­tu­gá­lok élen jár­tak a fel­fe­de­ző utak szá­mát ille­tő­en, elsők közt épí­tet­tek itt vilá­gí­tó­tor­nyot a 16. szá­zad­ban. II. Fülöp spa­nyol király ide­jén erő­döt is épí­tet­tek a part men­tén, mely ma is lát­ha­tó. A 19. szá­zad­ban a kirá­lyi csa­lád kez­dett el mind töb­bet ide­jár­ni für­de­ni és így kez­dett el egyre nép­sze­rűbb lenni Euró­pá­ban elő­ször az arisz­tok­ra­ták köré­ben, majd min­den­ki szá­má­ra. Cas­ca­is és Estoril sok­szor kerül együt­te­sen “Por­tu­gál Rivi­é­ra” néven említésre.

Idő­töl­tés és látnivaló

A park­ban amel­lett, hogy egy kis sétát tegyünk min­den­képp, padok­kal tar­kí­tott így egy kis ejtő­zés­re, pik­ni­ke­zés­re is ide­á­lis hely­szín. A helyi­ek ked­velt kutyasétáltatós- és talál­ka­he­lye is. Az észa­ki felé­ben talál­ha­tó a híres Casi­no Estoril, Euró­pa leg­na­gyobb casi­nó­ja. Nekünk ott­jár­tunk­kor úgy tűnt, bemen­ni saj­nos nem tud­tunk, hogy ma inkább a neve és múlt­ja miatt érde­kes, a hom­lok­za­ti fel­ira­ton is lát­szik az idő vas­fo­ga. Minden­nek elle­né­re monu­men­tá­lis az egész és söté­te­dés után, kivi­lá­gít­va a park­kal együtt lenyű­gö­ző lát­ványt nyújt. Egy kis érde­kes­ség, hogy állí­tó­leg Ian Flam­ming James Bond Casi­no Royale-ját erről min­táz­ta, amit mi 100%-ig el tudunk hinni, nekünk is az jutott elő­ször eszünk­be, hogy pont olyan, mint­ha egy James Bond film­be csöp­pen­tünk volna.

A casi­no­val szem­ben talál­ha­tó a már emlí­tett kon­fe­ren­cia köz­pont, mely lát­szik, hogy jóval újabb a kör­nye­ze­té­nél, kiál­lí­tá­sok és zenei elő­adá­sok­nak is ott­hon adó modern épület.

Innen­tól egy kis magyar tör­té­ne­lem óra kez­dő­dött, hisz mint tud­juk, Estoril­nak van magyar vonat­ko­zá­sú emlé­ke is. A 2. világ­há­bo­rú után ugyan­is Hor­thy Mik­lós kor­mány­zó itt élte élete utol­só éveit és halt meg 1957-ben. A villa, mely­ben fele­sé­gé­vel élt ma is áll, így mi utá­na­jár­tunk és meg­ke­res­tük csak a kíván­csi­ság ked­vé­ért. A ház falán egy pici emlék­táb­la jelzi 2010 óta, hogy ebben élt halá­lá­ig. Hatal­mas kerí­tés­sel kör­be­vett, letisz­tult épü­let ren­de­zett kert­tel, mely egy idő­ben óvo­da­ként üze­melt, jelen­leg bárki eltölt­he­ti itt sza­bad­sá­gát, ven­dég­ház­ként működik.

Vissza­eresz­ked­ve a casi­no és a part kör­nyé­ké­re egy helyi ven­dég­lő­ben elfo­gyasz­tott ital mel­lett még kiél­vez­tük a cso­dá­la­tos nap­le­men­tét, majd a helyi HÉV-vel vissza­vo­na­toz­tunk Lissza­bon­ba késő este.

Estoril plusz:

Saj­nos nem maradt rá időnk és így nincs sze­mé­lyes tapasz­ta­la­tom, de meg­em­lí­te­ném, bár a sport­ra­jon­gók biz­tos tud­ják is, hogy itt Estoril­ban van az Autod­ró­mo do Estoril, ahol a FORMA-1-es Por­tu­gál Nagy­dí­jat ren­dez­ték 1984 – 1996 között. A pálya tör­té­ne­té­nek leg­si­ke­re­sebb csa­pa­ta a Wil­li­ams, Ayr­ton Senna pedig itt nyer­te meg első Forma-1-es ver­se­nyét 1985-ben. 

Estoril volt az utol­só esténk ebben a régi­ó­ban. A követ­ke­ző, 4. rész­ben az óce­án­par­ti élmé­nye­ink­ről és coimb­rai láto­ga­tá­sunk­ról fogok írni. Tart­sa­tok velem ezen az útvo­na­lon is! 

Leave a Reply

  • Goog­le Translate

  • Kövess min­ket:

  • Hír­le­vél

  • Booking.com Booking.com
  • Leg­nép­sze­rűbb bejegyzések