Török­or­szág: van, aki­nek a világ!

Török­or­szág­ról nekem elő­ször – mint­egy asszo­ci­á­ci­ó­ként – az ezer­egy éjsza­ka mesé­je jut eszem­be. Távo­li, egzo­ti­kus ország, amely bár nincs is olyan messze és Isz­tam­bul vagy nyári hóna­pok­ban a ten­ger­par­ti sok­csil­la­gos szál­lo­da­komp­le­xu­mai könnyen elér­he­tő­ek, szá­mom­ra mégis egy amo­lyan kis kele­ti gyöngy­sze­met kép­vi­sel Euró­pa hatá­rán. Kul­tú­rák talál­ko­zá­sá­nak góc­pont­ja, épp­annyi­ra euró­pai mint ázsi­ai hatás­sal, amely a novem­be­ri „úti célunk“ volt beszélgetőpartneremmel.

Kaland­lis­ta blog­ge­re­ként lét­re­hoz­tunk egy online uta­zós soro­zata­tot #kaland­lis­ta Ins­pi­rá­ci­ók néven, amely­ben havon­ta egy-egy blog­ger­rel, uta­zó­val, világ­já­ró­val beszél­ge­tek ins­pi­rá­ci­ót, ötle­te­ket adva egy-egy ország, város, régió fel­fe­de­zé­sé­hez. Ven­dé­gem ked­venc, tit­kos helye­it fény­ké­pek­kel, sze­mé­lyes tör­té­ne­tek­kel fűsze­rez­ve mutat­juk be egy jó han­gu­la­tú, kötet­len beszél­ge­tés kere­té­ben. Figyel­jé­tek a pro­mó­kat és ins­pi­rá­lód­ja­tok velünk!

„Csó­rón utaz­ni élve­zet“ – vall­ja ven­dé­gem. Ennek hal­la­tán már fel­kap­ja sze­rin­tem az ember a fejét, és érde­kel­ni kezdi, ki ez a lány? 

Ő nem más, mint Szik­szai Anna, a Világ­gá men­tem, majd jövök blog szer­ző­je; ő volt ezút­tal a vendégem.

Világ­gá men­tem, majd jövök

Anna blog­ját már régebb óta figye­lem, azon­ban sze­mé­lye­sen csak idén szep­tem­ber­ben talál­koz­tunk elő­ször egy ren­dez­vé­nyen. Őszin­te leszek, nem sok­kal később kapva-kaptam is az alkal­mon, hogy meg­hív­jam őt erre a beszél­ge­tés­re, mert kaland­jai, tör­té­ne­tei élő­ben még lebi­lin­cse­lőb­bek vol­tak számomra. 

Mit is érde­mes elő­ze­te­sen tudni Anná­ról? Kicsi korá­tól kezd­ve járja Euró­pát; anno igazi kaland­vá­gyó szü­le­i­vel rozo­ga autók­kal utaz­tak és vad­kem­pin­gez­tek, majd fel­nőtt­ként rövidebb-hosszabb időre egy olyan ország­ba került, ahova min­dig is vágyott, vissza­vá­gyott.
Török­or­szág­ban tanult, majd dol­go­zott. Kitű­nő­en beszél törö­kül, amely a gye­rek­ko­ri uta­zás alatt szőtt álom meg­va­ló­su­lá­sa. Bejár­ta stop­pal, néha busszal az orszá­got, de még min­dig van a kifogy­ha­tat­lan bakancs­lis­tá­ján tétel.
Élmé­nye­it oszt­ja meg és ked­venc helye­it mutat­ja meg most nekünk ebben a vide­ó­ban. Köze­lebb kerül­he­tünk ezál­tal ennek az Euró­pa és Ázsia hatá­rán lévő ország­nak a hét­köz­nap­ja­i­hoz és gondolatvilágához.

Had zár­jam a bemu­ta­tá­sát a face­book ese­mény­ben írt beha­ran­go­zóm­ból idéz­ve, amely Anna mot­tó­ja is, és sze­rin­tem igen talá­ló lett: 

„A lényeg, hogy úton legyen, mert „csóró vagyok, de utaz­ni aka­rok“.“ – mert­hogy mos­tan­ság főál­lás mel­lett, ami­kor csak tehe­ti rövi­debb utak­ra is szí­ve­sen elin­dul Euró­pá­ban, és mind­ezt teszi low bud­get szer­ve­zés­sel. Remé­lem szá­mo­tok­ra is ins­pi­rá­ló lesz hall­gat­ni őt!

Tart­sa­tok velünk a követ­ke­ző alka­lom­mal is! Figyel­jé­tek a #kaland­lis­ta Face­book oldalát, ahol nem­so­ká­ra meg­tud­hat­já­tok, hogy ki lesz a követ­ke­ző ven­dé­gem, és ezál­tal melyik blo­got, blog­gert mutat­juk be inspirációként!

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.