TOP10 felejt­he­tet­len élmény Sao Miguel szi­ge­tén

2020. szeptember 06.

Fon­tos dátum lett szá­munk­ra 2020. augusz­tus 6. Napra pon­to­san egy hónap­pal ezelőtt kez­dő­dött az azori-szigeteki uta­zá­sunk a covid-19 világ­jár­vány ide­jén. Magá­ról az uta­zás­ról, hogy hogyan éltük ezt meg, egy koráb­bi bejegy­zé­sem­ben rész­le­te­sen írtam; a link­re kat­tint­va elol­vas­hat­já­tok. 

Most, a jelen­le­gi bizony­ta­lan hely­zet­ben a két hét élmé­nye­i­ből ren­ge­te­get töl­te­ke­zek, szám­ta­lan élmény csal mosolyt az arcom­ra mikor vissza­em­lé­ke­zek, és a fotó­in­kon, vide­ó­in­kon keresz­tül egy kicsit újra átélem Sao Miguel han­gu­la­tát, az azori kaland­ja­in­kat. 

Tart­sa­tok ma velem, sze­mez­ge­tek ezek­ből néhá­nyat az #emlék­men­tés része­ként!

1. Tea kilá­tás­sal

Az azori teá­ról már ódá­kat hal­lot­tam Azori Éden Ritá­tól, így nem volt kér­dés, hogy sze­ret­ném köze­lebb­ről is szem­ügy­re venni a híres tea­ül­tet­vé­nye­ket, és meg­kós­tol­ni a külön­le­ges azori teát.
Azt tud­já­tok, hogy Euró­pá­ban mind­össze három helyen talál­ni tea­ül­tet­vényt? Egy kis ang­li­ai város­ban és Szo­csi mel­lett a Fekete-tengernél, illet­ve itt Sao Miguel szi­ge­tén, az Azori-szigeteken. A narancs­ter­mesz­tést vál­tot­ta fel a tea­ül­tet­vé­nyek sora, és az Indi­á­ból, Kíná­ból, Bra­zí­li­á­ból érke­ző tea­faj­ták keve­red­tek azo­ri­vá.

Mi két híres, egy­más­tól pár kilo­mé­ter­re talál­ha­tó tea­ül­tet­vényt és ‑gyá­rat láto­gat­tunk meg; egyik a szi­get leg­ré­geb­bi­je, az 1883 óta szü­net nél­kül műkö­dő Chá Gor­re­a­na, a másik pedig a Porto For­mo­so kis part­men­ti tele­pü­lés domb­ol­da­lán elhe­lyez­ke­dő Chá Porto For­mo­so. Mind­két hely fan­tasz­ti­kus han­gu­lat­tal bír, rend­kí­vü­li tör­té­net­tel.

A ked­ven­cem leg­in­kább a tera­szá­ról nyíló párat­lan kilá­tás miatt a Chá Porto For­mo­so lett, hiszen itt egy elfo­gyasz­tott tea mellé az elénk táru­ló lát­vány a hor­ten­zi­ák­kal körül­vett tea ületet­vény sora­i­val, mögöt­tük a vég­te­len óce­án­nal, hihe­tet­len élmény és egy­ben szin­te leír­ha­tat­lan érzés kerít hatal­má­ba.

2. Bakancs­lis­tán­kon pipa: hor­ten­zia fotó­al­bum

Az Azori-szigetek nevét hall­va lelki sze­me­im előtt rög­tön hatal­mas, szí­nes virá­gok, virág­ba borult bok­rok jelen­nek meg. Hor­ten­zi­ák. Én – ami­óta csak isme­rem Azori Éden Ritát – erre asszo­ci­á­lok.

A hor­ten­zia alap­ve­tő­en az Azori-szigetek szim­bó­lu­ma, ezt min­de­nütt tapasz­tal­tuk is. Azt azon­ban érde­mes tudni, hogy nem ősho­nos a szi­ge­te­ken; egye­sek sze­rint az Ame­ri­ká­ból beván­dor­lók hoz­ták maguk­kal, mások sze­rint Ázsia kele­ti részé­ről szár­ma­zik. Ren­ge­teg szín­ben fel­lel­he­tő, de talán a leg­gya­ko­ribb a kék, a fehér, a rózsa­szín. Mind­ez a talaj össze­té­te­lé­től függ, vagy­is mennyi­re savas és mennyi­re gaz­dag alu­mí­ni­um­ban.

Hihe­tet­len nagy öröm volt szá­mom­ra, hogy szin­te tel­jes szép­sé­gük­ben meg­vár­tak min­ket így augusz­tus ele­jén, köze­pén, ugyan­is a virág­zá­suk május máso­dik felé­től augusz­tu­sig vár­ha­tó. Ennek köszön­he­tő­en egy pipa kerül­he­tett a bakancs­lis­tánk egyik téte­le mellé, és elké­szül­he­tett egy cso­dás hor­ten­zia fotó­al­bu­munk.

3. Terra Nost­ra Park “dzsun­gel­tú­rá­ja”

Sao Miguel szi­ge­té­nek kele­ti felén Fur­nas a leg­ked­vel­tebb gyógy- és üdü­lő­hely. A szunnya­dó vul­kán krá­te­ré­ben talál­ha­tó kis tele­pü­lés gaz­dag ter­mál­für­dők­ben, melyek közül az egyik leg­nép­sze­rűbb meden­ce a híres Terra Nost­ra Park­ban talál­ha­tó. Láto­ga­tá­sunk során ter­mé­sze­te­sen erre is kíván­csi­ak vol­tunk, no meg a nagy­já­ból két­ezer növény­re, ter­mé­sze­ti cso­dák­ra.

A Furnas-völgyben több mint két­száz éve léte­zik ez a bota­ni­kus kert, amely egy jóté­kony hatá­sú víz­rend­szer köze­pén terül el. 1775-ben Tho­mas Hick­ling, aki később Sao Miguel tisz­te­let­be­li ame­ri­kai kon­zul­ja lett, egy fahá­zat épít­te­tett a ma is lát­ha­tó köz­pon­ti meden­ce part­ján; nagy­já­ból itt kez­dő­dött a ma 12,5 ha nagy­sá­gú, mesés park tör­té­ne­te.

A park, vagy nevez­het­jük bota­ni­kus kert­nek is, 8 EUR belé­pő­díj elle­né­ben láto­gat­ha­tó, amely a séta­utak­kal tart­kí­tott tel­jes terü­let beba­ran­go­lá­sa mel­lett a ter­mál­me­den­cék, jac­cu­zik hasz­ná­la­tát is magá­ban fog­lal­ja.
A ter­mál­me­den­ce sár­gás­bar­nás szí­nét és orr­fa­csa­ró illa­tát a víz magas vas­tar­tal­ma okoz­za, de jóté­kony hatás­sal van a reu­más meg­be­te­ge­dé­sek­re. A ren­del­ke­zé­sünk­re álló idő rövid­sé­ge miatt ennek kipró­bá­lá­sát mi most kihagy­tuk, de a par­kot lénye­gé­ben sike­rült bejár­nunk vala­mi­vel több, mint három óra alatt.

A ked­venc részem az “állat­kert”, ezt sem­mi­képp nem sze­ret­tem volna elmu­lasz­ta­ni fel­ke­res­ni, és nem is csa­lód­tam benne. Emel­lett az egész park egy kis dzsun­gel jel­le­gét öltöt­te magá­ra, fan­tasz­ti­kus élmény volt a tavak, pata­kok és égbe törő egzo­ti­kus fák alatt sétál­gat­ni. Beval­lom, tény­leg ella­zí­tott a folya­ma­to­san már-már fej­fá­jást okozó jár­vánnyal kap­cso­la­tos hírek után.

4. Fur­na­si főtt kuko­ri­ca

Fur­nasban hódol­tunk a helyi gaszt­ro­nó­mi­ai élve­ze­tek­nek is. Az első, kicsit fur­csá­nak és való­di kuri­ó­zum­nak titu­lált élmé­nyünk a fur­na­si főtt kuko­ri­ca volt.

Sokan mond­hat­já­tok, hogy egy főtt kuko­ri­cá­ban mi lehet olyan nagy szó? Hát ízé­ben való­ban én sem érez­tem külön­le­ges­sé­get mikor meg­kós­tol­tam, de ami­kor meg­tud­tam és a saját sze­mem­mel lát­tam, hogyan készül, na az már érde­kes­ség volt a javá­ból.

A Furnas-völgyben az egyik lát­vá­nyos­ság a mai napig aktí­van for­tyo­gó, bugyo­gó forró víz, amely hatal­mas gőz­fel­hők­kel már messzi­ről fel­hív­ja magá­ra a figyel­met. Az úgy­ne­ve­zett fum­aro­lák, vul­ká­ni lyu­kak, ame­lyek sok­szor nem éppen kel­le­mes illa­tot is árasz­ta­nak maguk­ból, amel­lett hogy kihagy­ha­tat­lan lát­ni­va­lók, ennek a bizo­nyos fur­na­si főtt kuko­ri­cá­nak az elké­szí­té­sé­ben is sze­re­pet ját­sza­nak. A kuko­ri­ca­csö­ve­ket ugyan­is ebben, egy ilyen forró víz­zel teli meden­cé­ben főzik, ott a ter­mé­sze­tes lelő­he­lyén. Na így már érti­tek miért kuri­ó­zum?

5. Gaszt­ro­kör­kép ked­ven­ce: Bolos Leved­os

Nem mehe­tek el szó nél­kül, ha Fur­nas gaszt­ro­nó­mi­á­já­ról beszé­lünk, a Bolos Leved­os pék­sü­te­mény mel­lett. Ha őszin­tén kell véle­ményt írnom róla, – és miért ne kéne vagy ne ten­ném ezt – akkor nem ker­te­lek: esz­mé­let­le­nül bejött és két­po­fá­ra ezt zabál­tam, saj­nos.

Mit nekem coz­ido, ame­lyet tény­leg meg­kós­tol az ember, ha itt jár, sőt még a fum­aro­lá­kat is fel­ke­re­si az élmé­nyért, hogy lássa ami­kor ezt az egy­tál­ételt kieme­lik onnan (mi is része­sei vol­tunk), de nálam lekö­röz­ni nem tudta a Bolos Levedos‑t. A helyi­ek gyak­ran emle­ge­tik édes kenyér­ként vagy por­tu­gál muf­fin­ként (na arra aztán nagyon nem hason­lít), fogyaszt­ják lek­vár­ral de akár ana­násszal és kol­básszal reg­ge­li­re, nekem leg­in­kább fris­sen, puhán, önma­gá­ban jött be és bár­mi­kor meg tud­tam enni. A hazai pia­con kap­ha­tó pék­sü­te­mé­nyek közül nem iga­zán tudom sem­mi­hez sem hason­lí­ta­ni, de talán pont ez a jó benne, egye­di ízél­mény. Most vissza­gon­dol­va, job­ban is jár­tam így, hogy nincs itt­hon párja, nem lenne sze­ren­csés hosszabb távon ezen a finom­sá­gon élni.

6. Éle­tem első éjsza­kai csil­lag­fo­tó­zá­sa

Blo­gunk állan­dó fotó­sa, Gyula imád­ja a csil­la­gá­sza­tot, az űrku­ta­tás tudo­má­nyát, és hát mel­let­te fotó­zás szem­pont­já­ból sem izgalom- és élmény­men­te­sek a nap­ja­ink. Kide­rült uta­zá­sunk alatt, hogy az Azori-szigeteket ille­tő­en nagy álma volt, hogy éjsza­kai csil­lag­fo­tó­zá­son vegyen részt. A szi­ge­tek az egyik leg­jobb hely erre Euró­pá­ban, hiszen itt nincs vagy csak alig érzé­kel­he­tő­en fény­szennye­zett­ség.

Ter­mé­sze­te­sen való­ra vál­tot­tuk a nagy álmot, és az ő bol­dog­sá­ga mel­lett, én talál­tam egy új hob­bit. Előt­te ugyan­is sosem vet­tem még részt csil­lag­le­sen. Zse­ni­á­lis este, éjsza­ka volt, ahogy sze­rin­tem a fotó­so­ro­za­tunk is az lett. No meg igen, egy kicsit roman­ti­kus­ra is sike­rült, így csak aján­la­ni tudom párok­nak, nász­uta­sok­nak ezt a prog­ra­mot, fény­ké­pe­ző­gép nél­kül is fan­tasz­ti­kus.

7. Nor­des­te és kele­ti parti túra víz­esé­sek­kel, kilá­tók­kal 

Sao Miguel kele­ti szé­lén fek­szik Nor­des­te, egy tüne­mé­nyes kis tele­pü­lés, és a kör­nye­ző vidék tele szám­ta­lan szebb­nél szebb túra­út­vo­na­lak­kal, kilá­tók­kal. A több napra is ele­gen­dő prog­ram­kí­ná­lat­ból mi rábíz­tuk magun­kat Azori Éden Ritá­ra, és sike­rült néhány cso­da­szép helyet fel­fe­dez­nünk így.

Nor­des­ten, a régió köz­pont­já­ban tet­tünk egy han­gu­la­tos sétát, kirán­dul­tuk egy kicsit eső­sebb idő elle­né­re az azori erdő­ben, túráz­tunk kisebb és nagyobb víz­esé­sek­hez, és meg­áll­tunk több kilá­tó­pon­ton is, hogy magunk­ba szív­has­suk a vég­te­len óceán és a mesés azori táj szép­sé­ge­it. Lesé­tál­tunk – vagy inkább túráz­tunk – egy 45 fokos mere­dek­sé­gű hegy­ol­da­lon a Farol do Arnel vilá­gí­tó­to­ro­nyig, fel­fe­dez­tük magunk­nak Povo­a­cao kikö­tő­jét, ahova az első tele­pe­sek is érkez­tek, és meg­annyi hor­ten­zia­bo­kor és a zöld min­den szí­né­ben ját­szó ter­mé­sze­ti csoda mel­lett autóz­tunk el köz­ben.

Ked­venc helye­met kér­di­tek? Talán a Ribe­i­ra dos Cal­de­i­ro­es, itt még szí­ve­sen elidőz­tem volna.

8. Nyu­ga­ti parti túra, vagy­is Sete Cida­des és Fer­ra­ria 

A minap lát­tam egy képes össze­ha­son­lí­tást Sao Miguel szi­ge­te és a Bala­ton viszony­la­tá­ban. Kísér­te­ti­e­sen hason­ló nagy­sá­gú­ak, egy-két kilo­mé­ter híján azo­nos a hosszú­sá­guk és a szé­les­sé­gük is. Jogo­san fel­ve­tő­dik így sze­rin­tem a kér­dés, ti egy helyen fog­lal­ná­tok szál­lást, és onnan csil­lag­tú­ra­sze­rű­en jár­ná­tok be a terü­le­tet, vagy inkább két bázi­so­tok lenne? Eláru­lom, mi az utób­bi mel­lett tesszük le a vok­sun­kat, és Fur­nas mel­lett Ponta Del­ga­da volt pár napra az ott­ho­nunk. A nyu­ga­ti part menti lát­ni­va­ló­kat így innen indul­va fedez­tük fel.

A szi­get ezen része egy kicsit más képet mutat, más a han­gu­la­ta, de lát­vá­nyos az nem vitás. Kilá­tó­pon­tok­ból itt sincs hiány, ahogy ter­mé­sze­tes tavak­ból sem. A két igazi élmé­nyünk, amely ehhez a régi­ó­hoz kötő­dik, az a Sete Cida­des és a Ter­mas da Fer­ra­ria.

Sete Cidades-re gon­dol­va nekem óri­á­si vágyam volt egy olyan iko­ni­kus­nak mond­ha­tó fotó elké­szí­té­se az iker­ta­vak­ról, a kék és zöld tó ket­tő­sé­ről, ame­lyet gyö­nyö­rű, szí­nes hor­ten­zi­ák mögül, a Mira­do­u­ro da Isla do Rei kilá­tó­pont­ról készít­he­tünk. Az idő­já­rás ehhez azon­ban saj­nos nem ked­ve­zett, tel­je­sen fel­hő­be bur­ko­ló­zott a lát­kép. Egy másik kilá­tó­pont­ról az aláb­bi fotót sike­rült készí­te­nünk, és hálás vagyok, hogy ez sike­rült. A tavak mel­lett egyéb­ként sétál­tunk egy rövi­det, és itt még nap­sü­té­ses idő­ben fotóz­kod­tunk.

A másik léleg­zet­el­ál­lí­tó pano­rá­ma és per­sze cso­dás hely Ferraria-ban volt. Itt meg­ta­lál­hat­tuk a nyo­ma­it a ter­mé­szet erő­i­nek, ugyan­is itt a forró láva tört utat egy­kor magá­nak az óceán fele. A feke­te kőten­ger és ten­ger­par­ti kép­ződ­mé­nyek a láva és az óceán talál­ko­zá­sá­nak a tanúi. Bát­rab­bak kötél­be kapasz­kod­va meg­már­tóz­hat­nak az óce­án­ba, egy tan­ös­vé­nyen végig­sé­tál­ha­tunk a par­ton, a völgy­ből fel­ka­pasz­kod­va pedig a kilá­tás egy­sze­rű­en káp­rá­za­tos.

9. Banán­farm és tehén­fe­jés

Azori Éden Rita meg­hir­de­tett túrái közül egy az egy­ben részt­vet­tünk a Farm­tú­ra­ként elne­ve­zett Quinta-túrán. Ez a nap egy helyi farm­ról, az egy­ko­ri élet­ről szól. Tel­je­sen auten­ti­kus hely nem messze Ponta Delgada-tól.
Jog­gal kér­dez­he­ti­tek, hogy miért más ez, mint ha itt­hon ellá­to­gat­tok vidék­re? Egy­részt, mert más a magyar és más az azori kul­tú­ra, a gyö­ke­rek, és ha már itt jár­tok, egy másik világ­ban, akkor érde­mes a helyi­ek­kel talál­koz­ni, a helyi szo­ká­so­kat és hagyo­má­nyo­kat meg­is­mer­ni. Más­részt itt talál­koz­hat­tok olyan növé­nyek­kel, ame­lyek­ről csak olvas­ta­tok vagy egy­ál­ta­lán nem is ismer­te­tek eddig.

A szí­vem­nek ked­ves lett ez a hely és ez a nap azért is, mert koráb­ban még sosem jár­tam banán­far­mon. Imá­dom a banánt, mond­hat­ni bár­mi­lyen for­má­ban, és a leg­fi­no­mabb akkor, ami­kor még kicsit zöld és kemény. Az azori banán más, sok­kal kisebb, mint amit mi meg­szok­tunk, de az vitat­ha­tat­lan, hogy iste­ni. Most már azt is tudom, hogy néz ki a banán szíve, vagy azt is, hogyan szü­re­te­lik.

A másik élet­re szóló emlé­kem, ami sokak­nak lehet, hogy napi rutin, az a tehén­fe­jés volt. Őszin­tén, tar­tot­tam a hatal­mas jószág­tól, de nem volt menek­vé­sem, benne kel­lett lenni a “buli­ban”. Örü­lök, hogy min­den sérü­lés nél­kül meg­úsz­tuk, mind én, mind pedig a tehén. Leg­kö­ze­lebb azért inkább mara­dok a fotó­zás­nál, és az Azori-szigetek erre egy szu­per hely.

10. Azori Éden és a helyi­ek

Azt az előző bejegy­zé­sem­ből tud­hat­já­tok, hogy egy közös pro­jekt kap­csán utaz­tunk most az Azori-szigetek közül Sao Miguel szi­ge­té­re, így Azori Éden Ritá­val ren­ge­teg közös neve­tés, kirán­du­lás, ötle­te­lés és per­sze azok meg­va­ló­sí­tá­sa írha­tó az emlé­ke­ink lis­tá­já­ra. Sze­ret­ném azon­ban elmon­da­ni nek­tek, hogy még mi is kel­le­me­sen meg­le­pőd­tünk, hogy mennyi­re jó dolog az, ha van egy helyi ide­gen­ve­ze­tőd, aki figyel rád, és segít abban, hogy minél töb­bet meg­ta­pasz­talj az azori kul­tú­rá­ból, gaszt­ro­nó­mi­á­ból és a helyi embe­rek hét­köz­nap­ja­i­ból.

A közös munka során talál­koz­tunk jóné­hány ked­ves, barát­sá­gos és nyi­tott helyi ember­rel, meg­is­mer­het­tük szol­gál­ta­tá­sa­i­kat, ter­mé­ke­i­ket, éle­tü­ket kicsit köze­lebb­ről. Na nem spo­i­le­re­zek töb­bet, figyel­jé­tek majd inkább a face­book olda­la­in­kat, ott bőveb­ben mesé­lünk majd erről a maga ide­jé­ben!

Az biz­tos, hogy nagyon élvez­tük az egész idő­sza­kot, amit eltölt­het­tünk Sao Miguel szi­ge­tén, az együtt­mű­kö­dés min­den perce pedig izgal­mas volt, még ha néha fárasz­tó is.

Ha fel­te­szi vala­ki azt a kér­dést, hogy megérte‑e az uta­zás jár­vány ide­jén, a vála­szom egy­ér­tel­mű­en igen. Ha a kér­dés az, vállalnánk‑e újra, újfent nem haboz­nék igent mon­da­ni. Ha a vissza­té­rés kerül­ne szóba, akkor elmon­dom, hogy ter­vez­zük! S, ha már úgy lesz, akkor más szi­ge­tet is célba veszünk, mert ahogy Rita mond­ta, mind­egyik más, mi pedig biz­tos, hogy min­de­nütt talá­lunk vala­mit!

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon, köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért, illet­ve meg­ta­lál­tok az ins­ta­gra­mon is! Ha tet­szik a bejegy­zés vagy egy posz­tunk, akkor egy meg­osz­tás­sal segít­se­tek, hogy még töb­bek­hez eljus­sa­nak! Köszön­jük!

Leave a Reply

  • Goog­le Trans­la­te

  • Kövess min­ket:

  • Hír­le­vél

  • Booking.com Booking.com
  • Leg­nép­sze­rűbb bejegy­zé­sek