Szep­tem­be­ri város­né­zé­sek repülővel

Álta­lá­nos meg­ál­la­pí­tás, hogy két hónap­pal az uta­zás dátu­ma előtt érde­mes elkez­de­ni a ter­ve­zést, és ezzel a repü­lő­je­gye­ket bön­gész­ni, lefog­lal­ni. Sok­szor ilyen­kor lehet tapasz­ta­la­ta­im sze­rint is a leg­jobb áron fog­lal­ni, így kör­be­néz­tem, mik a lehe­tő­sé­gek egy szep­tem­be­ri város­né­zés meg­va­ló­sí­tá­sá­ra. Nem titok, mi is a követ­ke­ző nagy kalan­dot keressük. 

Szep­tem­ber még kitű­nő válasz­tás, ha nya­ra­lást, ten­ger­par­ti pihe­nést ter­ve­zünk vala­me­lyik medi­ter­rán desz­ti­ná­ci­ó­ban, de már a város­né­zé­sek idő­sza­ka is elér­ke­zik. Ez az idő­szak egy csa­lád szá­má­ra anya­gi­lag meg­ter­he­lőbb, az isko­la­kez­dés sosem egy­sze­rű se fel­nőtt, se gye­rek szá­má­ra. Fia­ta­lok­nak albér­let­ke­re­sés és még nincs ösz­tön­díj, eset­leg jön egy új isko­la, új tár­sa­ság. Ha mégis vagy pont ezért kilép­nénk egy kicsit a hét­köz­na­pok roha­ná­sá­ból, vissza­idéz­nénk a nyár han­gu­la­tát vagy eltöl­te­nénk egy hét­vé­gét roman­ti­kus édes ket­tes­ben párunk­kal, most aján­lok pár olyan várost, ame­lyet fel­ke­res­he­tünk könnyedén.

Jelen­leg 15.000,- Ft alatt oda-vissza útra fog­lal­ha­tunk repü­lő­je­gyet olyan váro­sok­ba pél­dá­ul, mint Milá­nó – ki ne akar­na egy finom olasz piz­zát ebé­del­ni és meg­cso­dál­ni a milá­nói dómot – vagy Velen­ce, de Stock­holm is megér egy láto­ga­tást. Úgy gon­do­lom ez a keret­összeg már össze­ha­son­lít­ha­tó a magyar­or­szá­gi viszony­la­tok­kal, s nyu­god­tan mond­ha­tom, ez közel egy Buda­pest – Pécs menet­tér­ti vonat­jegy ára…

Eind­ho­ven

Egy szu­per, sok lehe­tő­sé­get magá­ban rejtő város. Ha úti cél­ként tekin­tünk rá, nem olyan nagy, nem a tör­té­nel­mi és kul­tu­rá­lis emlé­kek mek­ká­ja, de egy-két napot vagy hét­vé­gét fel­hőt­le­nül el lehet itt töl­te­ni. Amennyi­ben pedig átuta­zók len­nénk a város­ban, meg­annyi lehe­tő­sé­get kínál a tovább­uta­zás­ra, legyen az Amsz­ter­dam vagy Bel­gi­um ked­ves kis ékszer­do­bo­za Bru­ges, de erről, azaz hogy mi min­dent lehet egy eind­ho­ve­ni rep­jeggyel meg­néz­ni, már koráb­ban egy egész bejegy­zés szü­le­tett. Itt elol­vas­hat­já­tok.

Velen­ce

Ezt a várost muszály volt több­ször fel­ke­res­nem az évek során. Leg­elő­ször kamasz fej­jel jár­tam itt egy tanul­má­nyi kirán­du­lá­son, mely­ről nem­ré­gi­ben írtam is itt nek­tek, ha kíván­csi­ak vagy­tok olvas­sá­tok el. Elő­ször, azért pisz­kos is volt meg sza­gos is, köd is volt haj­nal­ban, nem hit­tem akkor, hogy vissza­té­rés lesz a vége, de aztán kisü­tött a nap és örök­re a szí­vem­be zárta magát. A tava­szi láto­ga­tást köve­tő­en később nyá­ron is útba ejtet­tük egy roman­ti­kus sétá­ra, majd pedig a híres Velen­cei Kar­ne­vál for­ga­ta­gát is meg­ta­pasz­tal­tam, ezzel meg­is­mer­ve a város egy újabb arcát. Ha még nem jár­ta­tok itt, men­je­tek el min­den­képp még most. Saj­nos szem­mel lát­ha­tó a turis­ták­kal való harc, a város harca az élet­ben maradásért.

Malmö

Első hal­lo­más­ra biz­tos sokan fel­te­szik még maguk­nak is a kér­dés, mi a fene van Mal­möb­en vagy mi az ördö­göt csi­nál­jak én ott? Mi leg­in­kább azért válasz­tot­tuk úti cél­ként, mivel még isme­ret­len város volt a bakancs­lis­tán­kon és mot­tónk, hogy minél töb­bet lás­sunk, minél több hely­re eljus­sunk. Emel­lett olcsó volt a repü­lő­jegy, el akar­tunk szök­ni pár napra az itt­ho­ni szür­ke­ség­ből, ten­ger­par­ton akar­tam sétál­ni, de nem a nyüzs­gős medi­ter­rán par­tok­ra vágy­tam, és kar­nyúj­tás­nyi­ra van Kop­pen­há­ga, így egy uta­zás két ország, két város kerül­he­tett fel a kaland­lis­tánk­ra. Talál­ni a város­ban is lát­ni­va­lót, mint az Öresund-híd Svéd­or­szá­got és Dáni­át össze­kö­tő köz­úti híd, a Tur­ning Turso, a Malmö-kastély, tele van a város par­kok­kal, zöld terü­le­tek­kel és a kerék­pá­rok soka­sá­ga már-már Amsz­ter­da­mot jut­tat­ja az ember eszé­be. Vonat­tal egy­sze­rű­en átme­he­tünk Kop­pen­há­gá­ba egy város­né­zés­re, s rohan­ni sem kell, nagyon jó a menet­rend és a fő neve­ze­tes­sé­gek­re mint a Kis hab­le­ány szob­ra, a Rosenborg-kastély, a Frederik’s Church, a Nyhavn azaz a kikö­tő, kényel­me­sen jut idő.

Milá­nó

Ha tény­leg csak egy napot kérünk, egy napot, hogy fel­fris­sül­jünk és kisza­kad­junk a mókus­ke­rék­ből, Milá­nó töké­le­tes cél­pont. A fapa­do­sok kínál­nak lehe­tő­sé­get arra, hogy haj­nal­ban utaz­zunk és este jöj­jünk is vissza, Wiz­zair illet­ve a Rya­nair is repül Buda­pest – Milá­nó között, lehet válo­gat­ni a tar­tóz­ko­dás­ra szánt idő­nek meg­fe­le­lő­en. Két dolog a város­ban: a dóm, mely­nek a tete­jé­re fel kell menni, ha szép az idő, gyö­nyö­rű a kilá­tás az Alpok hegy­vo­nu­la­ta­i­ra, másik a gaszt­ro­nó­mia, mely a mi ese­tünk­ben egy igazi olasz kávé­zó tera­sza vala­mi­lyen kávé­kü­lön­le­ges­ség­gel és fagy­lalt. Igen, a divat fővá­ro­sa, de higgyé­tek el, ez csak attól függ, melyik utcá­kat választ­já­tok bolyon­gás­ra, nem min­den forog a fény­űzés körül. Hatal­mas par­ko­kat is talál­ni, ahol meg­pi­hen­he­tünk és szur­kol­ha­tunk a futó helyi­ek­nek, mert­hogy a város­ban min­den­ki fut, reg­gel, dél­ben, dél­után, este, mint­ha min­den­ki élete mara­ton­já­ra készül­ne. Iga­zán ins­pi­rá­ló azért azt meg kell hagyni.

Stock­holm

Sze­re­tem az észa­ki váro­so­kat, más a han­gu­la­tuk, mint egy olasz vagy spa­nyol terü­let­nek, meg­van a maga sajá­tos­sá­ga és olyan tisz­ta, ren­de­zett náluk min­den. Stock­holm tavaly nyá­ron egy hosszú hét­vé­génk úti célja volt, és annak elle­né­re, hogy a nap­tár júli­ust muta­tott, egy kel­le­mes tava­szi­as, 20 fok körü­li, város­né­zés­re szu­per idő volt. Azon túl, hogy a Gamla Stan utcá­it, üzle­te­it és épü­le­te­it egy kiadós séta alkal­má­val fel­fe­dez­zük, szán­junk időt a Vasa múze­um­ra, hihe­tet­len ahogy a bel­tér­ben tel­jes nagy­sá­gá­ban fölénk tor­nyo­sul ez a híres hajó. Hajóz­zuk körbe a várost, hogy meg­szem­lél­hes­sük a víz­ről is a cso­dás épü­le­te­ket és a város külön­bö­ző kerü­le­te­it, illet­ve hajóz­zunk át Djur­gar­den szi­get­re, a Skan­zen tény­leg egy élő kis­vá­ros, felejt­he­tet­len élmény, gye­re­kek­nek igazi nagy kaland is. Itt talál­ha­tó egy vidám­park, mely játé­kok­nak nekem már csak a lát­vá­nya is szé­dí­tő volt és adre­na­lint növelő.

Ha most meg­kér­dez­né­tek tőlem, és melyik lenne az a város, ahova vissza­men­nék, beval­lom nehe­zen tud­nék dön­te­ni. Mind­egyik vala­mi­ért külön­le­ges, élet­re szóló élmé­nyek­kel gaz­da­god­tunk álta­luk, örü­lök, hogy volt sze­ren­csém egy­szer látni eze­ket sze­mé­lye­sen. Úgy gon­do­lom, szí­ve­sen utaz­nék újra mind­egyik­be, hiszen biz­tos vagyok benne, rej­te­get­nek még kin­cse­ket és min­dig kap­ha­tunk egy hely­től új dol­go­kat, új impulzusokat.

Össze­gez­ve, bár­me­lyi­ket is választ­já­tok, csak töb­bek lehet­tek tőle.

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.