San­ti­a­go Ber­na­béu sta­di­on, Madrid

Hala Mad­rid! Had kezd­jem stí­lu­so­san, hiszen ma már kevés­bé, de régeb­ben nagy Real Madrid-rajongó vol­tam. Egy idő­ben kívül­ről fúj­tam a játé­ko­so­kat mez­szá­muk­kal együtt és szin­te az önélet­raj­zu­kat is leír­tam volna fej­ből, ahogy a spa­nyol válo­ga­tott lab­da­rú­gó­i­ét is. A lel­ke­se­dés manap­ság kime­rül a spa­nyol nem­ze­ti szí­nek­nek való szur­ko­lás­ban egy-egy nagyobb tor­nán, világ­ese­mé­nyen, de Mad­rid (mint a szí­vem csücs­ke) első láto­ga­tá­sunk alkal­má­val nem lett volna tel­jes, ha nem láto­ga­tunk el a híres Est­a­dio San­ti­a­go Bernabéu-ba, a Real Mad­rid csa­pa­tá­nak otthonába.

Egy kis történet…

A világ egyik leg­hí­re­sebb fut­ball­sta­di­on­ja. Fenn­ál­lá­sá­nak 60. évfor­du­ló­ján az UEFA hiva­ta­lo­san is elis­mer­te mint „Elite“ vagy ötcsil­la­gos sta­di­ont. Négy­szer volt BEK/BL-döntő hely­szí­ne (1957, 1969, 1980, 2010), továb­bá az 1964-es labdarúgó-Európa-bajnokság és az 1982-es labdarúgó-világbajnokság egyik hely­szí­ne volt.
Ere­de­ti neve Est­a­dio Cha­mar­tin volt, melyet 1955. janu­ár 4‑én vál­toz­tat­tak meg a mai nevé­re a Real Mad­rid akko­ri elnö­ke, San­ti­a­go Ber­na­béu tiszteletére.
A jelen­le­gi befo­ga­dó­ké­pes­sé­gét a 2003-as átala­kí­tá­sok után nyer­te el, amely 80.400 főt jelent.

Ennek a legen­dás csa­pat­nak volt tagja Pus­kás Ferenc is, akire nagy sze­re­tet­tel és tisz­te­let­tel gon­dol­nak a mai napig, és a híres­sé­gek csar­no­ká­ban méltó helyet, emlé­ket kapott ő is. Úgy gon­do­lom, már csak emi­att a magyar vonat­ko­zás miatt is, foci­ra­jon­gó vagy sem az ember, nagy hatás­sal van az egész komp­le­xum a láto­ga­tó­ra. Rám min­den bizonnyal hatott, és most beval­lom nek­tek, el is érzé­ke­nyül­tem. Elő­ször ami­kor a kis­pa­don ülve elgon­dol­kod­tam, hogy „azta, hát itt vagyok!“, másod­szor­ra pedig, ahogy a kiál­lí­tás kere­té­ben fel­hang­zott a mad­rid hiva­ta­los indu­ló­ja és pont egy Pus­kás­ról szóló vide­ót és cik­ke­ket nézegettünk.

Nem volt meccs­nap láto­ga­tá­sunk­kor, így bőven volt időnk min­dent kiél­vez­ni és min­dent meg­néz­ni tüze­te­sen. Az, hogy a kis­pad­ra leül­het­tünk, hogy a vigyá­zó, figye­lő sze­me­ket kijátsz­va meg­érint­het­tük a friss, üde zöld gye­pet, hogy a hazai öltö­ző pad­ján meg­pi­hen­het­tünk a névre szóló helyek között hihe­tet­len, fel­eme­lő érzés volt. Az, amit jelent a Real Mad­rid neve, azok a sike­rek, ami­ket tör­té­ne­te során elért és azok a tehet­sé­ges játé­ko­sok, akik jelen­leg vagy egy­ko­ron az egye­sü­le­tet erő­sí­tet­ték, mind itt nyert igazi értel­met és elis­me­rést. Nem min­den nap tekint­het be az ember így a kulisszák mögé, ezt el kell ismer­ni. Per­sze nem marad­ha­tott el, hogy meg­ke­res­sem egy­ko­ri ked­venc játé­ko­som képe­it, pálya­fu­tá­sá­nak inter­ak­tív meg­je­le­ní­té­sét és jöhet­tek a jel­leg­ze­tes „közös“ fotók. Hogy ki Ő, azt meg­tar­tom magam­nak, de talán a leírás­ból van sej­té­se­tek is.

Kíván­csi­ak vagy­tok, milyen ez a gon­do­san meg­ter­ve­zett és kivi­te­le­zett szen­tély? Hát figyeljetek:

Nekem min­den pénzt meg­ért ez a láto­ga­tás! Eufó­ri­kus han­gu­la­tom volt egész nap, és nem csak azért, mert éle­tem egyik leg­jobb szü­le­tés­nap­ja volt! (Úgy lát­szik az utób­bi évek­ben hagyo­mány lett nálunk, hogy a szü­li­na­pom Mad­rid­ban és Spa­nyol­or­szág­ban ünne­pel­jük… ismét itt a kér­dés: Miért nem köl­tö­zünk oda? Hát… Kaland az élet!)

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.

Kap­cso­ló­dó videó

San­ti­a­go Ber­na­béu sta­di­on a Real Mad­rid otthona