Gyalogtúra Qrenditől Hagar Qim érin­té­sé­vel a Blue Grottohoz

2018. augusztus 21.

A Blue Grottot vagy magya­rul a Kék‐barlangot már első feb­ru­á­ri láto­ga­tá­sunk alkal­má­val ter­vez­tük, hogy meg­lá­to­gat­juk, de a sze­les idő­já­rá­si viszo­nyok miatt akkor elha­lasz­tot­tuk. Most viszont, ahogy nyá­ron vissza­tér­tünk Máltára, nem volt kér­dés, hogy az egyik dél­utá­ni prog­ra­munk ez lesz.

Alapvetően for­dí­tott sor­rend­ben ter­vez­tük ennek a túrá­nak az állo­má­sa­it, vagy­is Valletta‐ból a 74‐es busszal a Blue Grottohoz, ahon­nan úgy olvas­tam és hal­lot­tam, nincs messze gya­log a Hagar Qim, és vagy onnan vissza köz­vet­le­nül, vagy Qrendibe tovább­sé­tál­va és egy kis idő­zés után ebből a kis­vá­ros­ból haza a szál­lá­sunk­ra. Valletta‐ban azon­ban előbb állt be a Qrendibe tartó busz, és ismer­ve a mál­tai tömeg­köz­le­ke­dést, úgy dön­töt­tünk, men­jünk így. Utólag azt hiszem a sors, a sze­ren­cse, a tudat­alat­ti mind­egy minek nevez­zük, de így jár­tunk a leg­job­ban. Képeinkről is jól lát­szik, Hagar Qim és a Blue Grotto‐hoz indu­ló kis csó­na­kok­kal teli öböl között lehet, hogy egy átlag­em­ber­nek egy kel­le­mes tava­szi­as idő­ben rövid az út, nekünk azon­ban a majd­nem 40 fok­ban, tűző nap­sü­tés­ben, kame­rák­kal fel­sze­rel­kez­ve nagyon érde­kes kaland lett volna a mere­de­ken fel­fe­lé kanyar­gó úton. Bevallom, így lefe­lé halad­va is nem kevés ásvány­víz fogyott, és egy‐egy jó fotó ked­vé­ért nem kevés verej­ték­től sza­ba­dul­tunk meg. Persze min­den per­cért meg­ér­te, ez nem vitás!

Első állo­má­sunk, a kiin­du­ló­pont így Qrendi lett Málta déli részén. Qrendi egy főní­ci­ai ala­pí­tá­sú köz­ség, mely első benyo­má­sa­ink alap­ján olyan volt, mint­ha téli helyett nyári álmát alud­ná. Alig talál­koz­tunk itt pár ember­rel, leg­in­kább idő­sebb fér­fi­ak hűsöl­tek egy árnyé­kos padon vagy néhány hoz­zánk hason­ló turis­ta lézen­gett a köz­ség jel­ké­pé­nek szá­mí­tó 1685‐ben Lorenzo Gafa által ter­ve­zett barokk plé­bá­nia­temp­lom körül. Már meg sem lepőd­tünk így nyár dere­kán, itt is festa han­gu­lat ural­ko­dott, és a plé­bá­nia­temp­lom is szí­nes vilá­gí­tó fűzé­re­ket kapott, mint több helyütt Máltán a temp­lo­mok és utcák. A főté­ren, ahol a busz­vég­ál­lo­más is talál­ha­tó, egy rövid pihe­nő és a fotók elké­szí­té­se után a Hagar Qim és Mnajdra táb­lá­kat követ­ve elin­dul­tunk túrán­kon. A tájé­ko­zó­dás könnyű ahogy a terep is, bárki végig tudja csi­nál­ni, indul­ja­tok bát­ran neki.

Kiérve Qrendiből egy kisebb emel­ke­dő tete­jén figyel­me­sek let­tünk egy kis szi­get­re a messzi párás hori­zon­ton. Közelebb érve beazo­no­sí­tot­tuk, még­pe­dig a Dingli‐sziklákhoz tett kirán­du­lá­sunk alkal­má­val már meg­is­mert Filfla szi­ge­te az csak más szem­szög­ből egy kicsit. Filfla szi­ge­te 5 kilo­mé­ter­re talál­ha­tó a mál­tai par­tok­tól és a leg­ki­sebb szi­get. A mere­dek szik­la­szirt­je­i­re csak profi szik­la­má­szók érhet­nek fel. A 14 – 16. szá­zad­ban tete­jén még egy kis kápol­na állt, később a brit hadi­ha­jók gya­kor­ló lőtér­nek hasz­nál­ták, ma azon­ban már védett terü­let.

Innen egyéb­ként a szem­köz­ti domb­te­tőn már fel­tű­nik Hagar Qim és Mnajdra modern sátor­te­te­jű komp­le­xu­ma. A mega­li­ti­kus szent helye­ket i. e. 3600 – 2500 között emel­ték a szik­la­szirt­re. Ma az állag­meg­óvás miatt egy hatal­mas tetőt húz­tak az ása­tá­sok és meg­ta­lált lele­tek fölé, illet­ve egy modern látó­ga­tó­köz­pont léte­sült körü­löt­te. Az óriás kőtöm­bö­ket látva elme­reng az ember, hogyan is kerül­tek ezek ide, hogyan tud­ták egy­ál­ta­lán moz­gat­ni eze­ket az épí­tő­anya­go­kat annak ide­jén. Nem kis kép­ze­lő­erő­re van eze­ken a helye­ken szük­ség, de érde­mes egy kicsit meg­áll­ni itt, és meg­pró­bál­ni elkép­zel­ni mi áll­ha­tott itt évez­re­dek­kel koráb­ban, hogyan is éltek itt az akko­ri népek. Itt nincs szük­ség elő­ze­tes beje­lent­ke­zés­re vagy hely­fog­la­lás­ra, mint a Hypogeum ese­té­ben.

Utunk a viszony­lag újon­nan kiépí­tett pano­rá­ma­úton foly­ta­tó­dott a Blue Grotto felet­ti pano­rá­ma­te­ra­szig. A part­sza­kasz leg­ér­de­ke­sebb­je ez a bar­lang egyéb­ként, amely 50 méter hosszú, 90 méter szé­les és 30 méter magas és kris­tály­tisz­ta vize elva­rá­zsol min­den­kit. A legen­da úgy tart­ja, egy­kor gyö­nyö­rű sel­lők lak­he­lye volt. Az úton végig egyéb­ként fan­tasz­ti­kus kilá­tás nyí­lik Wied‐iz‐Zurrieq nevű kis halász­fa­lu­ra, ahon­nan a kirán­du­ló kis csó­na­kok indul­nak a Blue Grottohoz.

A pano­rá­ma­te­rasz­tól egy mere­dek, kacs­ka­rin­gós, de kiépí­tett út vezet le a halász­fa­lu­ig, ahol egy hatal­mas par­ko­ló­hoz érke­zünk, és ahol kis étter­mek, büfék vár­ják már a turis­ták hadát. Egy kiadós túra után jól­esett itt a fel­fris­sü­lés, beval­lom. Körbejártuk ter­mé­sze­te­sen a szik­lás kis öblöt is, fel­fe­dez­tük min­den zeg­zu­gos kis helyét, és innen tér­tünk vissza nap­le­men­te után a város zajos for­ga­ta­gá­ba.

Egy dél­után alatt bőven kivi­te­lez­he­tő prog­ram volt még a nyári rek­ke­nő hőség­ben, nagyon kényel­mes, már‐már lassú tem­pó­ban, és min­den lénye­ge­set látva, meg­örö­kít­ve. Ha Máltán jár­tok, ne hagy­já­tok ki ezt az élményt!

Tartsatok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljus­sa­nak.

Hozzászólás

  • Google Translate

  • Kövess min­ket:

  • Hírlevél

  • Booking.com Booking.com
  • Hirdetőoszlop

  • Legnépszerűbb bejegy­zé­sek