Ször­nyű és ins­pi­rá­ló – ilyen volt 2019!

2020. január 05.

Az újévi face­book posz­tom­ban úgy fogal­maz­tam, hogy „egy ször­nyű 2019-es év után…“, mert alap­ve­tő­en így érez­tem. Ez maradt meg ben­nem össz­ha­tás­ként. Volt a tava­lyi évben nem kevés sírás, csa­ló­dás, elen­ge­dés gya­kor­lá­sa, de összes­sé­gé­ben rá kell döb­ben­nem, hogy még­is­csak sze­ren­csé­sek vagyunk, vol­tunk. Hogy akkor most milyen is volt a #kaland­lis­ta 2019-es éve? Néz­zük meg együtt!

Van egy ked­ves isme­rő­söm, aki­től tanul­tam egy amo­lyan szólás-mondást, arany­kö­pést. Ha vala­mi nem megy, nem sike­rült, tovább kell lép­nünk, nem éri meg rajta rágód­ni, akkor egy­sze­rű­en a kulcs­szó: #enged­del! (Olvasd hash­ta­g­en­ged­del! – így!) Ez a szava járá­sunk lett az elmúlt évben.
Több­ször érez­tem úgy, hogy ez az év nagyon nem a miénk, hiszen három uta­zá­sunk is ham­va­i­ba por­ladt; volt ame­lyik már szü­le­té­sé­ben és volt, amely bizony anya­gi­lag is meg­ter­he­lő volt. #enged­del! Vala­mi­ért így kel­lett tör­tén­nie. #enged­del! Elfe­lej­te­ni sosem fogom, de bízom benne, hogy az a kettő, ame­lyik a három­ból a jövő­ben is meg­va­ló­sít­ha­tó, annak el fog jönni az ideje.

A decem­be­ri #kaland­lis­ta Ins­pi­rá­ci­ók után magam­ba néz­tem, szá­mot vetet­tem, és igen, az Orsi­val való beszél­ge­tés­nek köszön­he­tő­en új len­dü­le­tet kap­tam. Eszem­be jutott, hogy mikor és miért kezd­tünk el blo­gol­ni. Az uta­zás az éle­tünk része volt min­dig is, hol keve­sebb hol több időt sike­rült ezzel töl­te­nünk, de min­dig magunk miatt, magun­kért tet­tük. Ahogy a blog bemu­tat­ko­zó­já­ban írtam, nekünk a #kaland­lis­ta az uta­zá­sa­ink emlé­ke­i­nek meg­őr­zé­se vala­mint szá­mom­ra az írás amo­lyan önmeg­va­ló­sí­tás. Hihe­tet­le­nül nagy öröm, ha képe­ink, vide­ó­ink ins­pi­rál­nak ben­ne­te­ket egy-egy hely fel­ke­re­sé­sé­re, vagy úti beszá­mo­ló­ink alap­ján indul­tok el ti is fel­fe­dez­ni a szebb­nél szebb helye­ket. A világ leg­jobb érzé­se, ha érté­ke­set, hasz­no­sat hoz létre az ember, illet­ve mi, kis átlag­em­be­rek ezzel segí­te­ni is tudunk.

És ha már #kaland­lis­ta Ins­pi­rá­ci­ók… A 2019-es évünk leg­na­gyobb pro­jekt­je két­ség kívül ez az online uta­zós soro­zat volt, és a leg­na­gyobb büsz­ke­sé­günk is. Elmond­ha­tat­la­nul hálás vagyok min­den ven­dé­gem­nek, aki elvál­lal­ta a fel­ké­rést egy beszél­ge­tés­re. Mind­egyi­kük­től tanul­tam vala­mit, mind­egyi­kük­re fel­né­zek vala­mi­ért, mind­egyi­kük kicsit más­képp uta­zik vagy blo­gol, de mind vala­hogy ins­pi­rál­nak min­ket (remé­lem, hogy ben­ne­te­ket is). Sze­ret­tem eze­ket a beszél­ge­té­se­ket, hónap­ról hónap­ra egyre job­ban élvez­tem és talán fej­lőd­tem is köz­ben. Mind embe­ri­leg, mind tech­ni­ka­i­lag. A beszél­ge­té­sek pub­li­ká­lás­ra kerül­tek a You­Tu­be csa­tor­nán­kon, így itt bár­mi­kor vissza­néz­he­ti­tek a része­ket, vagy min­den ven­dé­gem­mel készült egy hát­tér­in­for­má­ci­ó­kat, gon­do­la­ta­i­mat tar­tal­ma­zó blog­be­jegy­zés, amit itt olvas­hat­tok.

#kaland­lis­ta uta­zá­sok 2019-ben

Tri­eszt

Az év első uta­zá­sá­ra már­ci­us ele­jén került sor, ahogy a tavasz első naps­ug­rai elő­búj­tak. A Flix­bus éjsza­kai jára­ta­i­nak köszön­he­tő­en egy mesés szom­ba­tot töl­töt­tünk Tri­eszt­ben, és az év első cso­dás nap­le­men­té­jé­ben a Miramare-kastélynál volt részünk. Nagyon kel­lett már ez az évin­dí­tó kirán­du­lás, érez­tük a zsi­ge­re­ink­ben, hogy ez a város, – ame­lyen leg­in­kább csak átuta­zik az ember – meg­éri, hogy fel­ke­rül­jön a kaland­lis­tánk­ra.
Bőveb­ben itt olvas­hat­tok erről az útról.

Ros­tock és War­ne­mün­de

Nyá­ron elő­ször a Balti-tenger part­ja felé vet­tük az irányt, amo­lyan utol­só pil­la­na­tos szer­ve­zés­ben. Na az utób­bi meg­ál­la­pí­tás kap­csán min­dig az jut eszem­be, hogy tény­leg a spon­tán jött dol­gok sül­nek el a leg­job­ban. Amel­lett ugyan­is, hogy ellá­to­gat­tunk rövi­den Ber­lin­be, majd tövi­ről hegyi­re beba­ran­gol­tuk és meg­is­mer­ked­tünk Ros­tock váro­sá­val, való­ra vált egy gye­rek­ko­ri álmom is: elju­tot­tunk War­ne­mün­dé­be, ahol kipró­bál­hat­tam egy való­di strand­ko­sa­rat. Ez biz­tos, hogy a 2019-es évünk egyik csúcs­pont­ja volt és örök élmény!
Ros­to­cki város­né­zés­hez egy útmu­ta­tót itt talál­hat­tok.
Warnemünde-ről és a strand­ko­sa­rak­ról külön élmény­be­szá­mo­lót írtam.

Szlo­vé­nia

Pár nap­pal észak-német kaland­ja­in­kat köve­tő­en ismét útra kel­tünk, ezút­tal a szlo­vén ten­ger­part­ra. Ismét a Flix­bus jára­ta­it hasz­nál­va elutaz­tunk Portoroz-ba, hagy­tuk, hogy elbű­völ­jön min­ket Piran, majd Koper egy picit csa­ló­dást oko­zott, de a sor­ból sem­mi­képp sem hagy­tuk volna ki. A nyári hőség­ben kife­je­zet­ten jó dön­tés volt ezt a sokak által elfe­le­dett, talán kicsit alul­ér­té­kelt ten­ger­par­tot fel­fe­dez­ni egy hét­vé­gén.
Portoroz-tól Kope­rig szer­zett élmé­nye­ink beszá­mo­ló­ját itt olvas­hat­já­tok.

Kefa­ló­nia

2019-ben ren­ge­te­get olvas­tam. A szo­ká­sos­nál is töb­bet. Igye­kez­tem min­dig úgy válasz­ta­ni, hogy a köny­vek tör­té­ne­tei köz­ben is utaz­zak, ha csak vir­tu­á­li­san is, eze­ket pedig egy blog rovat­ban, a #kaland­lis­ta köny­ves­pol­ca alatt meg is osz­tot­tam. A „Sze­rel­mem, Kefa­ló­nia“ c. Emri Nóra regény annyi­ra meg­fo­gott, hogy hatá­sá­ra szep­tem­ber­ben egy hetet a görög szi­get fel­fe­de­zé­sé­vel töl­töt­tünk. Nem bán­tuk meg!
Kefa­ló­nia élmé­nyek­ben iga­zán bővel­ke­dett.

Zág­ráb és kör­nyé­ke

Nyá­ron mun­ka­he­lye­men egy új pro­jekt­be fog­tunk. Ennek kere­té­ben egy a vissza­jel­zé­sek alap­ján nagyon sike­res adven­ti utat szer­vez­tünk, amely­re azért is büsz­ke vagyok, mert az én ötle­tem volt. Érde­kes­sé­ge még ennek az uta­zás­nak, hogy cso­port­kí­sé­rő­ként utaz­hat­tam, vala­mint Gyula fotós­ként elkí­sér­he­tett.
Adven­ti hét­vé­génk tör­té­ne­te szin­tén meg­ta­lál­ha­tó a blo­gon.

Málta

Végül pedig Málta. Kro­no­ló­gi­a­i­lag ezt koráb­ban is említ­het­tem volna, de mivel vissza­té­rők vagyunk már sokad­já­ra a szi­get­re, és mivel hagyo­má­nyo­san 2019 év végét, az Ünne­pe­ket itt töl­töt­tük, ezért a sor végé­re hagy­tam. Imá­dom! Újra és újra sze­re­lem lesz ez a kul­tu­rá­lis és ter­mé­sze­ti lát­ni­va­lók­ban kifogy­ha­tat­lan mini­ál­lam. Min­dig talá­lunk vala­mi érde­kes­sé­get, újdon­sá­got vagy éppen a jól ismert, jel­leg­ze­tes erké­lyek­kel és kopog­ta­tók­kal teli utcá­kat, mesés ten­ger­par­to­kat és szik­la­kép­ződ­mé­nye­ket. Talá­ló a meg­fo­gal­ma­zá­som, misze­rint Málta egy élmény!

#kaland­lis­ta meg­je­le­né­sek

Oké-oké, ahogy vissza­em­lé­kez­tem és fel­so­rol­tam az imént, hogy merre jár­tunk 2019-ben, való­ban nem hang­zik ször­nyen. Sőt, ha bele­gon­do­lok, hogy mind­emel­lett mennyi meg­tisz­tel­te­tés­ben és öröm­ben volt részem a #kaland­lis­ta blog­nak köszön­he­tő­en, akkor a szí­vem tény­leg hálá­val telik meg.

Janu­ár­ban rög­tön ven­dég­blog­ger­ként egy szá­munk­ra oly ked­ves hely­ről írhat­tam a Min­de­nütt jóóó – tra­vel blog szá­má­ra, és Lil­la­fü­re­det hoz­hat­tam kicsit köze­lebb az olva­sók­hoz az én sze­me­men keresz­tül.
Az év során két alka­lom­mal is – feb­ru­ár­ban és novem­ber­ben – részt vehet­tem a Járat­lan Uta­kon Fesz­ti­vál kere­té­ben szer­ve­zett több kerek­asz­tal beszél­ge­té­sen, és így csu­pa­szív blog­ger­tár­sak­kal és vele­tek, köve­tő­ink­kel talál­koz­hat­tam sze­mé­lye­sen; élmé­nye­ket és tapasz­ta­la­to­kat cse­rél­het­tünk, amely remé­lem a jövő­ben is így lesz.
A feb­ru­ár végén, már­ci­us ele­jén hagyo­má­nyo­san meg­ren­de­zés­re kerü­lő Buda­pes­ti Uta­zás Kiál­lí­tás kere­te­in belül első alka­lom­mal Blog­ger Cor­nert szer­vez­tek 2019-ben, amely­nek mind­két nap­ján hatal­mas meg­tisz­tel­te­tés volt ott lenni, és elő­adást is tar­ta­ni a ked­venc uta­zá­sa­ink­ról, ins­pi­rá­ci­ót adni az utaz­ni vágyó nagy­ér­de­mű­nek.
Szep­tem­ber­ben érke­zett egy fel­ké­rés, amely­re szin­tén nagy öröm­mel mond­tam igent. A Lin­gu­a­Fest nyelv­pa­rá­dé kere­té­ben vet­tem részt öt fan­tasz­ti­kus blog­ger­társ­sal a Talk&Travel kerek­asz­tal beszél­ge­tés­ben.

Végül, de nem utol­só sor­ban tel­je­sült egy álmom, egy tavaly év ele­jén elkép­zelt, kitű­zött ter­vem. Ez pedig nem más, mint­hogy saját elő­adást szer­vez­zünk. A hab a tor­tán, hogy erre két alka­lom­mal is lehe­tő­ség nyílt, egy­szer Deb­re­cen­ben a Debrecen-Málta wiz­zair repü­lő­já­rat indí­tá­sá­nak köszön­he­tő­en, egy­szer pedig ősszel Buda­pes­ten „Min­den, ami Málta“ cím­mel. Köszön­jük ezúton is a Mál­tai Ide­gen­for­gal­mi Hiva­tal támo­ga­tá­sát, segít­sé­gét, hogy mind­ezek meg­va­ló­sul­hat­tak, és hogy nyi­tot­tak arra, amit mi csi­ná­lunk! Málta a szí­vünk csücs­ke, ezért is készült el 2018-ban ennek a szi­get­or­szág­nak dedi­kált saját face­book oldal a „Málta egy élmény“; köves­sé­tek mál­tai élmé­nye­in­ket a jövő­ben (is) ezen a plat­for­mon!

Össze­gez­ve azt kell, hogy mond­jam, nem is volt olyan rossz ez az év! Más­ként ala­kult, mint ter­vez­tük, mint sze­ret­tük volna, de cso­dá­la­tos élmé­nyek­ben volt így is részünk. Ins­pi­rá­ló hogy min­dig meg tud­tunk újul­ni, és igen­is pozi­tív ener­gi­ák­kal töl­tött most is fel, ahogy ezt a vissza­em­lé­ke­zést írtam.
A minap olvas­tam egyik ked­venc író­nőm face­book poszt­já­ban egy gon­do­la­tot, amely meg­ra­ga­dott. Áll­jon ez itt az utol­só szó jogán: „…jön­nek a “húszas” évek, eze­ket is sze­ret­ni fog­juk! Ma olvas­tam egy angol fel­ira­tú pólón: “Nem tet­szik a saját szto­rid? Írd át!” – Tart­sa­tok velem a ‘20-as évek­ben is, írjuk át, írjá­tok át, ami nem tet­szik!“ /Fejős Éva/

Elen­ge­dünk 2019, jöjj hát 2020, lás­suk mit tar­to­gatsz szá­munk­ra!

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon, és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljus­sa­nak.

Leave a Reply

  • Goog­le Trans­la­te

  • Kövess min­ket:

  • Hír­le­vél

  • Booking.com Booking.com
  • Leg­nép­sze­rűbb bejegy­zé­sek