Advent Zág­ráb­ban, egy adven­ti hét­vé­ge Horvátországban

Az elmúlt évek­ben nagy érdek­lő­dés­sel és egy kis meg­le­pett­ség­gel figyel­tem, hogy Euró­pa leg­jobb, leg­szebb kará­cso­nyi vásá­rá­nak a zág­rá­bi adven­ti vásárt válasz­tot­ták. Ezt a meg­tisz­te­lő címet 2016, 2017 és 2018 évek­ben nyer­te el Zág­ráb, így idén már mi sem hagy­hat­tuk ki, főleg, hogy pár hónap­ja egy új pro­jekt veze­tő­je let­tem, amely alap­ve­tő­en rövi­debb, élmé­nyek­re ala­po­zott kirán­du­lá­sok­ra, uta­zá­sok­ra fókusz­ál. Mond­hat­juk, hogy a kel­le­mest a hasz­nos­sal ötvöz­tem, és ellá­to­gat­tunk egy hét­vé­gé­re Hor­vát­or­szág­ba, Advent máso­dik hét­vé­gé­jét Zág­ráb és kör­nyé­kén töltöttük.

Egy kicsi, tizen­egy­né­hány fős csa­pat­tal indul­tunk útnak, hogy fel­fe­dez­zük Zág­ráb lát­ni­va­ló­it, majd bele­ves­sük magun­kat a zág­rá­bi kará­cso­nyi vásár for­ga­ta­gá­ba. Sike­rült egy igen tar­tal­mas prog­ra­mot szer­vez­nünk, ame­lyen iga­zán ünne­pi han­gu­lat­ba kerül­het­tünk reg­gel­től estig, mind­emel­lett pedig még a régió tör­té­nel­mé­be is bete­kin­tést nyer­het­tünk. Zág­ráb volt ugyan a fő att­rak­ció, de Sza­mo­bor kitű­nő válasz­tás­nak bizo­nyult a szál­lás­fog­la­lás szem­pont­já­ból, illet­ve nagyon kel­le­mes csa­ló­dás ért min­ket ellá­to­gat­va Varas­dra. Azt hiszem, az ünne­pi készü­lő­dés­hez ez a hét­vé­ge igazi, illa­tok­kal és meleg­ség­gel teli han­gu­la­tot, sze­re­tet­tel teli élményt adott.

Sze­ret­ném nek­tek is meg­mu­tat­ni, milyen is ez a híres-neves Advent Zág­ráb­ban; hogy meg­éri a fővá­ros zajá­tól távo­labb is ellá­to­gat­ni egy-két hely­re, mint a hor­vát fővá­ros­tól 20 km távol­ság­ra lévő Sza­mo­bor vagy a magyar határ­hoz közel fekvő Varasd.

Sza­mo­bor, az ele­gan­cia és a cukiság

Nem gon­do­lom, hogy túl sokan isme­rik és jár­tak már itt, pedig Sza­mo­bor egy nagyon tüne­mé­nyes kis­vá­ros Zár­gáb mel­lett, ahol ráta­lál­tam egy való­di ékszer­do­boz­ra, egy meg­fi­zet­he­tő árú ked­ves kis szál­lo­dá­ra. Jó szív­vel aján­lom min­den­ki­nek a Hotel Liva­dic szál­lo­dát, amely­hez egy kávé­zó, cuk­rász­da is tar­to­zik. Köz­vet­le­nül a főté­ren helyez­ke­dik el, min­den­hez közel, Zág­ráb könnyen mint­egy fél óra alatt meg­kö­ze­lít­he­tő, és egy­sze­rű­en min­den szem­pont­ból töké­le­tes szál­lás. Ha meg­né­zi­tek a képe­ket egyet fog­tok velem érte­ni, egy cuki­ság­bom­ba rob­bant itt; ilyen foga­dó­bi­zott­sá­gunk sem volt még soha, és hát mind elol­vad­tunk az óriás plüss mac­kók­tól korra és nemre való tekin­tet nélkül.

Sza­mo­bor­ban még a zág­rá­bi kará­cso­nyi vásár előtt pihent egy kicsit kis csa­pa­tunk, ráké­szül­tünk az esti kalan­dok­ra. Az időt kihasz­nál­va mi pedig egy rövid fel­fe­de­ző sétá­ra indul­tunk, hogy meg­örö­kít­sük a város lát­ké­pét, sötét­be majd fény­ár­ba bur­ko­ló­zó arcát. Egy fotós­nak az éppen leszál­ló téli zuz­ma­ra, a csen­des, békés kör­nye­zet, az este első pil­la­na­tai mind-mind klassz fotók témá­já­ul szol­gál. Jól esett egy kicsit elme­ren­ge­ni a már igen csí­pős hideg elle­né­re is. A való­ban cseh váro­sok­ra emlé­kez­te­tő arcu­la­ta 18. szá­za­di ele­gan­ci­át sugá­roz. Egy­kor fény­űző bálo­kat tar­tot­tak palo­tá­i­nak falai közt és hatal­mas tár­sa­sá­gi élet folyt itt, ma már inkább nyu­gal­mat sugá­roz, elő­ke­lő­sé­get még szom­bat este is.

Zág­ráb, az adven­ti vásár 

A zág­rá­bi prog­ra­mun­kat két rész­re osz­tot­tuk. Elő­ször egy fél napos város­né­zés Zág­ráb­ban volt a napi­ren­den; helyi ide­gen­ve­ze­tő­vel jár­tuk be az óvá­ro­si részt és fedez­tük fel a lát­ni­va­lók sorát még ha kicsit sej­tel­mes ködbe is bur­ko­lóz­tak érke­zé­sünk­kor. Sza­mo­bo­ri fel­fris­sü­lé­sünk után, söté­te­dést köve­tő­en az estét kife­je­zet­ten a zág­rá­bi kará­cso­nyi vásár­ban töltöttük. 

Már emlí­tet­tem, hogy az elmúlt évek­ben Euró­pa leg­jobb kará­cso­nyi vásá­ra címet nyer­te el, így nagy elvá­rá­sok­kal, izga­tot­tan vetet­tük bele magun­kat a for­ga­tag­ba. Öreg hiba volt. Még mi ruti­nos uta­zók is elkö­vet­tük ezt, beval­lom fáj­dal­ma­san. Soha nem sza­bad elvá­rá­sok­kal, főleg nem magas­ra tett mér­cé­vel utaz­ni seho­va. Sosem tud­ha­tod, mikor kell a ter­ve­i­den raj­tad kívül­ál­ló okok miatt vál­toz­tat­nod, hogy rád is akko­ra és olyan hatás­sal lesz‑e az úti cél, mint mások­ra, vagy mint a jól meg­írt PR-cikkekben olva­sod. Tudni kell min­dig min­den hely­zet­ben ezért a dol­gok jó olda­lát keres­ni, és min­den hely­zet­ben meg­ta­lál­ni a szé­pet, a kel­le­me­set és jól érez­ni magun­kat. Pon­to­san ezt az elvet követ­ve sétál­tunk egy hatal­ma­sat a bel­vá­ros­ban a rideg-hideg kék­ben tün­dök­lő fény­fü­zé­rek közt, elcsá­bul­tunk egy-két finom­ság lát­tán, no meg kará­cso­nyi vásár lévén elen­ged­he­tet­len, így a for­ralt bort is meg­kós­tol­tuk. Lát­vá­nyos­ság szem­pont­já­ból a Jel­la­sics téren fel­ál­lí­tott óriás kará­csony­fa, a szö­kő­kút köré épí­tett adven­ti koszo­rú és a pálya­ud­var előtt léte­sí­tett hatal­mas jég­pá­lya jég­fo­lyo­só­val, ami emlí­tés­re méltó. Az adven­ti ins­tal­lá­ci­ók közül a zene­pa­vi­lon, ami még meg­éri, hogy a lis­tá­ra kerül­jön. A tömeg az ter­mé­sze­tes, ezzel nem is iga­zán volt gond; fel­ké­szül rá az ember, ha ilyen hely­re láto­gat. Az ára­kat tekint­ve buda­pes­ti­hez hason­ló­ak, viszont ha pihe-puha meleg sál­lal sze­ret­né­tek meg­lep­ni vala­kit vagy épp maga­to­kat, mint én, akkor az nincs, egy­sze­rű­en nincs; alap­ve­tő­en kevés az árus, a meg­szo­kott vásá­ros bódé. Néhány képet sike­rült azért a han­gu­lat­ból meg­örö­kí­te­nünk, amit szí­ve­sen nézünk vissza, de összes­sé­gé­ben inkább az az érzé­sünk, hogy oké, egy­szer ezt is látni kel­lett, de nem lett a ked­venc adven­ti vásárunk. 

Varasd, a meglepetés 

Ez a Szent­end­ré­re hihe­tet­le­nül hason­lí­tó kis­vá­ros abszo­lút meg­le­pe­tés volt szá­munk­ra. Cso­dá­la­tos nap­sü­tés kísért min­ket amíg a város­ban kóbo­rol­tunk, meg­hitt és csa­lá­di­as han­gu­la­tot ébresz­tet­tek ben­nünk az adven­ti dísz­let­be öltöz­te­tett terei és kacs­ka­rin­gós utcái. Egy­kor Varasd volt Hor­vát­or­szág fővá­ro­sa, a magyar határ­tól mind­össze 30 km távol­ság­ra fek­szik és több magyar szál is fűző­dik hozzá. Egy cso­da­hely, leg­alább­is mi csak ámultunk-bámultunk, mely érzést, han­gu­la­tot talán a képe­ink is vissza­ad­ják. Sok­kal nagyobb hatás­sal volt ránk – egész kis cso­por­tunk­ra – ez a láto­ga­tás, mint Zág­ráb. Órá­kat lehe­tett anda­log­ni és fotóz­kod­ni mind a téli dísz­le­tek közt, mind a barokk stí­lu­sú házai vagy a fő att­rak­ci­ó­ja, a vár előtt. A hét­vé­ge másik leg­jobb dön­té­se volt – a szál­lás­fog­la­lás mel­lett – útba ejte­ni ezt a kevés­bé ismert és turisz­ti­ka­i­lag nem annyi­ra fel­ka­pott városkát.

Hor­vát­or­szá­gi hét­vé­génk összes­sé­gé­ben nagyon jól telt, sike­rült min­den hely­zet­ben fel­ta­lál­ni magun­kat és a lehe­tő leg­job­bat kihoz­ni belő­le. Külön­bö­ző­ek vagyunk mind­annyi­an, külön­bö­ző igé­nyek­kel, és végül úgy gon­do­lom, min­den­ki meg­ta­lál­ta a maga szá­má­ra elbű­vö­lő, szí­vet melen­ge­tő és emlé­ke­ze­tes pil­la­na­to­kat uta­zá­sunk alatt. Az, hogy örök emlék marad‑e, nem kér­dés. Sza­mo­bor Advent ide­jén külö­nö­sen, és nagy sze­re­tet­tel aján­lom figyel­me­tek­be, ahogy Varas­dot is.

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.