#ElzásziKalandok – élmé­nyek, tapasz­ta­la­tok az Elzászi bor­vi­dé­ken

2018. július 10.

Akik régebb óta figye­lem­mel kísé­rik a blo­got, leg­in­kább a Facebook olda­lát, azok tud­hat­ják, hogy imá­dom a szí­nes házi­kó­kat. Ez az elkö­te­le­ző­dés töb­bek közt még kis­is­ko­lás korom­ból ered, mikor fran­cia tago­za­tos lévén sokat hal­lot­tam, olvas­tam és tanul­tam Franciaországról és így az elzá­szi régi­ó­ról is. A képek önma­guk­ban elva­rá­zsol­tak, és már akkor elha­tá­roz­tam, hogy nekem ezt egy­szer lát­nom kell élő­ben. Mint minden­nek, ennek is eljött nem­rég az ideje, így had mutas­sam be nek­tek ezt a mesés vidé­ket tám­pon­to­kat adva egy uta­zás meg­szer­ve­zé­sé­hez.

Utazás, köz­le­ke­dés

Franciaország kele­ti részén, a német és sváj­ci határ men­tén talál­ha­tó ez a mond­hat­ni meg­ele­ve­ne­dett mese­könyv, amely meg­annyi tör­té­nel­mi, kul­tu­rá­lis és gaszt­ro­nó­mi­ai érté­ket rejt magá­ban. Elzász nekünk magya­rok­nak még talán kevés­bé ismert úti cél, nem a leg­fel­ka­pot­tabb desz­ti­ná­ci­ók közé tar­to­zik, ha nya­ra­lás­ról beszé­lünk, de bízom benne, hogy sokan ked­vet kap­tok majd hozzá.
Annál is inkább mivel repü­lő­vel nagy­já­ból két óra alatt elér­he­tő köz­vet­len Budapestről, köszön­he­tő­en már nem­csak az EasyJet, hanem a Wizzair jára­ta­i­nak is. Mi utób­bi­val érkez­tünk a Bázel-Mullhouse-Freiburg EURO Airportra, ahon­nan a FlixBus szin­tén köz­vet­len jára­tá­val könnyen, zök­ke­nő­men­te­sen és gaz­da­sá­go­san elju­tot­tunk Colmarba. Innen fedez­tük fel csil­lag­tú­ra­sze­rű­en a lát­ni­va­ló­kat.
Egy kis prak­ti­kus infor­má­ció a fen­ti­ek­hez. A rep­té­ri ter­mi­nál­ból a fran­cia olda­lon kell kijön­ni, és rög­tön a kijá­rat­tól kicsit bal kéz felé meg­pil­lant­juk a zöld FlixBus meg­ál­ló táb­lá­ját. Itt az első tábla, így az első busz a Freiburgba utazó ven­dé­ge­ket várja, a mögöt­te lévő­be érke­zik Zürichből a Frankfurtba tartó járat, ennek van meg­ál­ló­ja Colmarban, nekünk ez kell. A busz­tár­sa­ság­ról összes­sé­gé­ben jó a véle­mé­nyünk; a busz lég­kon­dí­ci­o­nált volt, a sofőr ked­ves, a késés a köz­úti for­ga­lom­ból adó­dott, egy­szó­val merem aján­la­ni.

Colmar mint kiin­du­ló­pont, szál­lás

Az Elzászi borút fővá­ro­sa Colmar, talán a vidék erről a han­gu­la­tos kis­vá­ros­ról a leg­is­mer­tebb. Az észak-déli irány­ban húzó­dó, a Vogézek lábá­nál elte­rü­lő bor­vi­dék nagy­já­ból köze­pén helyez­ke­dik el a BMF EURO Airporttól olyan egy órás távol­ság­ra. Colmar évek óta a bakancs­lis­tán­kon volt mint egy téli uta­zás cél­pont­ja, hiszen a kará­cso­nyi vásá­ra messze föl­dön híres. Ez egy­elő­re még a lis­tán­kon maradt, de ilyen­kor nap­sü­tés­ben is álom­szép volt és fan­tasz­ti­kus han­gu­la­ta volt a jel­leg­ze­tes szí­nes favá­zas házak közt sétál­ni, élő­ben fotóz­ni a „Petite Venise“ nevű vár­orészt és csak úgy anda­log­va magunk­ba szív­ni az elzá­szi élet­ér­zést. Az óvá­ro­sa gya­log bejár­ha­tó, de ha úgy tart­ja ked­vünk, akkor fel­pat­tan­ha­tunk egy váro­né­ző kis­vo­nat­ra is, mely min­den fon­tos épü­let mel­lett elha­lad, illet­ve több­nyel­vű audio guide-on keresz­tül ismer­ked­he­tünk a város­sal.

Szállás tekin­te­té­ben nem olcsó a kör­nyék, de ha job­ban utá­na­néz az ember és nincs szük­sé­ge négy-öt csil­la­gos szál­lo­dá­ra, akkor azért meg­fi­zet­he­tő lesz a tar­tóz­ko­dás. Mi igye­kez­tünk az óvá­ro­si részen szál­lást talál­ni, és egy töké­le­tes helyen lévő, bájos apart­mant sike­rült bérel­nünk, mely utó­lag már azt mon­dom, több­szö­rö­sen meg­ér­te az árát. A tulaj egy tüne­mé­nyes, vagány, több nyel­ven beszé­lő hölgy volt, aki jópár évvel ezlőtt járt már Magyarországon egy tár­sas­uta­zá­son, így mikor meg­tud­ta, hogy magya­rok vagyunk elő­sze­re­tet­tel mesélt emlé­ke­i­ről, hoz­zá­te­szem nem tola­ko­dó­an. Első este átfo­gó képet adott a kör­nyék­ről, a lát­ni­va­lók­ról, aján­lott helyi spe­ci­a­li­tá­so­kat, ellá­tott min­ket bros­sú­rák­kal, és később is min­dig volt egy-két ked­ves szava, ha össze­fu­tot­tunk. Az apart­man egyéb­ként a col­ma­ri lát­ni­va­lók közül a „Fejes ház“ szom­széd­sá­gá­ban talál­ha­tó, gya­log közel 12 perc alatt elér­he­tő az állo­más­ról, az utca végén talál­ha­tó tér­ről indul­nak a város­né­ző kis­vo­na­tok, itt talál­ha­tó egyéb­ként egy nagy áru­ház is a bevá­sár­lás­hoz. Foglalni mi a Booking.com-on fog­lal­tuk, de néz­zé­tek meg a web­ol­da­lát is: www.gites-colmar-centre.fr

Ajánlott kirán­du­lá­sok

Strasbourg
Elzász fővá­ro­sa és egy­ben a leg­észa­kab­bi nagy­vá­ros, amely a régi­ó­hoz tar­to­zik. Igazi euró­pai város, hiszen az Európa Parlament itt talál­ha­tó a modern város­ré­szé­ben, nekünk azon­ban a Notre Dame-katedrális és a „Petite France“ ezút­tal job­ban fel­kel­tet­te érdek­lő­dé­sün­ket. Egynapos kirán­du­lá­sunk során fel­fe­dez­tük a világ­örök­ség részét képe­ző óvá­ro­sát, nap­hosszat sétál­tunk a jel­leg­ze­tes elzá­szi házak között, és egyszer-egyszer be is tér­tünk a ma étte­rem­ként, kávé­zó­ként üze­me­lő régi lakó­há­zak egyi­ké­be.
Colmar – Strasbourg között van vonat­össze­köt­te­tés, mi azon­ban a FlixBus jára­tát válasz­tot­tuk gaz­da­sá­gos­sá­gi okok­ból. Az út így sem volt hosszú és a menet­rend is lehe­tő­vé tette, hogy ele­gen­dő időt tölt­sünk a város­ban; úgy reg­gel kilenc­től este tíz óráig miénk volt a város. Strasbourgon belül a busz­meg­ál­ló­tól az óvá­ros gya­lo­go­san elér­he­tő. Természetesen hajóz­ha­tó a körül­öle­lő Ile folyó, így fel­fe­dez­het­jük ebből a szem­szög­ből is a várost.

Ribeauvillé és Riquewihr
Két nagyon ere­de­ti kis tele­pü­lés, ame­lye­ket egy nap alatt meg­lá­to­gat­tunk Colmarból. Mindkettő leír­ha­tat­la­nul foto­gén, a szí­nes házak az egye­di szép­sé­gű cégé­rek­kel egy­sze­rű­en elva­rá­zsol­tak. Mindkét helyen amel­lett, hogy keresz­tül kasul sétál­tunk utcá­i­kon, választ­ha­juk a kis­vo­na­to­zás élmé­nyét is. Nem biz­tos, hogy kell, de sok infor­má­ci­ó­val lehe­tünk álta­la gaz­da­gab­bak.
A 106-os menet­rend sze­rin­ti busszal elju­tot­tunk Ribeauvillé-be, majd innen ugyan­ab­ból a meg­ál­ló­ból az oda-vissza útra vál­tott jegyünk­kel elmen­tünk Riquewihrbe dél­után, s innen az utol­só 106-os busszal vissza Colmarba. Kellemes, nyu­godt tem­pó­ban, ebé­det és kávé­zást is beik­tat­va meg tud­tuk való­sí­ta­ni ezt a kirán­du­lást egy nap.

Kaysersberg
Térképen nézve, ter­vez­get­ve én bíz­tam benne, hogy ezt a tele­pü­lést is meg tud­juk láto­gat­ni Ribeauvillé és Riquewihr lát­ni­va­ló­i­val együtt, azon­ban a tömeg­köz­le­ke­dést nem a turis­ták­nak talál­ták ki, amit már így utó­lag egy­ál­ta­lán nem bánok. Sőt, inkább örü­lök, hogy egy külön napunk jutott itt az ismer­ke­dés­re, a han­gu­lat átélé­sé­re, illet­ve egy nagyobb túrát is tet­tünk a domb­ol­da­lon elhe­lyez­ke­dő vár marad­vá­nya­i­hoz, majd pedig a sző­lő­bir­to­kok közt élvez­tük a lát­ványt és a friss illa­to­kat. Tudtátok, hogy itt talál­ha­tó Albert Schweitzer háza, amely ma múze­um?
Colmar és Kaysersberg között a 145-ös busz köz­le­ke­dik, viszont a ter­ve­zés­nél figyel­je­tek nagyon a menet­rend­re. Gyönyörű vidé­ken visz egyéb­ként keresz­tül, saj­ná­lom, hogy mozgó jár­mű­ből fotóz­ni még min­dig nagy kihí­vást jelent.

Eguisheim
Ha csak egy kirán­du­lást választ­hat­nék, azt hiszem, akkor az Eguisheim lenne. Mesekönyvbe illő mind, de ez a kis­vá­ros vala­hogy külö­nö­sen meg­ra­ga­dott. Az egy­ko­ri város­fal­lal körül­ölelt piciny ékszer­do­boz tel­je­sen kikap­csol, meg­áll séta köz­ben az idő, meg­fe­led­ke­zel a szí­nek kaval­kád­já­ban min­den kül­vi­lá­gi csíny­ről. Tényleg olyan szín­pom­pás a nap­sü­tés­ben, mint ami­ről a képek árul­kod­nak. Egy helyi bort kor­tyol­gat­va, egy helyi üzlet­ből beszer­zett maca­ront maj­szol­va felejt­he­tet­len dél­utánt töl­töt­tünk itt.
Szintén tömeg­köz­le­ke­dés­sel elér­he­tő Colmarból, a 208-as busz köz­le­ke­dik erre, viszont jó, ha figyel­jük a menet­ren­det, mivel elég korán indul vissza Colmarba, és könnyen elfe­led­kez­he­tünk az idő­ről a mesés házak közt, vagy épp a gólyák meg­fi­gye­lé­se köz­ben.

A fen­tebb emlí­tett busz­já­ra­to­kat az LK busz­tár­sa­ság üze­mel­te­ti. Ezek olyan buszok, mint nálunk a távol­sá­gi busz­já­ra­tok, szür­ke nagy két ajtós buszok szí­nes LK logó­val az olda­lu­kon. A sofőr­nél vet­tük a jegyet, Eguisheim kivé­te­lé­vel oda-vissza útra meg­vált­ha­tó volt.

Gasztronómiai kalan­dok

Nálam, ha Franciaország, akkor az étel egyen­lő a baguette-tel, a croissant-nal és a sajt­tal, édes­ség­ként pedig a maca­ron­nak nem tudok ellen­áll­ni. Elzász gaszt­ro­nó­mi­a­i­lag is össze­tett, érző­dik rajta a német hatás. Természetesen volt min­den nap az előbb fel­so­rol­tak­ból, illet­ve igye­kez­tünk min­dig újabb fajta bort kipró­bál­ni, de egy étel van, amit sze­ret­nék kiemel­ni, és aján­lom, hogy ha erre jár­tok, akkor min­den­képp kós­tol­já­tok meg. Az egyik a Tarte Flambée, amely német meg­fe­le­lő­je a Flammkuchen. Ez egy piz­zá­hoz hason­ló, de inkább a tortil­la tész­tá­nak meg­fe­le­lő ala­pon lévő fran­cia sajt fel­tét­tel, illet­ve vari­ál­va bacon­nel, gom­bá­val, lazac­cal ahogy tet­szik, és fatál­cán szol­gál­ják fel. Isteni finom, lak­ta­tó és olcsó. A német kony­ha hatá­sa érzé­kel­he­tő még a káposz­tás, kol­bá­szos éte­lek­ben és a német sörök is teret kap­tak.

Mutatok lát­ni­va­ló­kat, tel­jes fotó­al­bu­mot egy-egy prog­ram­hoz az elkö­vet­ke­zen­dő napok­ban, figyel­jé­tek a blog bejegy­zé­se­ket!

„Megszínezem szívetek-lelketek, ha velem tar­to­tok, ígé­rem!“

Tartsatok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljus­sa­nak.

  • Google Translate

  • Kövess min­ket:

  • Hírlevél

  • Booking.com Booking.com
  • Hirdetőoszlop

  • Legnépszerűbb bejegy­zé­sek