#ElzásziKalandok – Ribeauvillé és Riquewihr, a Disneyt is meg­ih­le­tő fal­vak

2018. július 13.

A kife­je­zés, hogy elva­rá­zsolt ez a két kis tele­pü­lés nem elég kife­je­ző sze­rin­tem, inkább fogal­ma­zok úgy, egy meg­ele­ven­dett, szí­vem­nek ked­ves mese­könyv­be pottyan­tunk. Colmarból, amely mond­juk úgy, a beve­ze­tő­je volt, kapu­ja Meseországnak, egy napra fel­la­poz­tunk egy külön feje­ze­tet, meg­is­mer­tük Ribeauvillé és Riquewihr báját. Kalandozásunk az Elzászi bor­vi­dé­ken itt foly­ta­tó­dott, és tömeg­köz­le­ke­dés­sel könnyen meg­ol­dot­tuk a két falu egy nap alat­ti bejá­rá­sát, bőven jutott időnk mind­ket­tő­re.

Kirándulás Colmarból

A csil­lag­tú­ra­sze­rű­en meg­szer­ve­zett egyik kirán­du­lá­sunk volt ez, mely­hez a helyi tömeg­köz­le­ke­dést hasz­nál­tuk. A régi­ó­ban az LK busz­tár­sa­ság üze­mel­te­ti a regi­o­ná­lis busz­já­ra­to­kat, hon­lap­juk bön­gé­szé­sét fran­ci­á­ul beszé­lők­nek aján­lom, más nyel­ven csak goog­le for­dí­tó­val érhe­tő el, és beval­lom, hosszas keres­gé­lés után az inter­ne­ten én inkább a hely­szí­ni tájé­ko­zó­dás­ra és a helyi turis­ta­iro­dá­ra bíz­tam magun­kat. Nektek most nem kell tel­je­sen az isme­ret­len­be, mély­víz­be ugra­no­tok, elmon­dom, hogy a szür­ke LK buszok közül a 106‐os járat a kul­csa ennek a gyö­nyö­rű nap­nak a meg­va­ló­sí­tá­sá­nak. A jegyet a sofőr­nél vet­tük meg oda‐vissza útra még a col­ma­ri indu­lás­nál, ez jó a három sza­kasz beuta­zá­sá­ra. Ez a járat tulaj­don­kép­pen egy kör­já­rat; elő­ször ellá­to­gat­tunk Ribeauvillé‐be, itt ugyan­ab­ba a busz­meg­ál­ló­ba sétál­tunk vissza és vár­tuk ugyan­ezt a 106‐os buszt, amely elvitt min­ket Riquewihrbe, majd innen szin­tén ugyan­ab­ból a busz­meg­ál­ló­ból jutot­tunk haza Colmarba ugyan­ez­zel a busz­já­rat­tal. Így már ért­he­tő is, hogy miért tud­juk meg­vál­tat­ni az oda‐vissza jegyet indu­lás­kor, nemde? Colmarban egyéb­ként a vas­út­ál­lo­más bejá­ra­tá­tól bal kézre eső meg­ál­ló­ból indul.

A két tele­pü­lés egyéb­ként szin­te szom­széd, a hatal­mas sző­lő­bir­to­kok és hegyek közt terül­nek el az Elzászi borút men­tén. A spor­to­sab­bak akár bicik­li­vel is végig­jár­hat­ják a tel­jes bor­utat, így láto­gat­va el ezek­be a mesés kis fal­vak­ba, hiszen jól kiépí­tett kerék­pár­úton halad­hat­nak kiél­vez­ve a táj min­den szép­sé­gét, a zöld min­den árnya­la­tá­ban pom­pá­zó vidé­ket és ter­mé­sze­te­sen a pin­cék hivo­ga­tó­ak min­de­nütt az út men­tén.

Ribeauvillé

Nevét a közép­kor­ban Ribeaupierre bir­to­ka volt, aki­ről a nevét is kapta. Ezidőtájt épült a három erő­dí­tett vár, melyek a dob­ol­da­lon még meg­cso­dál­ha­tó­ak a szí­nes faszer­ke­ze­tes házak fölött. Végigsétálni Ribeauvillé főut­cá­ján felér egy rela­xá­ci­ós sétá­val. Az utca és egy­ben maga a falu bejá­ra­tá­nál talál­juk az Octroi‐házat, amely ma a turis­ta iro­dá­nak ad ott­hont, azon­ban egy­kor itt volt a keres­ke­dők talál­ko­zá­si és adó­fi­ze­ti köte­le­zett­sé­gé­nek helye. A szo­bor előt­te ennek állít emlé­ket.
Nyugodtság és szín­ka­val­kád a virá­gok­kal, szí­nes ked­ves figu­rák­kal díszí­tett abla­kok­kal, egye­di ková­csolt­vas cégé­rek­kel, ami jel­lem­zi. A ház­te­tő felett pedig a főut­cán egyszer‐egyszer fel­buk­kan­nak a vár kőfa­lai, mese­be­li bájt köl­csö­nöz­ve a lát­vány­nak.
Kicsit esős volt a dél­előtt, amit itt töl­töt­tünk, de egy csep­pet sem szeg­te ked­vünk az andal­gás­tól vagy hogy kiül­jünk egy kávé­zó tera­szá­ra egy pohár bort kós­tol­gat­va. Azt mond­ják, min­den idő­ben min­den évszak­ban meg van a maga szép­sé­ge, és ha az adven­ti idő­szak­ban láto­gat ide az ember, még az illa­tok, a hagyo­má­nyok, az ünne­pi deko­rá­ci­ók is eme­lik a han­gu­lat fényét. Igazság sze­rint, magam előtt lát­tam, nem volt nehéz elkép­zel­ni, de azért élő­ben még kel­le­me­sebb lehet.

„Képeslapok“ Ribeauvillé‐ből

Riquewihr

Mindkét tele­pü­lés mese­be­li, hogy melyik tet­szik job­ban a kettő közül, azt nehéz lenne eldön­te­ni. Mégis, ha rang­so­rol­nom kel­le­ne vala­mi­ért, akkor Riquewihr egy icike‐picikét előbb­re kerül­ne Ribeauvillé‐nél, de csak egy nagyon kicsit. Ha pate­ti­kus akar­nék lenni, azt mon­da­nám azért, mert fele akkor terü­le­ten ugyan­annyi csoda talál­ha­tó. Eszembe jut ilyen­kor az is, hogy talán nem én vagyok az egyet­len, aki így érzi, hiszen Franciaország leg­szebb fal­vai közt tart­ják szá­mon hiva­ta­lo­san is.
Riquewihrben mint­ha még élén­kebb szí­nű­ek len­né­nek a jel­leg­ze­tes elzá­szi házak, még szí­ne­sebb lenne a szo­ro­san egy­más mellé épült 15 – 18. szá­za­di épü­le­tek sora. A falu ma a Városháza árkád­ja alatt köze­lít­he­tő meg, ahol a város­né­ző kis­vo­nat indu­lá­si pont­ja is van. Mi ezt idő hiá­nyá­ban és korgó gyom­runk miatt kihagy­tuk, bár ter­vez­tük, hiszen a vidé­ket is bejár­ja a falu mel­lett.
A fő utca nagy­já­ból köze­pén maga­so­dik a Dolder, a 13. szá­za­di védel­mi kapu, amely egy­ben ural­ja a tele­pü­lést. Sokat fény­ké­pe­zett lát­vá­nyos­ság, több képes­lap és pros­pek­tus olda­lá­ról tekint ez vissza. A főut­ca mel­lett érde­mes a kisebb közök­be, kapul­jak­ba is bepil­lan­ta­ni, Elzász tit­kos kin­cse­it fedez­het­jük fel.

„Képeslapok“ Riquewihrből

Ezen két tele­pü­lés volt az első, ahol nem rohan­tam fej­veszt­ve a turisz­ti­kai iroda szó­ró­lapk­kal, bros­sú­rák­kal meg­pa­kolt pol­ca­i­hoz tér­ké­pet keres­ve. Itt ilyes­mi­re egy­ál­ta­lán nincs szük­ség. Kicsik, bájo­sak, első perc­től kezd­ve elva­rá­zsol­nak.

Úgy hír­lik, nem mi vagyunk az elsők. A Disney Studiot is lenyű­göz­te ez a miliő, és a Szépség és a Szörnyeteg akár itt is ját­szód­hat­na.

Tartsatok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljus­sa­nak.

Hozzászólás

  • Google Translate

  • Kövess min­ket:

  • Hírlevél

  • Booking.com Booking.com
  • Hirdetőoszlop

  • Legnépszerűbb bejegy­zé­sek