#Elzá­szi­Ka­lan­dok – Col­mar, „Mese­or­szág“ szí­nes, virá­gos kapuja

Col­mar első látás­ra, már képek alap­ján is sze­re­lem volt. Rég­óta tud­tam, érez­tem, hogy élő­ben még szebb, még varázs­la­to­sabb, és hogy erre a város­ra az Elzá­szi bor­úton nem lesz elég egy-két nap, itt élni kell ha rövi­den is ahhoz, hogy kívül-belül, nap­pal és éjjel is meg­is­mer­jük. Elzász fel­fe­de­zé­sé­re így ez lett a kiin­du­ló­pon­tunk, uta­zá­sunk alapja.

Uta­zás Colmarba

Az uta­zást repü­lő­vel oldot­tuk meg, alig más­fél órás repü­lés után Bázel rep­te­rén lan­dol­tunk a Wiz­zair jára­tá­val. Buda­pest és Bázel – Mul­hou­se – Fre­i­burg Euro­A­ir­port között a Wizzair-en kívül az Easy­Jet is üze­mel­tet köz­vet­len jára­tot, de az az igaz­ság, hogy én bár­mi­kor bár­mi­lyen idő­szak­ra néz­tem mind­két légi­tár­sa­ság aján­la­tát, a Wiz­zair sok­kal olcsóbb volt, alap­ve­tő­en ezért dön­töt­tünk emellett.
A repü­lő­tér­ről a leg­egy­sze­rűbb a Flix­Bus jára­tá­val köz­vet­le­nül eljut­ni Colm­ar­ba, főleg nagy cso­ma­gok­kal, de van arra is mód, talán kicsit gyor­sabb, ha a TER vonat­tal beuta­zunk Bázel köz­pon­ti pálya­ud­va­rá­ra és onnan tovább Colm­ar­ba. Őszin­te leszek, mi két ok miatt az előb­bit válasz­tot­tuk. Egyik a cso­ma­gok ide-oda cipe­lé­se, meg­ál­lók keres­gé­lé­se és a vele­já­ró fáradt­ság, illet­ve a másik ok az az anya­gi von­zat, mivel a Flix­Bus töre­dé­ke volt annak az árnak, amit az online vásá­rol­ha­tó vonat­jegy­nél talál­tam. A busszal amúgy elé­ge­det­tek vol­tunk és Colm­ar­ban ugyan­úgy a vas­út­ál­lo­más­nál tett le, innen kel­lett a szál­lá­sun­kat megkeresnünk.
Col­ma­ron belül nem volt szük­ség a helyi busz­köz­le­ke­dés hasz­ná­la­tá­ra, gya­lo­go­san átlag­ban 12 perc alatt elér­tük az apart­ma­nun­kat, amely köz­vet­len az óvá­ros bejá­ra­tá­nál helyez­ke­dett el. Az átla­go­san kife­je­zést azért hasz­ná­lom, mivel a kirán­du­lá­sok­hoz az LK regi­o­ná­lis busz­tár­sa­ság jára­ta­it vet­tük igény­be, melyek szin­tén a vas­út­ál­lo­más­tól indul­nak, ahogy a fen­tebb emlí­tett FlixBus-nak is itt van meg­ál­ló­ja. Aki ettől távo­labb fog­lal szál­lást, az a TRACE helyi busz­tár­sa­ság menet­rend­je­it böngéssze.

Szál­lás­fog­la­lás

Alap­ve­tő­en mi a Boo​king​.com fog­la­lá­si rend­szert hasz­nál­juk uta­zá­sa­ink során a szál­lás­ke­re­sés­re, így ezút­tal is itt tájé­ko­zód­tunk, majd pedig fog­lal­tunk. Min­den eset­ben csek­kol­ni szok­tam a szál­lás saját web­ol­da­lát, ha tet­szik, akkor rend­ben, ha vala­mi­ért nem, akkor el is vet­jük. A szű­rés­nél alap­fel­té­tel volt a hely­szí­ni fize­tés lehe­tő­sé­ge, illet­ve hogy az óvá­ros­ban vagy ahhoz nagyon közel legyen. Sze­ret­tem volna min­den­képp a szí­nes házi­kó­im közt lenni mind­vé­gig, érez­ni a han­gu­la­tát már a reg­ge­li ajtón való kilé­pés­től a késő esti, éjsza­kai sétá­kig. Az ára­kat látva ilyen hosszú – 10 éj – tar­tóz­ko­dás ese­tén a reg­ge­li­ről könnyen lemond­tunk, itt­hon is több­sé­gé­ben kima­rad saj­nos és egy bögre tejes­ká­vé­val beér­jük. Amúgy sze­rin­tem mennyi­vel han­gu­la­to­sabb útköz­ben, egy helyi pék­ség­nél vagy kávé­zó­ban meg­en­ni egy crois­sant vagy épp egy elzá­szi kuglófot.
Talál­tunk végül egy nagyon ked­ve­ző, képek alap­ján bájos apart­mant, amely az óvá­ros szé­lén helyez­ke­dik el, közel tény­leg min­den­hez. A tulaj­do­nos hölgy szu­per jófej, ked­ves, élet­re­va­ló ven­dég­lá­tó, aki isme­ri Magyar­or­szá­got is egy kicsit, kivá­ló az angol, német nyelv­tu­dá­sa, vala­mint min­den­ben nagyon segí­tő­kész. Ha ter­ve­zi­tek az uta­zást és Colm­ar­ban keres­tek szál­lást, a Gites des Tetes töké­le­tes válasz­tás, a hon­lap­juk itt elér­he­tő vagy Booking.com-on itt.

Séta a város­ban, lát­ni­va­lók és az elzá­szi életérzés

A jel­leg­ze­tes szí­nes faszer­ke­ze­tes házak közt több szem­szög­ből is meg­is­mer­ked­he­tünk a város neve­ze­tes­sé­ge­i­vel. Csó­na­káz­ha­tunk a csa­tor­na­rend­sze­ren pél­dá­ul, amely a La Peti­te Veni­se város­rész­ből indul. A jegyet az itt talál­ha­tó étte­rem­ben tud­juk meg­vá­sá­rol­ni, utána pedig jól esik ennek tera­szán egy helyi pohár bor egy tarte flam­bée kísé­re­té­ben. Választ­hat­juk a kis­vo­na­tos város­né­zést is, ame­lyet két szol­gál­ta­tó két hason­ló útvo­na­lon biz­to­sít, van a zöld és a fehér kis­vo­nat fél órán­kén­ti menet­rend­del nagy­já­ból, és olyan 40 – 45 perc az út. Mi talál­koz­tunk emel­lett lovas­ko­csis város­né­zést kíná­ló úri­em­ber­rel is, ezt nem pró­bál­tuk. Előb­bi­ek indu­lá­si pont­ja a szál­lá­sunk­tól 2 perc­re lévő téren volt. Ter­mé­sze­te­sen a leg­jobb és leg­egy­sze­rűbb módja gya­log meg­ke­res­ni a lát­ni­va­ló­kat, csak cél­ta­la­nul bolyon­ga­ni az utcá­kon bekuk­kant­va min­den kis kapu­alj­ba, utca­köz­be, és szin­te min­den utca­sar­kon meg­áll­ni egy fény­kép erejéig.

A fen­tebb emlí­tett tér egyéb­ként köz­pon­ti része min­den szem­pont­ból a város­nak, az óvá­ros lelke. Itt talál­ha­tó – prak­ti­kus­sá­gi okok­ból emlí­tem – a Mono­poly nevű nagy bevá­sár­ló­köz­pont estig nyit­va, és min­den besze­rez­he­tő itt, amire csak szük­ség lehet. Vissza­tér­ve a lát­ni­va­lók­ra, ezen a téren talál­ha­tó az Unter­lin­den Múze­um, Fran­cia­or­szág máso­dik leg­lá­to­ga­tot­tabb szép­mű­vé­sze­ti múze­u­ma. Gyűj­te­mé­nye igen gaz­dag, a közép­kor­tól a rene­szán­szig mutat be szob­ro­kat, fes­té­nye­ket. A leg­hí­re­sebb ezek közül Grü­ne­wald német festő Insen­hei­mi oltá­ra.  A város másik híres múze­u­ma a Musée Bart­hol­di, amely a város híres szü­löt­té­nek szü­lő­há­zá­ban kapott helyet. Bart­hol­di ugyan­is a New York‑i Szabadság-szobor alko­tó­ja, így ennek emlé­ke­ként Col­mar is kapott egyet, kicsit kisebb kivi­tel­ben azért. Ezt a város­ból kive­ze­tő út egyik kör­for­gal­má­nak köze­pén állva tekint­het­jük meg.

A szál­lá­sunk szom­széd­sá­gá­ban volt rög­tön a Fejek Háza. Reggel-este, nap­sü­tés­ben és eső­ben, nap­pa­li fotón és éjsza­ka­in vala­hogy min­dig kicsit más­nak lát­tuk, újabb rész­le­tet fedez­tünk fel rajta. Érde­kes­sé­ge, hogy hom­lok­za­tát 105 gro­teszk fej díszít. A szem­ben lévő ház is érde­kes­ség volt, a Musée Hansi, amely tipi­kus elzá­szi szu­ve­ní­re­ket áru­sít és az elzá­szi élet­ből mutat be jellegzetességeket.
Monu­men­tá­lis gyö­nyö­rű­ség az elzá­szi mész­kő­ből emelt Szent Márton-templom, mely­nek közép­ko­ri oltá­rai és barokk orgo­ná­ja ma is ere­de­ti fényé­ben tün­dö­köl. Ere­de­ti­leg két tor­nyot ter­vez­tek a temp­lom­hoz, de csak a déli való­sult meg.
Másik nagy ked­venc épü­le­tünk, amely mel­lett nem lehet szó nél­kül elmen­ni, az a Koifhus Ház. Egy­kor ez volt a város üzlet­em­be­re­i­nek és poli­ti­ku­sa­i­nak talál­ko­zó­pont­ja. A föld­szin­ti része évszá­za­do­kon keresz­tül piac­ként működött.
Pfis­ter House, azaz a Pfis­ter lakó­ház gyö­nyö­rű pél­dá­nya a rene­szánsz épí­té­szet­nek. Épí­tet­tő­je egy ezüst­bá­nyá­nak köszön­he­tő­en tett szert a pénz­re, mely­ből finan­szí­roz­ni tudta a lakó­ház elké­szül­tét. Bár­me­lyik mesé­ben el tud­nám kép­zel­ni az Ó- és Új Tes­ta­men­tum­ból vett karak­te­rek­kel a hom­lok­za­ti fest­mé­nye­in. Éjsza­kai fények­ben álomszép.

A Vásár­csar­nok­ra apart­ma­nunk tulaj­do­nos­nő­je hívta fel leg­in­kább a figyel­mün­ket. Az épü­le­tet így is úgy is meg­cso­dál­tuk volna kívül­ről, hiszen a híres Peti­te Veni­se köze­lé­ben talál­ha­tó, de a nyit­va­tar­tás­ra kevés­bé figyel­tünk volna. Ha meg akar­já­tok kós­tol­ni a helyi saj­tok, kol­bá­szok, son­kák, fűsze­rek leg­ja­vát és per­sze a pék­áru­kat fris­sen, ropo­gó­san, akkor nem hagy­hat­já­tok ki a láto­ga­tást. Aki egy kis egzo­ti­kum­ra, csi­gá­ra eset­leg kagy­ló­ra vágyik, az is néz­zen itt szét.
A „La Peti­te Veni­se” Col­mar talán leg­is­mer­tebb lát­ni­va­ló­ja, sokan csak azért láto­gat­nak el ide, mert ez a kép, az itte­ni lát­vány él ben­nük. Két­ség­te­le­nül Col­mar leg­töb­bet fotó­zott része ez, ahogy a csa­tor­nák mel­lett a szí­nes favá­zas lakó­há­za szo­ro­san egy­más mel­lett áll­do­gál­nak, és leg­több­ször még a bicik­lik is ugyan­úgy a híd­nak támaszt­va fel­lel­he­tő­ek, illet­ve a élénk színű piro­sas lilás virá­gok még fes­tő­ibb han­gu­la­tot köl­csö­nöz­nek a kép­nek. Volt, hogy hosszú per­ce­ket kel­lett arra várni, hogy a turis­ták tele­fon­ja­ik, fény­ké­pe­ző­gé­pe­ik ne lóg­ja­nak bele itt-ott a mi képe­ink­be, higgyé­tek el, nem volt egy­sze­rű, de addig is cso­dál­hat­tuk a kör­nyé­ket. Éjsza­ka pedig mese­be­li volt és kihalt.

„Képes­la­pok” Colmarból

Hihe­tet­le­nül nehéz volt egy fotó­il­luszt­rá­ci­ót össze­ál­lí­ta­nom a leír­tak­hoz, és ha már ennyit fotóz­tunk, áll­jon itt egy tel­jes fotó­al­bum, ha képe­ken keresz­tül, vir­tu­á­li­san jár­ná­tok körbe a várost.

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.