Egy újabb bakancs­lis­tás hely: Pragsi- avagy Braies-tó

Sze­re­tem a ter­mé­sze­tet, a magas hegye­ket, a kris­tály­tisz­ta vízű tava­kat, pata­ko­kat, az erdei ösvé­nyek nyu­gal­mát, a kilá­tást, mely egy-egy pon­ton fel­buk­kan vagy épp a csú­cson vár min­ket. Talán tovább magya­ráz­nom sem kell, miért lett ez a hely bakancs­lis­tánk leg­újabb szereplője. 

A Pragsi-tó vagy más néven a Braies-tó egy kis alpe­si tó Dél-Tirolban, Észak-Olaszországban. A Dolo­mi­tok észa­ki részén, a Puster-völgy egyik mel­lék­völ­gyé­ben, a Brai­es vagy Pragsi-völgyben fek­szik, 1496 m ten­ger­szint felet­ti magas­ság­ban az 1,2 km hosszú 300 – 400 m szé­les és átla­go­san 17 m mély mese­szép tó. Három oldal­ról magas hegy­csú­csok veszik körbe, kitű­nő lehe­tő­sé­get kínál­va a túrá­zás­ra, kirán­du­lá­sok­ra, melyek alatt min­den oldal­ról meg­cso­dál­hat­juk. Magát a tavat kb. egy óra alatt lehet kör­be­jár­ni. Kris­tály­tisz­ta vizé­ben a tavat körül­öle­lő hegyek, leg­in­kább a fény­ké­pek­ről is vissza­kö­szö­nő Croda del Becco vilá­gos szik­la­fa­la tük­rö­ző­dik. Télen a lavi­na­ve­szély miatt elő­for­dul, hogy lezár­ják a tó körü­li turis­ta­utat, ilyen­kor azon­ban a befa­gyott tó jegén lehet sétálgatni.

Koráb­ban csak német elne­ve­zé­sei ismer­tek, majd az 1919-es saint-germaini béke­szer­ző­dés értel­mé­ben került az Oszt­rák – Magyar Monar­chi­á­tól az Olasz Király­ság­hoz. Az olasz elne­ve­zé­se, Lago di Brai­es csak 1940-ben buk­kan fel először.

Kiala­ku­lá­sá­hoz egy legen­da is fűző­dik. Esze­rint a Braies-völgy kör­nyé­két vala­ha vad­em­be­rek lak­ták, akik a kör­nye­ző hegyek adta ara­nyat, leg­in­kább a csil­lo­gá­sa miatt, nagyon ked­vel­tek. Egy­szer csak pász­to­rok érkez­tek a völgy­be álla­ta­ik­kal. A vad­em­be­rek meg­mu­tat­ták arany­ból készí­tett éksze­re­i­ket, nyak­lán­co­kat és gyű­rű­ket is aján­dé­koz­tak nekik. A pász­to­rok egy idő után annyi­ra rab­jai let­tek az arany­nak, hogy elkezd­tek lopni tőlük, amely ter­mé­sze­te­sen viták­hoz, ellen­sé­ges­ke­dés­hez veze­tett.  Egy idő után a vad­em­be­rek meg­elé­gel­ték a hely­ze­tet, és for­rást fakasz­tot­tak a völgy­ben. Ebből jött létre a Braies-tó, amely elzár­ta tőlük a pász­to­ro­kat, hogy ne tud­ja­nak többé fel­men­ni hoz­zá­juk a hegyek­be és lop­kod­ni tőlük.

Sze­rin­tem álom­szép, elő­ke­lő hely­re került most a túrá­zós bakancs­lis­tán­kon. Hogy miért, meg­ér­ti­tek, ha a követ­ke­ző képe­ket megnézitek:

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.