7 ok, ami­ért bakancs­lis­tás Varsó

2018. október 15.

„Krakkó sok­kal szebb, sok­kal lát­vá­nyo­sabb, inkább oda men­je­tek!” – hal­lot­tam már nem egy­szer isme­rő­sök­től, de én vál­tig kitar­tok amel­lett, hogy látni sze­ret­ném egy­szer Varsót.

Pár hét­tel ezelőtt meg­kér­dez­tem a blog Facebook olda­lán, ha lenne egy sza­bad hét­vé­génk így az ősszel, hova utaz­tat­ná­tok el min­ket, Udine‐be vagy Varsóba? Az ele­jén fej‐fej mel­lett haladt a sza­va­zás, a végé­re azon­ban Udine nagy fölénnyel lenyom­ta Varsót, így ezt az uta­zást napol­tuk, de nem felej­tet­tük el. Azon leszünk, hogy egy var­sói hét­vé­gé­re is sort kerít­sünk a közel­jö­vő­ben.

Udine‐i kalan­dunk­ról itt olvas­hat­tok rész­le­te­sen.

Hogy miért gon­do­lom úgy, hogy nekünk lát­nunk kell egy­szer Varsót? Mit is keres­nénk ott és mivel töl­te­nénk az időn­ket, mit sze­ret­nék nek­tek meg­mu­tat­ni? Jöjjön egy kis indok­lás most a fenti sza­va­zás másik váro­sá­hoz, mond­juk úgy, az okok és az érve­im, ami­ért kitar­tok egy var­sói láto­ga­tás terve mel­lett.

1. Krakkót már lát­tuk. Többször is.

Hozzáteszem, hogy imád­tuk, imád­juk. Krakkó való­ban egy kis ékszer­do­boz, min­den évszak­ban egy han­gu­la­tos, cso­dás, tör­té­ne­lem­mel és legen­dák­kal átita­tott város, ame­lyet egy­szer látni kell. Ráadásul köz­úton Budapestről néhány óra alatt meg­kö­ze­lít­he­tő, akár egy napos uta­zás kere­té­ben is jól meg lehet ismer­ni és beba­ran­gol­ni az óvá­ro­sát, majd a Wawelt. Mivel ezen az élmé­nyen túl­va­gyunk, a jelen­le­gi fővá­ros meg­is­me­ré­se, és ez a nagy „ellen­sé­ges­ség” Varsó iránt egyre kíván­csib­bá tesz. Azt nem hiszem el, hogy nincs ott semmi!

Egy hét­vé­génk­ről Krakkóban itt és adven­ti kirán­du­lá­sunk­ról itt olvas­hat­tok.

2. Kihagyhatatlanul ked­ve­ző repü­lő­jegy árak.

A Wizzair amel­lett, hogy Varsó váro­si rep­te­rét, a Chopin repü­lő­te­ret hasz­nál­ja, így a város­ba való beju­tás sok­kal könnyebb és gyor­sabb, mint a távo­lab­bi Modlinról, szem­te­le­nül olcsón fog­lal­ha­tunk jegyet szin­te min­den évszak­ban. A repü­lé­si idő mind­össze egy óra, és máris len­gyel föl­dön talál­juk magun­kat. Ennyi idő és sok­szor ennyi pénz­ből még a Balatonig se lehet eljut­ni Budapestről, így kér­dés még egy örök­moz­gó utazó felé, hogy miért szán­nék akár csak egy hét­vé­gét Varsó meg­is­me­ré­sé­re?

3. Lengyelország illa­ta más, egy­sze­rű­en vonz.

Nagyon szép emlé­ke­ink kötőd­nek Lengyelországhoz, töb­bek között Zakopane az a hely, amely­nek ez a blog is sokat köszön­het. Lehet, hogy az egész von­zó­dás erre az évek­kel ezelőt­ti élmény­re vezet­he­tő vissza, de az biz­tos, hogy meg­ér­kez­ve ebbe az ország­ba, csak épp­hogy átlép­ve a határ­pon­tot, meg­csap egy érzés, egy külön­le­ges illat, amely­ből tudom, hogy jó helyen vagyok. Ezt leg­utóbb Przemysl‐be tett láto­ga­tá­sunk­kor is érez­tem és emlí­tet­tem már nek­tek. Szeretek vissza­tér­ni Lengyelországba, bár­mi­kor bár­me­lyik szeg­le­té­be is, sőt, sze­ret­nék belő­le minél töb­bet látni, így nem tán­to­rít­hat el senki és semmi, hogy Varsó legyen úti célunk a közel­jö­vő­ben.

Przemysl‐ben egy zarán­dok­út kere­té­ben jár­tunk, itt olvas­hat­tok bőveb­ben róla.

4. Varsó, a pora­i­ból újjá­éledt fővá­ros. Látni kell!

A II. Világháborúban Varsó szin­te tel­je­sen rom­vá­ros­sá vál­to­zott, így szó sze­rint a pora­i­ból épí­tet­ték újjá. Az óvá­ro­sát olyan jól sike­rült rekonst­ru­ál­ni, épü­le­te­it kor­hű­en rend­be hozni, hogy az UNESCO fel­vet­te a Világörökségek lis­tá­já­ra 1980‐ban. A kíván­csi­sá­gom így ezen a pon­ton csak foko­zó­dik tudva azt, milyen bor­zal­ma­kat élt át a város nem is olyan rég, és mégis ma már inkább egy modern met­ro­po­lisz, egy­ben Lengyelország leg­na­gyobb váro­sa. Szerintem a látni kell kate­gó­ria. Sétálni aka­rok az óvá­ros Palotaterén, a Piacterén, meg­néz­ni a vörös színű Királyi palo­tát és a várat, kiül­ni a ren­ge­teg étte­rem, kávé­zó vala­me­lyi­ké­nek tera­szá­ra, és azt mon­da­ni, ezt is lát­tam, ezt is átél­tem.

5. Paloták és palo­ta­ker­tek, zöld­má­ni­ás vagyok, ez van.

Igen, a zöld a ked­venc szí­nem, de nem csak ezért tar­tom magam zöld­má­ni­ás­nak. Szeretem a ter­mé­sze­tet, főleg, ha az har­mo­ni­ku­san együtt él a tele­pü­lés­sel, ne adj’ Isten fölény­be kerül egy váro­son, város­ré­szen belül. Varsóban az a hely­zet, hogy a terü­le­té­nek majd­nem felét külön­bö­ző palo­ták, kas­té­lyok és ezzel együtt ker­tek, par­kok, zöld­öve­ze­tek fog­lal­ják el, sőt még egy állat­kert is van a Visztula part­ján. Kiemelendő és meg­né­zen­dő min­den­képp, a leg­ré­geb­bi, vagy­is a Wilanów‐kastély és kert­je, amely a len­gyel kirá­lyok nyári rezi­den­ci­á­ja volt, vala­mint a leg­hí­re­sebb, a Lazienki‐park.

6. A Kultúra és Tudomány Palotája, mert sze­ret­jük a kilá­tást.

Ez egy olyan tör­té­nel­mi fel­hő­kar­co­ló, amely bár­hol is állna Európában, látni akar­nám, és fel­men­ni amed­dig csak lehet a kilá­tás ked­vé­ért. Jó dolog más szem­szög­ből is meg­szem­lél­ni egy várost, Amszterdamot pél­dá­ul egy csa­tor­ná­kon át úszó hajó­ról, Barcelonát egy terasz­ról a Park Güellben, miért ne lehet­ne Varsót felül­ről egy több mint 230 méter magas torony­ból, amely Lengyelország leg­ma­ga­sabb épü­le­te. Történelmi épü­let, hiszen a Szovjetunió „aján­dé­ka­ként” épí­tet­ték, így vegyes érzel­me­ket is kivált­va a lakos­ság­ból a moszk­vai Hét nővér épü­le­te­it ala­pul véve.

7. Varsói Felkelés Múzeuma, mert meg­érint a tör­té­ne­lem.

Ennyi talán elég is lenne indok­ként, de hoz­zá­te­szem még, hogy amennyi­ben Berlinben vala­ki nem láto­gat­ja meg a Berlini fal tör­té­ne­tét bemu­ta­tó kiál­lí­tást, az nem fogja ezt a múze­u­mot sem meg­lá­to­gat­ni. Aki viszont igen, az ide is elmegy. Mi pedig meg­lá­to­gat­tuk, és el fogunk ide menni. Tanulni és meg­is­mer­ni a nem­ré­gi­ben még kimon­dat­lan, eltit­kolt tör­té­nel­mi ténye­ket, meg­is­mer­ni Varsó igazi múlt­ját, azt, ami­ből a jele­nét építi.

A len­gyel fővá­ros tehát fel­ke­rült a bakancs­lis­tás tér­ké­pünk elő­ke­lő helyé­re. Lehet, hogy az euró­pai fővá­ro­sok között nin­csen olyan világ­hí­rű lát­ni­va­ló­ja, mint Rómának a Colosseum vagy Párizsnak az Eiffel‐torony, de van múlt­ja és jele­ne, barát­sá­gos len­gyel ven­dég­lá­tói és olyan gaszt­ro­nó­mi­ai ked­venc­cel vár majd ránk mint a zurek, és tel­jes biz­ton­ság­gal állí­tom, el fog vará­zsol­ni. Készülj Varsó, hama­ro­san meg­lá­to­ga­tunk!

Tartsatok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljus­sa­nak.

Hozzászólás

  • Google Translate

  • Kövess min­ket:

  • Hírlevél

  • Booking.com Booking.com
  • Hirdetőoszlop

  • Legnépszerűbb bejegy­zé­sek