Úti­ka­la­uz Rostockhoz

Mecklenburg-Elő-Pomeránia tar­to­mány szék­he­lye Ros­tock, az egyik leg­fon­to­sabb hanza kikö­tő­vá­ros volt Észak-Németországban, a Balti-tenger part­ján. Évek óta ter­vez­get­jük, hogy jó lenne Ber­lin­nél észa­kabb­ra is kör­be­néz­ni, ellá­to­gat­ni az Északi- és a Balti-tenger part­já­ra, főleg, hogy sze­mé­lye­sen is meg­ta­pasz­tal­juk a strand­ko­sa­rak han­gu­la­tát. Erre nem is lehe­tett jobb válasz­tás első­re, mint a strand­ko­sár szü­lő­vá­ro­sa, Ros­tock és Warnemünde.

Uta­zás Rostockba

Nyá­ron álta­lá­ban mi az észa­kabb­ra fekvő úti célo­kat pre­fe­rál­juk, több okból is így ala­kult ez ki az elmúlt évek­ben. Koráb­ban ezt a kér­dést fesze­get­tem egy blog­be­jegy­zés­ben: “Észa­ki város­lá­to­ga­tá­sok nyá­ron?” Talán töb­ben egyet is érte­tek velem, az biz­tos, hogy nekünk ismét sike­rült egy fősze­zon­ban gaz­da­sá­go­san kihoz­ha­tó, cso­da­szép uta­zást meg­va­ló­sí­ta­nunk. Most egy gye­rek­ko­ri vágyam meg­va­ló­sí­tá­sa került sorra a Balti-tenger part­ján, amely magá­ban fog­lal­ta Ros­tock váro­sát, és amennyi­re messzi cél­pont­nak tűnik, annyi­ra kel­le­mes néhány órás uta­zás­sal kivi­te­lez­he­tő volt.

Buda­pest­ről Ber­lin­be repül­tünk a Rya­nair jóvol­tá­ból. Hihe­tet­len, hogy milyen ked­ve­ző ára­kat talál­tunk a nyári idő­szak­ban, már csak ezért is biz­to­sak vol­tunk benne, hogy ebbe az irány­ba fogunk elin­dul­ni. Más­fél óra alatt Ber­lin­ben vol­tunk, ahon­nan egy három órás buszo­zás követ­ke­zett a FlixBus-szal Ros­tock Hauptbahnhof-ig, azaz a vas­út­ál­lo­má­sa mel­let­ti busz­pá­lya­ud­va­rig. Ber­lin­ben még egy kávé­ra és egy gyors reg­ge­li­re is volt időnk, és hála a német pre­ci­zi­tás­nak összes­sé­gé­ben kicsit több, mint 7 óra alatt meg is érkez­tünk, és bele­ve­tet­tük magun­kat Ros­tock fel­fe­de­zé­sé­be, bár leg­in­kább még csak a han­gu­la­tát igye­kez­tünk átvenni.

Köz­le­ke­dés Rostockban

Ros­tock nem kicsi város, de ha pár napot töl­tesz itt, mint turis­ta, akkor leg­in­kább az óvá­ros­ban fogsz mozog­ni, illet­ve ennek köze­lé­ben érde­mes szál­lást is fog­lal­ni. Ennek alap­ján tehát a vas­út­ál­lo­más­tól, busz­pá­lya­ud­var­tól kell eljut­nod a szál­lá­so­dig, és kész. Az óvá­ros ugyan­is a város­köz­pont min­den szem­pont­ból, amely gya­log könnyen és rövid idő alatt is bejár­ha­tó. Nyil­ván attól füg­gő­en hol helyez­ke­dik el a szál­lá­sod, hasz­nál­hatsz buszt, vil­la­most, mely­re a meg­ál­ló­ban lévő auto­ma­ták­ban tudsz jegyet venni. Egy­sé­ge­sen 2,30 EUR volt a menet­jegy, illet­ve 6 EUR a napi­jegy. Én leg­in­kább egy kényel­mes cipőt java­so­lok, és irány Ros­tock! A Haupt­bahn­hof­tól a Neuer Mark­tig, ami az óvá­ros főte­re az 5‑ös vagy a 6‑os vil­la­mos­sal 5 – 7 perc alatt el lehet jutni, innen végig­sé­tál­va a Krö­p­eli­ner­stras­sén már majd­nem min­dent lát­tunk is.

Szál­lás Rostockban

Beval­lom, ettől fél­tem a leg­job­ban. Egy­részt szin­te utol­só pil­la­na­tos fog­la­lás volt, más­részt pedig nagyon jó helyen jó áron. Azt tudni kell, hogy Ros­tock sem tar­to­zik az olcsóbb váro­sok közé, és mivel nem volt hely­is­me­re­tünk, goog­le tér­kép segít­sé­gé­vel pró­bál­tuk beha­tá­rol­ni, hogy merre lenne ide­á­lis talál­ni vala­mit a mi anya­gi kere­te­ink­hez mér­ten. Nem volt egy­sze­rű fel­adat. Utó­lag nem is nagyon értem, hogy sike­rült, és miért volt ilyen ked­ve­ző árú a töb­bi­hez képest, már ami sza­bad volt ebben az időpontban.

Végül a Booking.com-on fog­lal­tunk, ter­mé­sze­te­sen hely­szí­ni fize­tés mel­lett. A válasz­tá­sunk az “Aal­re­u­se Hotel“ garni nevű hely­re esett. Rend­ben, nem egy 4‑csillagos hiper-szuper szál­lo­da, de egy nagyon jó fek­vé­sű, tisz­ta, modern beren­de­zé­sű, kor­rekt szál­lás­hely. Olyan, mint egy tár­sas­ház, csak nem komp­lett laká­sok áll­nak ren­del­ke­zés­re, hanem szo­bák für­dő­szo­bá­val. A recep­ció a mel­let­te lévő utcán egy iro­dai üzlet­he­lyi­ség­ben talál­ha­tó, mert mint kide­rült, még egy hason­ló szál­lás tar­to­zik hoz­zá­juk, illet­ve ven­dég­tá­jé­koz­ta­tás­sal, prog­ram­ki­aján­lás­sal is fog­lal­koz­nak, vala­mint egy nagyon ked­ves kis étte­rem is a tulaj­do­no­so­ké a mel­le­tük lévő sar­kon. A reg­ge­lit – kifo­gás­ta­lan, bősé­ges – itt tud­tuk elfo­gyasz­ta­ni. Az elhe­lyez­ke­dé­sé­ről még csak annyit, öt méter válasz­tot­ta el a Kröpelinerstrasse-tól, azaz a sétá­ló­ut­cá­tól az óvá­ros szí­vé­ben; a sétá­ló­ut­cán pedig jobb­ra for­dul­va 2 per­ces séta volt a Neuer Markt, a főtér a vil­la­mos­meg­ál­ló­val. Kíván­ni sem kíván­hat­tunk volna job­bat! Már első látás­ra tud­tam mikor meg­ér­kez­tünk, sze­ret­ni fogom ezt a helyet.

Lát­ni­va­lók és élmé­nyek Rostockban

Itt készü­lünk egy kis meg­le­pe­tés­sel, nem­so­ká­ra muta­tom, köves­sé­tek a blo­got! Addig is pár szó­ban azért össze­fog­lal­nám és meg­osz­ta­nám vele­tek az élmé­nye­in­ket, érzé­se­in­ket egy ros­to­cki város­né­zés­sel kapcsolatban.

Ros­tock lát­ni­va­lói iga­zá­ból az óvá­ro­si részen helyez­ked­nek el, illet­ve a kikö­tő­be érde­mes még elsé­tál­ni. Azt hiszem, nyu­god­tan kije­lent­he­tem, hogy amo­lyan nyu­godt, kel­le­mes tem­pó­jú egy napos város­né­zés alatt fel lehet fedez­ni. Nekünk mond­juk a han­gu­la­ta miatt több időt is jól­esett itt eltöl­te­ni, kávéz­gat­ni és fotóz­ni. Ha meg­né­zi­tek tér­ké­pen, ti is meg­lát­hat­já­tok, hogy iga­zán nin­cse­nek távol­sá­gok, van­nak viszont gyö­nyö­rű házak, eldu­gott kis szob­rok, ker­tek, kin­csek, amik miatt jó ha nyi­tott szem­mel jártok.

Amit látni kell, és nekünk is ezek vol­tak az első lépé­se­ink a város­ban, az a Neuer Markt, piac­tér a város­há­zá­val és a sétá­ló­ut­ca, Krö­p­eli­ner­stras­se a másik végén talál­ha­tó Krö­p­eli­ner Tor-ral. Eze­ket és a köz­tük fel­lel­he­tő Egye­tem épü­le­tét az Universitätsplatz-cal már első nap tüze­te­sen végig­jár­tuk, az utób­bi téren tér­ze­nét hall­gat­tunk, és csak élvez­tük a város lük­te­té­sét. Követ­ke­zők­ben Ros­tock három neves temp­lo­má­nak mind­egyi­két (St Niko­la­i­kirche, St Pet­ri­kirche és a St Mari­en­kirche) meg­te­kin­tet­tük, illet­ve az egy­ko­ri város­fal men­tén is tet­tünk egy sétát mielőtt a kikö­tő­ben időz­tünk volna.

Itt Ros­tock­ban is meg­csa­pott már érke­zés­kor az az észa­ki han­gu­lat, a békés lég­kör, a tisz­ta­ság, a kevés­bé zsú­folt utcák, sze­rin­tem dugó sincs a város­ban, egyet­len egy­szer sem tapasz­tal­tuk egyet­len nap­szak­ban még hét­köz­nap sem. Lelas­sul­tunk, ahogy a várost is kicsit álmos­nak érez­tük, néha mint­ha kihalt lett volna, mint mond­juk Sió­fok sze­zo­non kívül. Hoz­zá­te­szem azon­ban, nagyon élvez­tük min­den per­cét, és a néha-néha sze­mer­ké­lő vagy éppen ránk­zú­dult eső­től sem riad­tunk vissza.

Kirán­du­lás Warnemündébe

Ha Ros­tock­ba láto­gat az ember, akkor nem marad­hat ki, hogy ellá­to­gas­son a Balti-tenger part­já­ra, és azon belül is War­ne­mün­dé­be. War­ne­mün­de tulaj­don­kép­pen Ros­tock egyik város­ré­sze, mivel 1323-ban meg­vá­sá­rol­ta a kis halász­fa­lut a város, hogy köz­vet­len össze­köt­te­té­se legyen a ten­ge­ri keres­ke­de­lem miatt. Az évek folya­mán egy nagyon kel­le­mes han­gu­la­tú üdü­lő­hellyé vált, 3 kilo­mé­ter hosszú és 150 méter szé­les homo­kos ten­ger­part­já­val és az elma­rad­ha­tat­lan strand­ko­sa­rak­kal. Nem vitás, a fő úti célunk ez az élmény volt, amely­ről bőveb­ben is olvas­hat­tok, illet­ve meg­néz­he­ti­tek fotó­in­kon a “Gyer­mek­ko­ri álom­ból fel­nőtt­ko­ri való­ság: War­ne­mün­de” c. blogbejegyzésben.

Ros­tock­ból nagyon könnyen meg­kö­ze­lít­he­tő, a Haupt­bahn­hof­ról, a vas­út­ál­lo­más­ról indul az S‑Bahn S1, 2, 3 jel­zés­sel, de ki is van írva cél­ál­lo­más­ként War­ne­mün­de. Nap­köz­ben viszony­lag sűrűn 10 – 15 per­cen­ként jár­nak a buda­pes­ti HÉV-hez hason­ló, de sok­kal jobb szín­vo­na­lú vona­tok, ame­lyek­kel kb. 20 perc alatt War­ne­mün­de vas­út­ál­lo­má­sán van az ember. Innen­től csak pár lépés, és a kikö­tő­ben illet­ve a jel­leg­ze­tes régi házak közt talál­juk magun­kat. Vissza­fe­le szin­tén S‑Bahn-nal köz­le­ked­he­tünk, nem­csak a köz­vet­len Ros­tock­ba indu­ló sze­rel­vé­nyek, hanem a Güst­row jel­zés­sel köz­le­ke­dők is átha­lad­nak Ros­toc­kon. A menet­jegy 2,30 EUR; ha a város­ban még köz­le­ked­tek, mond­juk a szál­lás­ra vil­la­mos­sal men­tek, – ahogy mi is tet­tük – akkor meg­éri napi­je­gyet venni. Egé­szen késő estig jár­nak, így amennyi­ben itt vacso­ráz­ná­tok, vagy csak dél­utá­ni, esti prog­ram­ként lenne rá idő­tök, akkor is vál­lal­já­tok be nyu­god­tan. Nekünk sze­ren­csénk volt, épp a War­ne­mün­de Woche kez­de­te bele­esett az ott tar­tóz­ko­dá­sunk ide­jé­be, így kon­cer­tet is hall­gat­tunk a Teepott­nál, illet­ve tesz­tel­tük a Ros­to­c­ker nevű helyi sört. Ez egyéb­ként War­ne­mün­de egyik leg­na­gyobb vonz­ere­je, ese­mé­nye min­den éve­ben júli­us ele­jén, a másik pedig augusz­tus­ban a Hanse Sail vitorlásverseny.

Min­den­ki­nek aján­lom Ros­toc­kot War­ne­mün­dé­vel együtt, de főleg azok­nak, akik sze­re­tik az észa­ki men­ta­li­tást, vagy akik szin­tén sze­ret­nék látni, kipró­bál­ni a híres strand­ko­sa­rat. Erre biz­tos, hogy a leg­jobb hely – és talán a leg­költ­ség­ha­té­ko­nyabb válasz­tás is – a Balti-tenger partja.

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.