Mura­no, Bura­no és Tro­cel­lo, kirán­du­lás Velen­ce körül

2017. augusztus 21.

Meg­is­mer­tük már Velen­ce híres épü­le­te­it, neve­ze­tes­sé­ge­it, hajóz­tunk a csa­tor­ná­kon és kíván­csi­ak len­nénk a hoz­zá­tar­to­zó lagú­nák vilá­gá­ra is, vagy már több­ször jár­tunk a város­ban és ezút­tal kirán­du­lást is ten­nénk a kör­nyé­ken, néz­zük meg a híres Mura­no üve­ge­it, fény­ké­pez­ked­jünk Bura­no szí­nes házai közt vagy utaz­zunk egyet az idő­ben Trocello-ban. Kirán­du­lá­sok Velen­ce körül. 

Mura­no, az üveg szi­ge­te

Még Velen­cé­nél is ősibb város, mely 2 kilo­mé­ter­re helyez­ke­dik el tőle. A lagú­na­vá­ros az üveg­gyár­tá­sá­ról híres, mely a 13. szá­zad­ban indult fej­lő­dés­nek, mikor Velen­cé­ből ide tele­pí­tet­ték az üveg­gyár­tó műhe­lye­ket. Fény­ko­rát a 15 – 16. szá­zad­ban élte, ekkor épült szá­mos villa, velen­cei neme­sek finan­szí­roz­ták több temp­lom és kolos­tor épí­té­sét a szi­ge­ten, vala­mint kaszi­nó­ja is ala­kult. Sőt, itt jött létre az akko­ri Itá­lia első bota­ni­kus kert­je is. Az üveg­gyár­tás egy rend­kí­vül tűz­ve­szé­lyes mes­ter­ség, ezért Velen­ce elő­vi­gyá­za­tos­ság­ból, hogy meg­óv­ja az érté­kes palo­tá­i­nak, épü­le­te­i­nek épsé­gét, 1291-ben egy­sé­ge­sen átte­le­pí­tet­te a műhe­lye­ket Murano-ra. A 16. szá­zad­ban Euró­pa leg­je­len­tő­sebb üveg­ter­me­lő­je­ként tar­tot­ták szá­mon. A leg­na­gyobb turisz­ti­kai érde­kes­sé­ge a Museo Vet­ra­ro, az Üveg­mú­ze­um, ahol egy közel 4.000 pél­dánnyal ren­del­ke­ző gyűj­te­mény tekint­he­tő meg, emel­lett több üveg­ma­nu­fak­tú­ra is csá­bít­ja a láto­ga­tó­kat, hogy meg­is­mer­tes­se az üveg­gyár­tás egy­kor szi­go­rú­an őrzött tit­ká­val az érdek­lő­dő­ket. A szi­get leg­je­len­tő­sebb műem­lé­ke, mely szin­tén megér egy pil­lan­tást, a Santa Maria e Dona­to bazi­li­ka.  

Bura­no, a csip­ke ott­ho­na

Velen­cé­hez hason­ló elren­de­zé­sű kis szi­get, amely 7 kilo­mé­ter­re fek­szik a város­tól, és vapo­ret­to­val könnyen meg­kö­ze­lít­he­tő. Turisz­ti­ka­i­lag két érde­kes­sé­ge van, az élénk szí­nes házai és a csip­ke készí­té­se. Nincs híres, több évszá­za­dos neve­ze­tes­sé­ge, itt az embe­rek múlt­ja, a hagyo­má­nya­ik a fon­to­sak. A szi­get lakói első­sor­ban a ter­mé­szet adta lehe­tő­sé­ge­ket hasz­nál­ták ki, s így lett egy virág­zó halász­fa­lu, ahol a férfi lakos­ság fő fog­lal­ko­zá­sá­vá a halá­szat vált. Amíg a ház urai a ten­gert rót­ták, a höl­gyek ott­ho­ni napi tevé­keny­sé­gét a csip­ke­ké­szí­tés tette ki. A hír­ne­vet, főleg a 16. szá­zad­tól, az asszo­nyok külön­le­ges csip­ke­var­rá­si tech­ni­ká­já­nak, a reci­tel­lá­nak köszön­he­ti. A bura­noi csip­ke hama­ro­san Euró­pa leg­ke­len­dőbb export­cik­ke lett. Az olasz király­né egy csip­ke­ké­szí­tő isko­lát is nyi­tott a fia­tal lányok részé­re. A mes­ter­ség hagyo­má­nya­it a Scu­o­la del Mer­let­to őrzi, amely az 1960-as éve­kig tel­jes taní­tá­si idő­vel műkö­dött. Ma már inkább csak múze­um­ként tekint­he­tő meg, néha azon­ban alkal­mi tan­fo­lyam­nak hely­színt biz­to­sít. A szi­ge­tet a leg­több láto­ga­tó nem is annyi­ra a csip­ke készí­tés for­té­lyai miatt kere­si fel, hanem a han­gu­la­tos, élénk szí­nű­re fes­tett házai közt tesz egy kel­le­mes sétát. A szí­nes ház­fa­lak állí­tó­lag azért ilye­nek, mivel a ködös, rossz idő­ben a halá­szo­kat segí­tet­ték haza­ta­lál­ni.

Tro­cel­lo, ahol Atti­la trón­ja lát­ha­tó

Ez a kicsi szi­get, Bura­no mel­lett kife­je­zet­ten jó példa a rég­múlt szép idők elmú­lá­sá­nak. A szi­get­re érkez­ve Szűz Mária szob­ra fogad­ja a láto­ga­tó­kat, majd rövid séta után érhe­tő el az egyet­len meg­ma­radt lát­ni­va­ló­ja a közép­kor­ból. Leg­el­ső lako­sai Altinum mene­kült­jei vol­tak, akik Atti­la hun­jai elől itt talál­tak mene­dé­ket. Később a lakos­ság növe­ke­dé­sé­vel virág­zóbb város lett, mint Mura­no vagy Bura­no, bár ezt nehéz elkép­zel­ni ma már. Gaz­da­sá­gi­lag Velen­cét is túl­szár­nyal­ta és igazi keres­ke­del­mi köz­pont volt. A 12. szá­zad­ban a kör­nye­ző folyók elkezd­ték fel­töl­te­ni és elmo­csa­ra­sí­ta­ni, a hajó­zás lehe­tet­len­né vált, elsza­po­rod­tak a szú­nyo­gok, s fel­ütöt­te fejét a malá­ria, ami Tor­cel­lo hanyat­lá­sát jelen­tet­te. A vál­to­zá­sok­nak ered­mé­nye­ként szép las­san tel­je­sen elnép­te­le­ne­dett a szi­get. A vala­ha volt nagy­sá­gá­ról ma már csak az egyet­len meg­ma­radt épü­let­együt­tes tan­us­ko­dik. A hely­tör­té­ne­ti múze­um­nak ott­hont adó palo­ták őrzik Atti­la trón­ját, mely azon­ban nagy való­szí­nű­ség­gel nem a hun vezér, hanem a podes­ta vagy a püs­pök tró­nu­sa volt. A hanyat­ló szi­get atmosz­fé­rá­ja Ernst Heming­wayt is magá­val ragad­ta, s itt Trocello‑n írta meg néhány feje­ze­tét “A folyón át a fák közé” című regé­nyé­nek 1948-ban.

Köz­le­ke­dés a szi­ge­tek­re:

Az LN (Lagu­na Nord) vona­lon Velen­ce – Mura­no – Bura­no – Tre­por­ti útvo­na­lon köz­le­ke­dő hajók­kal könnyen elér­he­tő mind­há­rom szi­get. Trocello-ra Burano‑n át kell száll­ni a néhány per­cet igény­be vevő inga­já­rat­ra.

Több uta­zá­si iroda is szer­vez ezen felül fél napos, egész napos kirán­du­lá­so­kat a szi­ge­tek­re. Amennyi­ben eze­ket része­sí­te­nénk előny­ben, vagy eset­leg idő­hi­ány miatt ezt válasz­ta­nánk, a kikö­tő­ben nyu­god­tan érdek­lőd­he­tünk vagy, ha előre ter­vez­né­tek, aján­lom keres­sé­tek fel a www​.getyo​ur​guide​.com web­ol­dalt.

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljus­sa­nak.

Hozzászólás

  • Goog­le Trans­la­te

  • Kövess min­ket:

  • Hír­le­vél

  • Booking.com Booking.com
  • Leg­nép­sze­rűbb bejegy­zé­sek