2019. október 13.
Eldöntöttük, irány Kefalónia! Az indulásig – bár rövid volt az idő – próbáltam amennyire csak lehet felkészülni úticélunkat illetően. Erről a Jón-tengeri görög szigetről azonban különálló útikönyvet nem találtam, így online, internetes magazinokból, fórumokról igyekeztem megtudni minél többet a történelméről, a helyi viszonyokról, a kihagyhatatlan látnivalóiról és minden sajátosságáról, de ezek alapján még nem is sejtettem, hogy mennyi szépségben és mekkora élményekben lesz részünk.
A Kefalónia útikalauz: utazás, szállás és amit jó tudni részben magáról az utazásról és a gyakorlati tudnivalókról olvashattok, egy utazás tervezése esetén mindenképp ajánlom figyelmetekbe.
Élménybeszámoló sorozatunk ezen részében pedig amellett, hogy felfedezhetitek velünk Kefalónia egy részét, kicsit személyesebb történetek, saját élményeink nyomán igyekszem átadni azt a csodát, amiben részünk volt eme görög tájon.
Amit látni kell Kefalónián
Nézzük először is sorra, mik azok a helyek, városok Kefalónián, amelyeket vétek lett volna kihagyni. Persze a teljesség igénye nélkül, had legyen ez a mi személyes válogatásunk, amolyan élménynaplónk a szigethez. A hét teljes nap után ugyanis maradt néhány tengerpart, eldugottabb hely, amely még legalább egy hétre való felfedeznivalót tartogatott volna olyan kalandoroknak, mint mi; nézhetjük úgy is, hogy egy ok, amiért újra ellátogathatunk majd egyszer erre a görög szigetre.
Argostoli, Kefalónia fővárosa
Nem egy tipikus európai főváros, sokkal inkább egy kis mediterrán kikötőváros. A tengerparttal párhuzamosan végigsétálhatunk hangulatos főutcáján, megebédelhetünk tavernákkal szegélyezett főterén, és délután érdemes csak úgy kiülni a part menti kávézók egyikének teraszára egy frissítőt elfogyasztani miközben a szemközti hegycsúcsokban gyönyörködünk. Szerettem itt elidőzni, ahogy lelassult körülöttem minden és a gondolataim viharai is megnyugodtak.
A legnagyobb élményünk Argostolival kapcsolatban mégis a gyalogtúránk volt. Egy szép kis körtúrát tettünk Lassiból Argostoliba, ahol a part mentén végigsétáltunk a félsziget csücskében lévő Kathavotras vízimalomig, majd a naplementét a St. Theodore világítótoronynál vártuk, és innen gyalogoltunk haza immáron futólépésben. A naplemente csodálatos volt, hihetetlen és felejthetetlen, de ajánlom, hogy autóval közelítsétek meg. A hazafele út gyalogolva ugyanis csordultig töltött adrenalinnal. Utólag a GPS adatai szerint 4,5 km‑t a korom fekete éjszakában, közvilágítás nélküli, kertekkel, olívaültetvényekkel szegélyezett, kutyákkal színesített kanyargós és emelkedőkkel nem kímélt úton tettük meg. Hozzáteszem, rekordot gyalogolva 35 perc alatt teljesítettük a kihívást, azonban a fejlámpa nélkül a torkomban dobogó szívem biztos, hogy kiugrott volna a helyéről. Meglátva Lassi fényeit és a többsávos autóutat, mintha valami mázsás súly gördült volna le a vállamról, és az a friss víz, amit magunkhoz vehettünk itt, életmentőnek bizonyult. Így utólag már persze vicces és csodás élmény, büszkeség tölt el a pánik helyett, ahogy ezeket a sorokat írom.









Melissani-barlang
A sziget északi felében Sami városához közelítve található ez a nem mindennapi barlangtó, egy napos kirándulásunk délelőtti programja. Még itthon olvastam utána, hogy az érkezést megéri 11 – 14 óra közé időzíteni, hiszen ekkor a leggyönyörűbb és a legszebb fotók ekkor készíthetőek a nap sugarainak beszűrődése miatt. A barlang maga nagyon pici, felülről nyitott, belül pedig egy kis csónakkal tehetünk egy kisebb túrát. A belépő 7 EUR (2019-ben), ami azért rablás, de ha jó időben érkezünk, elkerüljük az óráig tartó sorban állást, akkor azért valóban egy kellemes élményben lehet részünk.
A csónaktúrától mi többet vártunk sajnos. Beszállással és kiszállással együtt nem tartott tíz percig, vagyis épp elővetted a fényképeződet, épp elámultál a természet erőin, a víz tisztaságán és a barlang képződményein, már ment is a logisztika, hogy hova kössön ki a csónak és hogyan szállj ki, hogy a beszálló ne lökjön bele a vízbe. Leszámítva ezt a főszezonban valószínűleg még illúziórombolóbb tényt, a látvány fantasztikus. Ahogy kifele tartottunk a barlang mélyéről bevillant a Mamma mia c. filmből egy részlet, és halkan dúdolni kezdtem az „I have a dream… “ c. dalt. Önkéntelenül éreztem, hogy ez ideillik.


Assos
Ez a tüneményes kis város lett az abszolút kedvencünk Kefalónián. Tipikusan az a meglátni és megszeretni hely, főleg nekem, aki odavan a színes házakért, a tengerpartokért, a természetért. Itt minden megvan egy helyen, egy nagyon pici alapterületen. Az ide el- vagy inkább lejutás is kalandos, hiszen egy elég meredek és tíz méterenként visszafordító kanyarokkal teletűzdelt út vezet ide. Fent, még ereszkedés előtt érdemes megállni egy fotó erejéig, meseszép a kilátás. Megérkezve Assosba viszont a szűk út miatt nagyon óvatosan kell haladni, és bár nekünk utószezonban már kevésbé, de a parkolóhelyért harcolni kell. Leginkább nincs túl kicsi hely, az van, és be kell parkolnod oda; ezt itt tanultam meg.
Két dolog volt alapvetően a bakancslistánkon: 1. Kóborolni Assosban, 2. saját szemünkkel látni a Myrtos-öböl csodáját.






Myrtos-öböl
Annyira nem szeretném azt mondani, hogy a legszebb a szigeten, hiszen nem láttunk sajnos minden strandot, öblöt, de had mondjam azt, hogy a leglenyűgözőbb és legvarázslatosabb, amit láttunk, az a Myrtos-öböl volt Kefalónián.
Assost elhagyva Fiscardoba igyekeztünk, mikor is egy kanyar előtt vészvillogóval parkoló autók tömegére lettünk figyelmesek, illetve hajmeresztő helyzetekben az úton ide-oda rohangáló turistákra. Hát én is kitettem a vészjelzőt és megálltam. Ami a peremhez lépve fogadott az egyszerűen leírhatatlan. Ott volt. Ott terült el alattunk a hófehér aprókavicsos tengerpart, a lehetetlenül kék tenger, a háttérben a zöld domboldalak, távoli hegyek. Megbabonázott egy életre. Igen, ez a Myrtos-öböl.

Fiscardo
A szigeten az 1953-as földrengés hatalmas pusztítást végzett, szinte mindent porig rombolt. Kefalónia északi csücskében helyezkedik el Fiscardo, az egykori halászfalu velencei stílusú házaival, amely a természeti csapást többnyire épségben átvészelte. A kikötőjében a halászcsónakok mellett nagyobb jachtok is megfordulnak, illetve kirándulóhajók indulnak innen a sziget körül világ felfedezésére, de Lefkada-ra is.
Utazásunk előtt volt, aki azt mondta, hanyagolható, de ugye mi mindent szeretünk magunk megtapasztalni. Azt is, hogy igaza volt az illetőnek. Lehetne szép és kedves, romantikus és hangulatos, de mi leginkább a zsúfoltságot tapasztaltuk, a semlegesség határait súrolták érzéseim, mikor beültünk ebédelni az egyik part menti tavernába. Ebéd után ugyan tettünk egy kisebb körtúrát az öböl egyik felén, ez feledtette leginkább a csalódottságunkat, vagy a semleges érzést billentette el kicsit a pozitív irányba.



Amit ki kell próbálni…
Az ember bakancslistáján, főleg egy utazó bakancslistáján nemcsak helyek szerepelnek, jó esetben felejthetetlen, egy életre szóló emlékeket és élményeket is szeretne szerezni. Ezek mind az érzékszerveinkre gyakorolt hatást, volt, hogy az ízlelőbimbóinkat örvendeztette meg, volt, hogy a szemünk elé táruló látvány kapcsán akadt el a lélegzetünk és a szavunk, illetve Kefalónia útjai a szervezetünkben tomboló adrenalin mennyiségére is hatással voltak.
Autóvezetés
A görög vagy sokszor csak déli vezetési stílusnak nevezett sztereotípia Kefalónián is jelen van. Bár itt nem kifejezetten a káosz és a dudálás miatt, inkább néha a furcsa, érthetetlen írott és íratlan szabályaik miatt, illetve a hegyeken-völgyeken átívelő nehezített terepviszonyok miatt. Csak, hogy példát is említsek, a körforgalmat jobbkezesen használjál, tehát megáll az, aki benn van a körforgalomba, és te, aki jobbról érkezel behajthatsz. A legnagyobb kihívást mégis a meredek, hajtűkanyarokkal teli utak jelentik, főleg, hogy nem tudhatod, melyik kanyarból kiérve néz veled szembe egy egész kecskecsorda. Na ők az igazi déli mentalitást képviselik, nem zavartatják ilyenkor magukat, kényelmesen állnak az autó előtt és néznek veled farkasszemet a szélvédőn keresztül, hiába érzed azt, hogy mindjárt rágurulsz a lábára, egyszerűen ki kell várnod a sorod, legalábbis amíg ő úgy nem gondolja, hogy arrébb tipeg. Jó esetben ennyi az idegbaj, rosszabb esetben a semmiből – később észreveszed, hogy a melletted húzódó sziklafalról – további egyed pottyan eléd, még jó, hogy nem a motorháztetőre, és a szívbaj kerülget. Egyszóval óvatosan a vezetéssel, mert hát van itt még nagyszarvú bika, kutya, nyúl, nyest, csirke, pulyka, kinek mi jut egy kirándulás során. Azonban hatalmas élmény, és emlékeinkben már viccesek a szituációk, bármikor újra bevállalnám a vezetést. Imádtam a kis autómat!

Helyi ételek a gyros-on felül
A görög gyros teljes más, mint amit itthon kapunk. Erre kifejezetten vágytam már sok-sok év után, így érkezésünk estéjén rögtön felfedeztük Lassi legjobb és a szálláshoz legközelebbi tavernáját. A gyrost itt sült krumplival egészítik ki, a csípős szószt felejtsétek el, és a pita helyett inkább egy kenyérlángosra emlékeztető, félbehajtott tészta adja az alapot.
Másnaptól kezdve pedig minden áldott nap jöhetett valami új, helyi ízvilág, valami igazán görög étel. Így engedve a kíváncsiságnak és a gasztronómiai kalandoknak, megkóstoltuk a Stifadot (sűrű paradicsomos szószban húskockák és gyöngyhagyma), a Souvlakit (nyársra tűzdelt húskockák és zöldségek), a Mousakát (rakott padlizsán darált bárányhússal) vagy a Pasticchiot (darált húsos rakott tészta besamel mártással, sajttal). Isteni finoman készítik el ezeket, néhol kicsit másképp, de nagyon ízletesen.
Kefalónia bora a Robola
A Robola Kefalónia legismertebb bora, melyet egyedül ezen a szigeten termesztenek, így kihagyhatatlan volt, hogy megkóstoljuk. Ez egy száraz, kicsit citrusos és gyógynövényes zamattal rendelkező fehér bor, könnyed nedű egy tartalmas nap végén a teraszon elfogyasztva, mondjuk egy csodás naplementével a háttérben.

Corelli kapitány nyomában
Láttátok a Corelli kapitány mandolinja c. filmet Nicolas Cage és Penélope Cruz főszerepelésével? Elutazásunk előtti egyik este nálunk ez volt a házimozink műsorán. Valóban megtörtént történelemi eseményeken alapszik a film, melyet Kefalónia szigetén forgattak. Belénk égett a film, így a google segítségével megpróbáltunk minél több helyszínt megtalálni, és felfedezni kirándulásaink során. Nem volt könnyű dolgunk, a forgatás befejeztével mindent visszaállítottak az eredeti környezetnek megfelelően.
Nem adtuk fel, és bár néhol elkélt a képzelőerőnk, néhol az autót és vele az idegrendszeremet nem kímélve felfedeztünk egy-két helyszínt, és meseszép, ámulatba ejtő természeti kincseket. Sami és Antisamos közötti kanyargós útról nagyjából félúton letérve sétáltunk abban a kanyarban, ahol a doktor háza volt, és többek közt az itt található észrevehetően egykori ház köveiből próbáltam odaképzelni a filmes emlékeimből a falakat, a jeleneteket. A hegyoldalban, úttalan utakon áthaladva szívmelengető érzés volt megtalálni azt a természetes teraszt, ahol a film elején és végén a zenés táncmulatság játszódik. Igen, örömömben én is szinte táncra perdültem, levezetve így legalább az autóvezetessél járó feszültséget. Azon gondolkodtunk még el ennek a napnak a végén, miért nem szervez senki egy amolyan filmes túrát Corelli kapitány nyomában?!






Ami mindenképp ajánlott…
Néhány dolgot összegyűjtöttem még, amik nélkül nem lett volna teljes szerintem a kefalóniai utazásunk, amelyek mind hozzájárultak a varázslathoz, ahhoz a hátborzongatóan jó érzéshez, amit így utólag (is) visszagondolva érzek Kefalónia kapcsán; hogy hálát adunk a sorsnak, amiért erre a görög szigetre esett most a választásunk.
Autóbérlés, esetleg quad bérlése
Skala, Poros, Lixouri, Lourdas a településnevek, melyek a magyar utazási katalógusokban mindenütt szerepelnek, mint szálláshelyek. Azt feltűntetik, hogy maga a szállás milyen messze található a tengerparttól, de azt már kevesebbszer, hogy gyakorlatilag mindentől messze, elzártan vagy, ha nem bérelsz autót, esetleg quadot. Jó, van még egy lehetőséged, az irodák által szervezett néhány programon részt tudsz venni. Ahhoz, hogy kötetlenül és a magad igénye szerint felfedezd Kefalóniát, mindenképp ajánlott az autóbérlés. A legjobb döntésünk volt, enélkül nagyon sokmindentől megfosztottuk volna magunkat, valóban szegényebbek lennénk.







Szervezett programok, egyedi igényekre szabva: Narancsfa a kertünkben – Kefalónia napló
Tudom, hogy nem mindenki teheti meg, hogy autót béreljen, de a szigetet szeretné látni. A tömegközlekedés Kefalónián tényleg nem opció, az utazási irodák kirándulásai kötöttek mind létszámot tekintve, mind útvonalat. Mindezek ismeretében ki merem jelenteni, hogy a Narancsfa a kertünkben – Kefalónia napló csapata egy nagyon klassz lehetőséget nyújt a szigeten való tartózkodás tartalmas eltöltéséhez, a látványosságok megismeréséhez. Akár egyéni szervezésben, akár irodával érkeztek a szigetre különböző egész napos, fél napos túrák közül választhattok kínálatukból, amelyek magyar nyelven egyedinek is számítanak. Rugalmasságuk, helyismeretük lehetővé teszi, hogy teljesen a ti saját igényeitekre szabva valósuljon meg egy kirándulás. Privát vagy kiscsoportos a szervezett programjuk, így nem kell húsz-harminc teljesen más korosztályú, érdeklődési körű turistával együtt töltenetek a napot. Bátran keressétek őket, minden ötletet szívesen vesznek, és segítenek, hogy a kefalóniai nyaralásotok örök élmény lehessen.
Teknősles, kisteknősök kikelése
Láttatok már apró kis teknőst életre kelni, az első kis szerencsétlen kúszásait, az első gyors mászását a tenger habjai felé? Ezt az élményt át kell élni! A Kanali beach apró kavicsos strandján, a horizonton lemenő nap utolsó sugaraiban egy kis csapat helyi önkéntes és kíváncsiskodó turista mellett én csak álltam megbabonázva. Előtte a kínok kínját átélve túráztunk a strand túlsó felében a vízpartra a majdhogynem merőleges, sziklákkal és nádassal benőtt, szinte járhatatlan úton lefelé, hogy szemtanúi legyünk a kisteknősök születésének. Mire leérve rájöttünk, hogy rossz helyen vagyunk, adrenalinnal felvértezve rohantunk ugyanezen a szakaszon vissza az autóig, majd a megfelelő helyre. A végeredmény mindent megért, ez nem vitás, és ezt csakis a Narancsfa a kertünkben – Kefalónia napló csapatának, Facebook oldalának köszönhetjük. Rendszeresen posztolnak ugyanis a helyi érdekességekről, így a várható kikelésekről is.



Naplemente nézés
Mondhatjátok kedves követőink, hogy naplemente mániás vagyok, nem is tagadom. Sokszor keresem, sokszor pedig önmagától utolér. Mindenhol és minden évszakban más és más, de egyszerűen imádom. Az elmúlás, a megnyugvás, a színesség és az érzelmi túlfűtöttség, de a nap mindig újra kel, új lehetőségek várnak, újabb álmok és csodák, melyért minden naplementében hálát érzek. Kefalóniai naplementékben sem szenvedtünk hiányt, egyik álomszerűbb volt, mint a másik a tenger felett a horizonton, mind beleillik az életünk albumába.

A fentiek csak töredékek, nem tudom eléggé kihangsúlyozni, hogy mennyi mindent kaptunk ettől az úttól, ettől a görög szigettől ezúttal. Voltak bennem még a nyáron fenntartások, hogy tényleg Kefalóniára utazzunk‑e. Azt pontosan nem tudtam megfogalmazni, hogy mire is vágyunk, mire van szükségünk, mit szerettünk volna kapni az újabb utazástól. Most már kétségtelenül tudom; és azt mondom, hogy ezt itt mindent! Erre volt szükségünk!
Tartsatok velem továbbra is itt a blogon és kövessétek facebook oldalon a kalandlista bejegyzéseket az újabb érdekességekért, fotókért, videókért. Ha tetszik, egy megosztással segíthettek is, hogy még többekhez eljussanak.
Google Translate
Kövess minket:
Hírlevél
Legnépszerűbb bejegyzések
- Minden, amit az ír koboldról tudni kell
- Egy nap Triesztben
- Városnézés Rómában - 2 nap, 2 útvonal
- Hogy mit kerestünk egy nap Udine-ben ősszel?
- Németország, két tenger partvidéke
- A Három Város, azaz Senglea, Cospicua és a legfontosabb Vittoriosa
- Dingli-sziklák és még egy kicsit több is
- Szardínia: Az élet Cagliari-ban - fotógalériával
- 5 kirándulás tipp Madridból
- Városnézés Koppenhágában