Egy töké­le­tes hét­vé­ge Máltán – élmé­nyek­kel teli úti­terv

2019. április 9.

Azon gon­dol­kod­tam, hogy gye­rek­ként mek­ko­ra öröm volt, ha pén­te­ken óvoda, isko­la után elin­dul­tunk a Balatonra, és a hét­vé­gét a fonyó­di nya­ra­lónk­ban töl­töt­tük, majd nem egy­szer hét­főn onnan men­tünk dol­goz­ni. Hihetetlen érzés volt, amo­lyan elő­nya­ra­lás egy nap­sü­té­ses tava­szi hét­vé­gén, kikap­cso­ló­dás a javá­ból és fel­töl­tő­dés nem­csak a követ­ke­ző hétre.

Most vala­mi hason­ló jutott eszem­be, és hason­ló­an bizser­ge­tő érzést érez­tem a leg­utób­bi mál­tai uta­zá­sunk alkal­má­val. Köszönet érte a Máltai Idegenforgalmi Hivatalnak, akik hisz­nek ben­nünk és támo­gat­ják törek­vé­se­in­ket!

Budapestről a Wizzair és a Ryanair jára­ta­i­val köz­vet­len elér­he­tő nagy­já­ból két óra alatt Málta, sőt most már Debrecenből is heti két alka­lom­mal a Wizzairnek köszön­he­tő­en. A Ryanair volt most a soros, hogy kipró­bál­juk őket ezen az útvo­na­lon, így pén­te­ken dél­után, mikor más a mun­ká­ból és nagy­be­vá­sár­lás­ból igyek­szik haza, majd fut neki a hét­vé­gé­nek, mi meg­ér­kez­tünk Málta Luqa rep­te­ré­re. Hétfőn pedig élmé­nyek­kel, emlé­kek­kel fel­töl­tőd­ve és ismét ezer­nyi fotó­val gaz­da­gab­ban kora reg­gel a rep­tér fele vet­tük az irányt, majd a haza­úton pró­bál­tunk még nem arra gon­dol­ni, mennyi elin­téz­ni­va­ló vár ránk itt­hon.

Szállás Qawra‐ban

Tudjátok, és a „Málta egy élmény“ oldunk köve­tői már tud­hat­ják, hogy ha szál­lás­fog­la­lás­ról van szó, akkor én Sliema, St Julians kör­nyé­két pre­fe­rá­lom. Most azon­ban meg­ta­pasz­tal­hat­tuk, milyen a szi­get talán leg­na­gyobb turis­ta­köz­pont­já­ban lakni a híres St Paul Bay és a Salina Bay közöt­ti fél­szi­ge­ten elhe­lyez­ke­dő Qawra‐ban, mely egy össze­nőtt tele­pü­lés Buggiba‐val. Egy nagyon klassz négy­csil­la­gos szál­lo­da adott nekünk ott­hont a hét­vé­gé­re, és aki sze­re­ti a kényel­met, a well­ness szál­lo­dá­kat kül­té­ri meden­cé­vel a ten­ger­par­ton, a szín­vo­na­las kiszol­gá­lást, a gaz­dag reg­ge­li és vacso­ra­kí­ná­la­tot kor­lát­lan ital­fo­gyasz­tás­sal, annak jó szív­vel aján­lom az AX Seashells Resort szál­lo­dát. Aki inkább amo­lyan fel­fe­de­ző típus, reg­gel­től késő estig inkább úton van, annak kevés­bé ide­á­lis ez a rész, bár azért ne aggód­ja­tok, nem a világ vége, pont a szál­lo­da előtt áll­nak meg a buszok, per­sze csak, ha leint­jük őket.

Hogyan tölt­sünk el egy tar­tal­mas hét­vé­gét Máltán?

Gyertek, most meg­mu­ta­tom, hogy milyen prog­ra­mo­kat szer­vez­tünk ezen rövid idő alatt, miket lehet és kell két‐három napos tar­tóz­ko­dás alkal­má­val min­den­képp fel­ke­res­ni Máltán!

Péntek, 1. nap

A repü­lő­tér és Valletta kör­nyé­kén a pén­tek dél­utá­ni csúcs­for­gal­mat nem lehe­tett elke­rül­ni, így szin­te tíz per­ces ara­szo­lás után azon­nal eldön­töt­tük, meg­vár min­ket a szál­lo­da, ráérünk este becsek­kol­ni, inkább irány Mdina. Rögtön Rabatba érve kiszál­lást paran­csol­tunk, és innen gya­log akar­tuk fel­fe­dez­ni a város még rej­tett utcá­it, meg­szem­lél­ni lát­ni­va­ló­it, kife­je­zet­ten szá­munk­ra újdon­sá­gok­ra vadász­tunk. Ezért is az első meg­ál­lónk a Notabile Casino épü­le­té­nél volt, amely­ről már gyö­nyö­rű fotó­kat lát­tam, de mi ezi­dá­ig elsza­lad­tunk csak mel­let­te. Egy kényel­mes séta után a Szent Pál‐templom kör­nyé­kén, hogy Mdina se legyen a szok­vá­nyos, a Görög‐kapun át köze­lí­tet­tük meg Málta egy­ko­ri fővá­ro­sát. Ezen a részen egy­kor görö­gök éle­tek, innen szár­ma­zik a neve, majd tovább egy sarok­nyi­ra meg­ta­lál­tuk a Trónok har­cá­ban fel­tű­nő tágas teret is. Málta egyéb­ként köz­ked­velt film­for­ga­tá­si hely­szín. Itt kell, hogy bevall­jam, haza­ér­ke­zé­sünk esté­jén azon­nal meg kel­lett néz­nünk a München című fil­met, ugyan­is ide­gen­ve­ze­tőnk­től most tud­tuk meg, hogy nem egy jel­leg­ze­tes mál­tai hely­szín fel­lel­he­tő a film­ben. Ti tud­já­tok, melyek ezek? A „Málta egy élmény“ olda­lon töb­bek közt ilyen érde­kes­sé­ge­ket is meg­ta­lál­tok, ha köve­ti­tek. Mdina szűk utcá­in ért min­ket a nap­le­men­te, így meg­sza­po­ráz­tuk a lép­te­in­ket a Fontanella étte­rem és kávé­zó felé, hogy egy párat­lan kilá­tás mel­lett végre a napi kávé­szük­ség­le­tün­ket meg­igyuk. Hihetetlen a pano­rá­ma, a kivi­lá­gí­tott Málta a lába­ink előtt hevert és a Mosta Rotunda kupo­lá­ja elté­veszt­he­tet­le­nül ural­ta a lát­ké­pet. Vacsoránkat Rabatban egy szu­per ele­gáns, nagyon barát­sá­gos helyen fogyasz­tot­tuk el Da Luigi‐nál töké­le­tes mál­tai borok kísé­re­té­ben.

Szombat, 2. nap

Erre a napra egy kirán­du­lás volt terv­ben Gozora, ame­lyet nem siet­tünk el. Útközben a Cirkewwa és Mgarr (Gozo) között köz­le­ke­dő komp­hoz két meg­ál­lót is beik­tat­tunk. Az első az én mál­tai bakancs­lis­tám­ról került kipi­pá­lás­ra, ugyan­is messzi­ről már szám­ta­lan­szor, közel­ről pedig egy­szer éjsza­ka meg­szem­lél­tük, de verő­fé­nyes nap­sü­tés­ben még sosem sike­rült, főleg nem befo­tóz­nunk. Ez pedig a Selmun Palace a Xemxija‐öböl felett Mellieha‐hoz közel a dob­te­tőn. Egykor az őrto­rony­hoz egy ötcsil­la­gos szál­lo­da is tar­to­zott, jelen­leg elha­gya­tot­tan áll, de a mál­tai épí­té­szet cso­dá­ja, illet­ve a kilá­tás sem utol­só innen. Mellieha‐n keresz­tül elha­lad­tunk Málta egyik köz­ked­velt homo­kos strand­ja a Mellieha Beach mel­lett, de úti célunk ezút­tal a Popeye Village volt. Korábban jár­tunk már itt, de ismét elva­rá­zsolt! Még min­dig azt mon­dom, élmény kicsik­nek és nagyok­nak egy­aránt, és át kell élni, ha Máltán jár­tok! Több órát vagy akár egy egész napot is el lehet itt töl­te­ni, főleg nyá­ron, ugyan­is a ten­ger­ben lehet lubic­kol­ni vagy nap­für­dőz­ni a par­ton, ha így készül­tök.

A gozoi komp Cirkewwa‐ból indul, és az utat közel huszon­öt perc alatt teszi meg a két szi­get között. Érdemes korán kimen­ni, mert fősze­zon­ban egész nap, egyéb­ként pedig kora reg­gel és késő este a helyi mun­ka­erő­áram­lás miatt nem biz­tos, hogy az első komp­ra fel­fér az ember. Az uta­zás érde­kes­sé­ge és egy­ben hasz­nos infor­má­ció is, hogy a menet­je­gyet vissza­fe­le kell meg­vál­ta­ni, vagy­is oda­úton ne keres­sé­tek a pénz­tárt, a jegy­vál­tót, csak száll­ja­tok fel és élvez­zé­tek a cso­dás kilá­tást! Pazar fotó­kat lehet készí­te­ni Comino szi­ge­té­ről és Gozo kikö­tő felő­li olda­lá­ról.

Gozo nem Málta, és a gozo­i­ak nem mál­ta­i­ak, hanem gozi­tá­nok. Szinte min­den­ben külön­bö­zik a két szi­get, egy másik és sok­kal zöl­debb világ­ba csöp­pen itt az ember. Megrohantak a Szilveszter kör­nyé­ki emlé­ke­im, ami­kor fan­tasz­ti­kus túrá­kat tet­tünk itt Gozon, és szám­ta­lan ter­mé­sze­ti kin­cset fedez­tünk így fel. Első utunk Victoria‐ba, azaz Rabatba veze­tett; fel a Citadella‐ra, ahol leg­utóbb csak gyor­san fel­sza­lad­tunk, készí­tet­tün két fény­ké­pet, és futot­tunk is tovább. Ezúttal azon­ban tüze­te­sen végig­jár­tuk a vár­fa­lat, min­den irány­ban elme­rül­tünk a mese­szép kilá­tás­ban, és per­sze pró­bál­tuk fel­is­mer­ni a korább­ról isme­rős helye­ket, ahol már jár­tunk. Tényleg olyan ez a pont, ahon­nan belát­ni egész Gozot. Visszatérve a főtér­re egy gyors ebéd­re a Café Jubilee‐be tér­tünk be, amely­nek „test­vé­re“ Gzira‐ban talál­ha­tó és az egyik ked­venc helyem. Itt sem kel­lett csa­lód­nom. Később belül­ről is meg­cso­dál­tuk a Szent György‐bazilikát, ahol éppen Nagypéntekre készü­lőd­tek már. Rabat han­gu­la­tos kis utcá­in sétál­va meg­annyi Szent György kép­pel, szo­bor­ral és ábrá­zo­lás­sal talál­koz­tunk, illet­ve olyan ajtót is sike­rült fel­fe­dez­nünk, amely­ben igen is ott volt a kulcs. A tör­té­net sze­rint itt Gozon az asszo­nyok távol­lé­tük­ben is az ajtó­ban hagy­ták a ház kul­csát, hogy ha fér­jük épp akkor érke­zik haza a hábo­rú­ból, akkor be tud­jon menni (vagy, hogy ezzel is meg­előz­zék a hűt­len fele­ség kel­le­met­len hely­zet­be kerü­lé­sét?) Újdonságként itt Gozon sike­rült ellá­to­ga­tunk és belül­ről is meg­is­mer­ni a Ta Kola Windmill tör­té­ne­tét, a mál­tai kenyér készí­té­sé­nek mód­ját és egy igazi, ere­de­ti beren­de­zés­sel ellá­tott mal­mot. Az épí­té­szet és tör­té­ne­lem után pedig dél­után jöhet­tek a ter­mé­sze­ti szép­sé­gek, mint a „Kis Azúr Ablak“ és Dwejra. Itt emlé­kez­he­tünk meg az igazi Azure Window‐ról, mind a szik­la­pe­rem­ről fotóz­hat­juk, mind pedig kis csó­na­kok­kal kime­he­tünk a ten­ger­re, és onnan szem­lél­het­jük meg hűlt helyét. A szik­rá­zó nap­sü­tés álom­szép­pé tette az egész napun­kat, itt Dwejrában a ten­ger és a hatal­mas szik­lák pedig fel­hőt­len sza­bad­ság­ér­ze­tet kel­tet­tek.

Késő dél­után komp­pal utaz­tunk vissza Máltára, majd szál­lo­dánk­hoz, ahon­nan – igazi örök­moz­gó és sosem fára­dó uta­zók­ként – még egy esti sétá­ra indul­tunk Qawra és Buggiba ten­ger­par­ti sétá­nyán. A nap­le­men­te szí­nei azért itt és most is elva­rá­zsol­tak. Kicsit koráb­ban érke­zünk, akkor még a Malta National Aquarium meg­lá­to­ga­tá­sát is fon­to­ló­ra vet­tük volna, nek­tek csak aján­lom ezen a részen prog­ram­ként.

Vasárnap, 3. nap

Szeretem Vallettát! Imádom Vallettát! Nem tudok betel­ni Vallettával akár hányad­szor­ra is járok itt! Vasárnap dél­előtt ide, a 2018‐ban Európa Kulturális Fővárosa cím­mel büsz­kél­ke­dő, UNESCO világ­örök­sé­ge­ként szá­mon tar­tott pará­nyi fővá­ros­ba láto­ga­tot­tunk. Ez az a hely, ahova nem kell tér­kép, bíz­za­tok ben­nem, csak „vessze­tek el“, csak men­je­tek arra, amer­re tet­szik! Mit adott ezút­tal újdon­ság­ként nekünk? A Nagymesterek Palotáját és a Fegyvertárat belül­ről még nem lát­tuk, így ezút­tal pótol­tuk. Ami még kihagy­ha­tat­lan, ha itt járunk, a Felső Barakka‐kert és az onnan nyíló kilá­tás a Három város­ra. A kert­ben árnyé­kot adók fák alatt egy kávé min­dig jól­esik, illet­ve köze­pén egy szö­kő­kút és szám­ta­lan szo­bor, szo­bor­cso­port külö­nös han­gu­la­tú­vá teszi a helyet. Sötétedés után is gyö­nyö­rű, ezt is meg­ta­pasz­tal­tuk már. Valletta után siet­tünk Victorhoz Marsaxlokkba. Hogy kicso­da Victor? Talán a leg­hí­re­sebb tra­dí­ci­o­ná­lis mál­tai étte­rem tulaj­do­no­sa a tün­dé­ri halász­fa­lu­ban, Marsaxlokkban. Ta Victor étter­mé­ben hosszú váró­lis­ták van­nak néha, iste­ni­en főz és garan­tált az elé­ge­dett­ség. Érkezésünkkor elve­gyül­tünk még egy kicsit a vasár­nap szo­ká­sos hal­pi­ac for­ga­ta­gá­ban, ahol a külön­fé­le halak és ten­ge­ri kütyük mel­lett helyi saj­to­kat, kol­bá­szo­kat, fűsze­re­ket vagy tex­tíl­áru­kat is besze­rez­he­tünk. Engem még min­dig job­ban érde­kel­tek azon­ban a hát­tér­ben, az öböl­ben rin­ga­tó­zó szí­nes mál­tai halász­csó­na­kok, a luz­zuk. Majdnem elkés­tünk az ebéd­ről annyi­ra bele­fe­led­kez­tem a helyi halá­szok rutin­já­nak figye­lé­sé­be és a luz­zuk fény­ké­pe­zé­sé­be. Jóllakottan órá­in­kat iga­zít­va autó­ba pat­tan­tunk, és vil­lám­se­be­sen a Három város egyik, Senglea felé vet­tük az irányt. Március 31‐t írtunk aznap, ami a Nagy Kikötőben ren­de­zett Regatta napja 1979. óta. Ezen a napon hagy­ta el ugyan­is az utol­só brit flot­ta Málta szi­ge­tét, és azóta nem­csak szep­tem­ber 8‐án ren­de­zik meg az egyik leg­ki­emel­ke­dőbb sport­ver­senyt az 1565‐ös Nagy Ostrom emlé­ké­re, hanem már­ci­us 31‐én is meg­mér­kőz­nek a Nagy Kikötő váro­sai. A Gardjola Garden töké­le­tes kilá­tás biz­to­sí­tott mind a ver­seny nyo­mon köve­té­sé­re, mind pedig Vallettára. Bejártuk később Senglea és Birgu jel­le­gez­te­sen szűk, néhol mere­dek lép­csők­kel ellá­tott utcá­it, nagyo­kat beszél­get­tünk és ter­mé­sze­te­sen igye­kez­tünk min­dent meg­örö­kí­te­ni, az érzé­se­ket pedig magunk­ban elrak­tá­roz­ni. Birgu egyéb­ként szin­tén adott szá­munk­ra újat, több lovag­rend auberge‐jét sike­rült meg­ta­lál­nunk, illet­ve a Szent Lőrinc‐templomot is nyit­va talál­tuk, így bel­ső­jét is meg­cso­dál­hat­tuk. Szépen las­san itt már este­le­dett, így a napunk és a hét­vé­génk vége köze­le­dett. Szomorúak csak azért nem vol­tunk, mert tud­juk, hogy vissza­té­rünk. Ja, és mond­tam már, hogy végre Pembroke‐ba is elju­tot­tunk? Legalább egy kicsit, átuta­zó­ban, hiszen Valletta felé kihagy­ha­tat­lan a Tower Road St Julians‐szel, Sliema‐val, Msida‐val. Hogy mi van Pembroke‐ban? Állítólag semmi, sze­rin­tem viszont még vissza­té­rünk ide, és meg­mu­tat­juk fotó­kon is a „Málta egy élmény“ olda­lon!

Hétfő, 4. nap

Hazautazás. Még reg­ge­li­re sem jutott már időnk, indul­tunk a rep­tér­re. Nehéz szív­vel, de újabb cso­dás emlé­kek­kel gaz­da­gab­ban, és újra csak annyit tudok mon­da­ni, bele­sze­ret­tem Máltába!

Bízom benne, hogy a fenti beszá­mo­ló alap­ján is lát­já­tok, érzi­tek, hogy meg­éri pár napra, egy hét­vé­gé­re is útra kelni, Málta még ilyen rövid idő alatt is képes fel­töl­te­ni az embert. Minket 100%-osan!

Tartsatok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljus­sa­nak.

Hozzászólás

  • Google Translate

  • Kövess min­ket:

  • Hírlevél

  • Booking.com Booking.com
  • Legnépszerűbb bejegy­zé­sek