5 dolog, ami­ért a mad­ri­di Buen Retiro a ked­venc par­kom

2018. november 30.

Az, hogy imá­dom Madridot már nem titok előt­te­tek. Egyszerűen az euró­pai nagy­vá­ro­sok közül a spa­nyol fővá­ros fogott meg a leg­job­ban min­den szem­pont­ból. Akárhányadszorra is térünk vissza, min­dig elön­ti a szí­ve­met a meleg­ség, az izga­tott­ság, mert min­dig talá­lunk vala­mi újat, min­dig sike­rül fel­töl­tőd­nöm az itt tar­tóz­ko­dá­sunk alatt. “Egyszerűen sze­rel­mes vagyok Madridba” – ahogy azt írtam a szallas.hu ven­dég­blog­ge­re­ként meg­je­lent cik­kem­ben.

Ha vala­ki fel­ten­né nekem a kér­dést, hogy melyik park a ked­ven­cem Európában, gon­dol­ko­dás nél­kül vág­nám rá a választ. Ha egy rövid indok­lás is kel­le­ne, hogy miért a mad­ri­di Parque del Buen Retiro… inkább mon­dok öt dol­got ebben a blog­be­jegy­zés­ben, ami­ből meg­ért­he­ti­tek!

1. Ez a leg­na­gyobb park a város­ban, amely a 19. szá­za­dig a spa­nyol kirá­lyi csa­lád bir­to­ká­ban volt, és csak ezt köve­tő­en vált nyil­vá­nos­sá a nagy­ér­de­mű előtt. Grandiózus mére­té­vel – 125 hek­tár – kiér­dem­li sze­rin­tem a Madrid élő, lük­te­tő “Zöld szíve” nevet. Én úgy élem meg a láto­ga­tá­sun­kat itt, mint­ha egy szi­get­re érkez­nénk, ahol könnyen tölti el az időt az ember, és igazi fel­fris­sü­lést ad a város pör­gé­se után. Szeretek csak úgy sétál­ni a fák között, ellá­to­gat­ni a Rosaleda kert­be, meg­mo­so­lyog­ni a park állan­dó lakó­it, – a móku­so­kat, kacsá­kat és tek­nő­sö­ket – csak úgy figyel­ni a körü­löt­tem tör­té­nő ese­mé­nye­ket.

2. A hatal­mas park terü­le­tén szám­ta­lan kul­tu­rá­lis és ter­mé­sze­ti lát­ni­va­lót talá­lunk. Rögtön ahogy belé­pünk a Puerta del Alcala felő­li bejá­ra­ton, egy pár lépést meg­té­ve, elér­ke­zünk a mes­ter­sé­ges nagy tóhoz, melyet XII. Alfonz emlék­mű­ve őriz. Továbbsétálva, keres­sük fel min­den­képp a Palacio de Crystalt. Ez egy majd­nem tel­je­sen üveg­ből készült kris­tály­pa­lo­ta, így abla­ka­in át a nap­fény gyö­nyö­rű lát­vánnyal tudja meg­ör­ven­dez­tet­ni a láto­ga­tót. Kiemelném még a Paseo de la Argentina‐t, egy hosszú, szob­rok­kal tar­kí­tott sétányt. Végigsétálva rajta egy tör­té­nel­mi uta­zá­son veszünk részt, ahol a spa­nyol kirá­lyok szob­ra­it és azok tör­té­ne­te­it vehet­jük sorra. Ha már a szob­rok­nál tar­tunk; úgy hír­lik, hogy itt talál­ha­tó a világ egyet­len ördög­ről készí­tett szob­ra, a Bukott angyal.

3. A Retiro park köz­ked­velt a helyi­ek és turis­ták köré­ben is. Egy min­dig nyüzs­gő hely, ahol aktí­van is kikap­cso­lód­hat az ember, jó idő­ben pedig a fel­hőt­len pihe­nés garan­tált. A koráb­ban emlí­tett mes­ter­sé­ges tavon csó­na­ká­zás­ra nyí­lik lehe­tő­ség, eset­leg bérel­he­tünk bicik­lit, amellyel bejár­juk a par­kot, vagy az árnyas séta­utak egy kel­le­mes andal­gás mel­lett kitű­nő helyet szol­gál­tat­nak a futók szá­má­ra is. A köz­park a mad­ri­di csa­lá­dok, fia­ta­lok egyik ked­venc helye, hét­vé­gén elő­sze­re­tet­tel heve­red­nek le a fűben, ren­dez­nek pik­ni­ket itt. A kutyák sin­cse­nek kitilt­va a park­ból, így szám­ta­lan idő­sebb hely­be­li­vel is talál­ko­zunk kutya­sé­tál­ta­tás köz­ben. Mindig az az érzé­sem, hogy ez egy igazi békés, a csa­lá­dot össze­tar­tó hely, ahol a szó­ra­ko­zás mel­lett kel­lő­kép­pen kifúj­hat­ja magát az ember, és azt csi­nál­hat­ja, amit sze­ret­ne.

4. Ha már a kul­tú­rá­ról esett szó… Vasárnaponként és nya­ran­ta már‐már egy kar­ne­vál­ra hason­lí­tó han­gu­la­ta is lehet a park­nak. Számtalan sza­bad­té­ri elő­adás­nak, külön­bö­ző kon­cer­tek­nek ad ott­hont; utcai zené­szek, áru­sok tele­pül­nek ki szó­ra­koz­tat­ni és ellát­ni a közön­sé­get. A gye­re­ke­ket báb­elő­adá­sok­kal vár­ják, fagyis és cukor­ka­árus kocsik fog­lal­ják el helyü­ket a sétá­nyo­kon. A Crystal Palace és a Palacio de Velazques idő­sza­kos kiál­lí­tá­sok sorá­val várja az érdek­lő­dő­ket. Nincs olyan, hogy ne talál­junk vala­mi­lyen ren­dez­vényt, ese­ményt a Retiro park­ban bár­mi­kor is jár­junk erre.

5. Első láto­ga­tá­sunk­kor eszem­be jutott a mi Városligetünk, és bár sze­re­tek oda is kilá­to­gat­ni, ez azért jóval nagyobb, jóval ter­mé­szet­kö­ze­libb és bent a város köz­pon­ti terü­le­tén talál­ha­tó. Ugyan nem volt ez min­dig így, kirá­lyi park­ként a város hatá­rán kívül terült el, manap­ság viszont nem nehéz “bele­fut­ni” egy város­né­zés során. Az egyik bejá­ra­ta köz­vet­le­nül a Puerta del Alcala mel­lett van, néhány méter­re mind­össze a Retiro met­ró­ál­lo­más­tól és a Prado közel­sé­ge miatt is szin­te min­den típu­sú város­né­zés köte­le­ző eleme. Amikor dél­után, este indul a repü­lő­gé­pünk haza, azt a fél napot sze­re­tem itt töl­te­ni. Kávézók tera­szán ülni, egy szen­vi­cset és kávét elfo­gyasz­ta­ni miköz­ben a csó­na­ká­zó tó körü­li éle­tet szem­lél­jük, és pár per­cen belül a met­rón ülünk már a rep­tér felé, ha indul­ni kell. Kitart így az élmény, a fel­töl­tő­dés érzé­se egé­szen soká­ig.

Gondolkodtok egy mad­ri­di város­né­zé­sen? Akkor a Parque del Buen Retirot sem­mi­képp se hagy­já­tok ki! Sok helyen a TOP 10 lát­ni­va­lók lis­tá­ján emlí­tik, nekem a TOP 5‐be is bele­fér. Szerintem min­dent meg­ta­lál­tok itt; tör­té­nel­met, kul­tú­rát, gaszt­ro­nó­mi­ai élve­ze­te­ket, no meg egy kis lelas­su­lást, rela­xá­ci­ót is, vala­mint felejt­he­tet­len élmé­nyek­ben lehet része­tek.

Első láto­ga­tók­nak aján­lom a “Bakancslista Madridhoz” blog­be­jegy­zé­se­met,
illet­ve a vide­ón­kon keresz­tül ins­pi­rá­lód­hat­tok egy város­né­zés­hez.

Tartsatok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljus­sa­nak.

Hozzászólás

  • Google Translate

  • Kövess min­ket:

  • Hírlevél

  • Booking.com Booking.com
  • Hirdetőoszlop

  • Legnépszerűbb bejegy­zé­sek