Luxemburg amel­lett, hogy gaz­dag, egy mesés mini­ál­lam

2017. augusztus 14.

#GyerekkéntIsUtaztam – 9. rész 

Már szin­te fia­tal fel­nőtt­ként volt sze­ren­csém részt venni egy nem­zet­kö­zi tábor­ban, ahol moz­gás­kor­lá­to­zott fia­ta­lok és egész­sé­ges fia­ta­lok töl­töt­tek együtt egy hetet meg­ta­nul­va ezzel az együtt­élést, az elfo­ga­dást és köz­ben ide­gen nyel­ve­ket is gya­ko­rol­tuk, vala­mint egy kül­föl­di ország érté­ke­it, lát­ni­va­ló­it meg­is­mer­tük.
A tábor­nak Luxemburg adott ott­hon, így ezút­tal erről az euró­pai mini­ál­lam­ról hoz­tam nek­tek tud­ni­va­ló­kat.

Luxemburg hiva­ta­los neve Luxemburgi Nagyhercegség, Európa leg­na­gyobb és leg­gaz­da­gabb mini­ál­la­ma Belgium, Németország és Franciaország között. Belgiummal és Hollandiával együtt alkot­ják a Benelux Államokat, sok­szor sokan ter­ve­zik úgy uta­zá­su­kat, hogy e három terü­le­tet együtt fede­zik fel.
A Luxemburgi Nagyhercegség 1815‐ben a bécsi kon­fe­ren­cia hatá­ro­za­ta alap­ján jött létre, az 1867‐es lon­do­ni egyez­mény értel­mé­ben vált örö­kös sem­le­ges stá­tu­szu­vá, s füg­get­len­sé­gét 1890‐ben nyer­te el, ami­kor Adolf nas­sa­ui her­ceg meg­ala­pí­tot­ta a mai napig ural­ko­dó Nassau‐Weilbourg dinasz­ti­át. Luxemburg az Európai Gazdasági Közösség, az Európai Unió előd­jé­nek ala­pí­tó tagja volt, így nem meg­le­pő, hogy az EU több fon­tos intéz­mé­nye is az ország fővá­ro­sá­ban, Luxembourgban talál­ha­tó.
Az ország és a fővá­ro­sa neve magya­rul azo­nos, az írás­mód­ban külön­böz­tet­jük meg őket. Az ország déli részén helyez­ke­dik el, s a leg­na­gyobb város a Magyarország egy megyé­jé­nek meg­fe­le­lő alap­te­rü­le­tű nagy­her­ceg­ség­ben. 6 km‐re tőle talál­ha­tó az ország egyet­len repü­lő­te­re a Findel, mely­re Budapestről átszál­lás­sal érkez­he­tünk Bécsből pél­dá­ul. Mi vonat­tal érkez­tünk, amely egy mün­che­ni átszál­lást köve­tő­en Trier‐en keresz­tül. Érdemes autót bérel­ni, ha nem azzal érke­zünk, mivel való­ban kicsi a terü­let, de annál több érde­kes­sé­get fedez­he­tünk fel útköz­ben.

Luxemburgban a hét­köz­na­pok­ban a luxem­bur­gi nyel­vet hasz­nál­ják, de a hiva­ta­los nyelv, ame­lyen a hiva­ta­lok­ban is az ügy­in­té­zés folyik, az a fran­cia és a német. Jó válasz­tás­nak tar­tot­tam már akkor is hely­szín­ként ennek a nem­zet­kö­zi tábor­nak, hiszen gya­ko­rol­hat­tam a fran­ci­át, a néme­tet és már elkezd­tem alap­szin­ten az angolt is, melyet szin­tén meg­ér­te­nek. Érdekesség és hihe­tet­le­nül irigy­lés­re méltó, hogy itt egy gye­rek mire isko­lá­ba megy, már mini­mum három nyel­ven folyé­ko­nyan beszél.

Éghajlat szem­pont­já­ból nem a leg­sze­ren­csé­sebb régi­ó­ba tar­to­zik, szin­te min­den nap esik, ha csak egy kicsit is, de esik az eső. Ez már meg­szo­kot­tá válik egy idő után, de sosem tud­ha­tod, hogy készülj aznap­ra prog­ra­mok­kal.

Érdekesség, hogy a mun­ka­vál­la­lók egy­har­ma­da kül­föl­di, akik napon­ta teszik meg a távol­sá­got luxem­bur­gi mun­ka­he­lyük és jel­lem­ző­en vala­me­lyik kör­nye­ző ország hatá­rá­hoz köze­li ott­ho­nuk között. Ennek köszön­he­tő­en fel­üdí­tő érzés pél­dá­ul a fran­ci­ák és a néme­tek men­ta­li­tá­sát, szo­ká­sa­it egy­más mel­lett élve látni, külö­nö­sebb prob­lé­mák nél­kül.

Nemzeti mot­tó­juk:
Mir wëlle ble­i­we wat mir sin
Azok aka­runk marad­ni, akik vagyunk


Látnivalók a fővá­ros­ban

Alzette folyó part­ján kis római erőd adta egy­ko­ron a város mag­ját. Ez foko­za­to­san bővült később, a 14. szá­zad­ban kolos­to­ro­kat, temp­lo­mot, kór­há­zat, pia­cot épí­tet­tek köré. A mély folyó­völgy szik­lá­i­ba vájt város­fa­lat ebben az idő­ben kezd­ték fel­épí­te­ni. A három­szo­ros falat 24 bás­tya védte, melye­ket 23 km kaza­ma­ta kötöt­te össze. Az 1867‐es örö­kös sem­le­ges­sé­get kimon­dó lon­do­ni egyez­mény alá­írá­sa után, a nagy­her­ceg­sé­get köte­lez­ték, hogy a várost körül­ve­vő fala­kat lebont­sák és erő­dít­mé­nyé­nek egy részét nyi­tott város­sá ala­kít­sák. Az ere­de­ti erőd, ami köré a fővá­ros és az ország épült, mára saj­nos elpusz­tult, de az alat­ta fekvő 23 km hosszú, 40 méter mély, 40.000 m2 alap­te­rü­le­tű kaza­ma­ták egy része fenn­ma­radt és ma az UNESCO Világörökség részét képe­zi. A bom­ba­biz­tos helyi­sé­gek­ben mint­egy ezer kato­nát tud­tak elszál­lá­sol­ni a fel­sze­re­lé­sük­kel és lova­ik­kal együtt, illet­ve fegyver‐ és lőszer­gyár­tó műhe­lyek­nek, kony­hák­nak, sütö­dék­nek és vágó­hi­dak­nak is volt itt helye.

A Le Chemin de la Corniche egy gya­log­út, melyen végig­ha­lad­va sok kilá­tó­pont­tól cso­dál­hat­juk meg a város össze­tett­sé­gét.  

Egyik főte­re a Place d’Armes, ami egy­ben egy kel­le­mes talál­ko­zó­hely, szá­mos étte­rem, kávé­zó, pék­ség várja itt ven­dé­ge­it.

Notre Dame kated­rá­lis egy­ko­ri jezsu­i­ta temp­lom volt, a 17. szá­zad­ban épült késő góti­kus stí­lus­ban, rene­szánsz díszí­tő ele­mek­kel. A nagy­her­ce­gi csa­lád gene­rá­ci­ói a krip­tá­ban van­nak elte­met­ve. A három­ha­jós szé­kes­egy­ház három kar­csú tor­nya a város szin­te min­den pont­já­ról lát­ha­tó, kivá­ló tájé­ko­zó­dá­si pont.

Luxembourgh 96 hídja közül kiemel­ke­dik az Adolphe híd, ahon­nan mind­két irány­ból gyö­nyö­rű kilá­tás nyí­lik a város­ra. A híd készí­té­se­kor az akko­ri világ leg­na­gyobb fesz­tá­vú hídja volt.
Passerelle Völgy‐híd a Petrusse völ­gyén átíve­lő 45 méter magas via­dukt szin­tén turis­ta­lát­vá­nyos­ság és köte­le­ző­en fel­ke­re­sen­dő cél­pont.

Nagyhercegi Palota Luxembourg szí­vé­ben talál­ha­tó. Ez a Luxemburg Nagyhercegség, az ural­ko­dó her­ce­gi csa­lád ott­ho­na. Egy zász­ló jelzi, ami­kor a her­ce­gi csa­lád az épü­let­ben tar­tóz­ko­dik.

Érdemes csak úgy sétál­gat­ni a város­ban, a han­gu­la­tos egy­szer német, egy­szer fran­cia han­gu­la­tú épü­le­tek közt és figyel­ni a leg­gaz­da­gab­bak min­den­nap­ja­it.
Ami sze­mé­lyes élmé­nyem, hogy ezt a város­né­zést mi együtt, egy játék­ként fel­fog­va tel­je­sí­tet­tük moz­gás­kor­lá­to­zott és kere­kes­szé­kes tár­sa­ink­kal. Ez azt hiszem, még töb­bet hoz­zá­tesz ehhez a város­hoz nekem… 

Az ország­nak alap­ve­tő­en két arca van: a fővá­ros a luxus­már­ká­kat fel­vo­nul­ta­tó üzle­tek­kel, az ötcsil­la­gos szál­lo­dák­kal, az öltöny­ben, kosz­tüm­ben mun­ká­ba siető embe­rek­kel. A másik arca a vidék, szá­mos várá­val, vár­rom­já­val, kas­té­lyá­val, ahol a csend az úr, a nyu­ga­lo­mé a fősze­rep, és a vidé­ki váro­sok is inkább fal­vak jel­le­gét mutat­ják. Tökéletes ellen­tét figyel­he­tő meg. A ter­mé­sze­ti adott­sá­gok­nak köszön­he­tő­en a hegy­vi­dé­kek kitű­nő­en alkal­ma­sak kirán­du­lá­sok­ra. Amit még vidé­ki érde­kes­ség­ként meg­em­lí­te­nék, az a borá­szat. A Mosel‐folyó men­tén ter­mesz­tik a híres sző­lő­ket, s ha sze­ret­nénk, szá­mos pin­cé­szet is várja az érdek­lő­dő ven­dé­ge­ket, ahol bete­kint­he­tünk a kulisszák mögé is. 

Luxemburgot aján­lom önma­gá­ban is, illet­ve egy bene­lux kör­uta­zás része­ként is, fedez­ze fel min­den­ki magá­nak. Van egy sajá­tos han­gu­la­ta és szám­ta­lan tör­té­nel­mi emlé­ke, melye­ket érde­mes egy­szer sze­mé­lye­sen is meg­cso­dál­ni.

Tartsatok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljus­sa­nak.

Hozzászólás

  • Google Translate

  • Kövess min­ket:

  • Hírlevél

  • Booking.com Booking.com
  • Legnépszerűbb bejegy­zé­sek