Sze­re­tem Erdélyt, avagy Szé­kely­föld kin­csei

2018. szeptember 23.

Nagyon soká­ig Erdély nekem egy feke­te folt volt az uta­zá­sok tér­ké­pén. Pár évvel ezelőtt azon­ban bará­ti isme­rett­sé­gek révén elju­tot­tam ide, és egy­sze­rű­en azóta nem tudok betel­ni vele. Szép­sé­ges tájai, magas hegy­csú­csai, a hagyo­má­nyok tisz­te­le­te, a nem­ze­ti öntu­dat, a kul­tu­rá­lis örök­sé­gek mind‐mind hoz­zá­te­szik a magu­két egy felejt­he­tet­len erdé­lyi uta­zás­hoz. Úgy gon­do­lom, mind­emel­lett nekünk magya­rok­nak, – főleg ahogy egyre idő­sebb lesz az ember – vala­mi belső kész­te­tés, vala­mi lel­ki­is­me­re­ti kér­dés, hogy meg­is­mer­jük tör­té­nel­münk egy darab­ját sze­mé­lye­sen is.

Aki egy­szer ellá­to­gat erre a vidék­re, az később vissza­vá­gyik. Vissza­vá­gyik, és még töb­bet látni, tudni akar, és meg­él­ni úgy iga­zán min­den per­cét az itt tar­tóz­ko­dás­nak.

Így vagyok ezzel akár­hány­szor Szé­kely­föld felé vesszük az irányt, és min­dig meg­fo­ga­dom, hogy Erdély más terü­le­te­i­re is el fogunk láto­gat­ni, más terü­le­tet is az úti terv­be szer­kesz­tünk majd, azon­ban annyi a lát­ni­va­ló itt, hogy nehéz bejár­ni egy, de még több alka­lom­mal is, min­dig van, ami még kima­rad és újabb uta­zás­ra csá­bít. Egy­szer, ebben biz­tos vagyok, min­den egy­ko­ron magyar terü­let fel­ke­rül a kaland­lis­ta blog­be­jegy­zé­sei közé.

Miért sze­re­tem Erdélyt, a Szé­kely­föl­det?

Ren­ge­teg a ter­mé­sze­ti csoda, gyö­nyö­rű helyek soka­sá­ga vár itt fel­fe­de­zés­re. A magas hegyek, hegy­csú­csok lát­vá­nya, Csík­sze­re­da felé tart­va ahogy átke­lünk a Mada­ra­si Har­gi­tán min­dig magá­val ragad. Olyan ter­mé­sze­ti kép­ződ­mé­nyek, mint Euró­pa egyet­len ter­mé­sze­tes vul­ká­ni tava a Szent Anna‐tó, a Gyilkos‐tó a jel­leg­ze­tes víz­ből kiál­ló fák, bok­rok ága­i­val vagy a Békás‐szoros min­den Szé­kely­föld­re utazó bakancs­lis­tá­ján sze­re­pel, hoz­zá­te­szem, jogo­san. Erdély jel­ké­pe­i­vé vál­tak mára már.

A magyar tör­té­ne­lem meg­is­me­ré­se utáni vágy min­ket első alka­lom­mal az Ezer éves határ­hoz vitt Gyi­mes­bükk­re. Ahogy végig­ha­la­dunk a Gyi­me­se­ken, egyre inkább foj­to­gat az érzés, itt nem is olyan rég még komoly har­cok dúl­tak, és a Magyar Király­ság egy­ko­ri hatá­rá­hoz érkez­ve nagyon mélyet sóhaj­tunk. Az egy­ko­ri határ egyes kövei és a vas­úti őrház még ma is lát­ha­tó, sőt utób­bi a Rákó­czi vár rom­jai tövé­ben szé­pen rend­be­ho­zott épü­le­té­ben egy kiál­lí­tás vár. A pün­kös­di zarán­dok­lat más­nap­ján a magya­rok ezrei jön­nek el ide emlé­kez­ni.

Sze­re­tem a nap­le­men­tét Csík­som­lyón, miu­tán Csík­sze­re­dá­ból kigya­lo­go­lunk a Kis­som­lyó és a Nagy­som­lyó nyer­gé­be, ahol a híres csík­som­lyói búcsút is ren­de­zik. A leg­jobb idő erre az őszi kora­es­ti idő­pont, ami­kor már érzed a csí­pős hide­get, de belül a szí­ved meleg­ség­gel tölt el, ahogy végig­né­zel a nyu­godt tájon, az őszi szí­nek­ben ját­szó taka­ros udva­ro­kon és föl­de­ken.

Gyógy­vi­ze­i­ről és gyógy­he­lye­i­ről sem feled­kez­he­tünk meg. Tus­nád­für­dő az egyik leg­is­mer­tebb ezek közül mint gyógyfürdő‐ és üdü­lő­hely hét gyógy­for­rá­sá­val, illet­ve sze­mé­lyes ked­venc a Paraj­di sóbá­nya, ahol lég­úti meg­be­te­ge­dé­sek keze­lé­sé­re nyí­lik lehe­tő­ség. A száz­húsz méter mélyen fekvő bar­lang jól kiépí­tett hatal­mas ját­szó­te­rek­kel, mozi­te­rem­mel, gyer­mek­fog­lal­koz­ta­tó­val, de szimp­lán csak egy padon üldö­gél­ve is el lehet itt töl­te­ni az időt a nagy­já­ból 16 fokos hőmér­sék­le­ten. A paraj­di só egyéb­ként több for­má­ban is gyógy­ha­tás­sal bír, én kife­je­zet­ten aján­lom, mivel pár évvel ezelőtt az ekcé­má­hoz hason­ló kéz­fe­jen jelent­ke­ző bőr­prob­lé­mát hatá­so­san orvo­sol­ta. Jó hír annak, aki eset­leg kipró­bál­ná, nem kell érte egé­szen Paraj­dig utaz­ni, mivel meg­vá­sá­rol­ha­tó az Erdé­lyi ter­mé­kek bolt­já­ban is sok más ere­de­ti ter­mék­kel együtt. Sőt, ha már az erdé­lyi ter­mé­kek, akkor az ere­de­ti fűszer­ke­ve­ré­ke­ket is érde­mes kipró­bál­ni, könnyen egy hét­köz­na­pi vacso­ra idil­li hát­te­ré­ül vará­zsol­hat­juk vele Erdélyt.

Jól eső érzés a hagyo­má­nyok, a kul­tu­rá­lis emlé­kek nyo­má­ba ered­ni, és meg­is­mer­ked­ni őse­ink hagya­té­ka­i­val. Fel­ke­res­ni tör­té­ne­ti kiál­lí­tá­so­kat, táj­há­za­kat, fesz­ti­vá­lo­kat, és egy­út­tal talál­koz­ni hagyo­má­nyos mes­ter­sé­ge­ket végző falu­si hagyo­mány­őr­zők­kel, vala­hogy ez min­dig egy másik, külön világ­ba csöp­pent érzést ébreszt ben­nünk. Tanul­ni egy éle­ten át – szok­ták mon­da­ni, és hát az biz­tos, itt min­dig van mit és min­dig van mit fej­lőd­ni. Sze­re­tem mind­emel­lett az erdé­lyi­ek ter­mé­szet­hez való hoz­zá­ál­lá­sát, türel­mét és a csa­lá­di össze­tar­tá­su­kat, ha már fej­lő­dés­ről van szó.
És, ha már hagyo­mány­őr­zők és fesz­ti­vá­lok, a Tisz­ta for­rás – I. Online Erdé­lyi Hagyo­mány­őr­ző Fesz­ti­vál kere­te­in belül „eljön­nek“ hoz­zád ott­ho­nod­ba, csak kat­tints a ren­dez­vény­re, Face­book olda­lán pedig kövesd az ese­mé­nye­ket most hét­vé­gén, meg­is­mer­ked­hetsz erdé­lyi tájak­kal, kéz­mű­ves ter­me­lők­kel „sze­mé­lye­sen“. Én már kíván­csi­an várom.

Annyi de annyi magyar vonat­ko­zá­sú hely, emlék, neve­ze­tes­ség és lát­ni­va­ló van, amit nap­hosszat sorol­hat­nék, hiszen amit eddig lát­tunk Szé­kely­föl­dön, Erdély­ből las­sacs­kán egy kisebb köny­vet is meg­töl­te­ne, és őszin­tén szól­va, mind­re azt mon­da­nám, szí­vem­nek oly ked­ves. Talán egy­szer majd ennek is eljön az ideje, de addig is, vissza és vissza­té­rünk újabb helye­ket és embe­re­ket meg­is­mer­ni, újra átél­ni min­den por­ci­kánk­ban ezt a külö­nös bizser­gést, ami hatal­má­ba kerít ezen a vidé­ken.

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljus­sa­nak.

Hozzászólások

  1. Jó érzés azt olvas­ni, hogy vala­ki vissza­té­rő ven­dé­ge sze­ret­ne lenni a mi kis vilá­gunk­nak. Így nem hiába van fel­ír­va a szé­kely­ka­pu­ra is, hogy térj be hoz­zánk ván­dor, ha erre visz az utad, ha jó a szán­dé­kod, itt sze­re­tet fogad. 😀 😀

Hozzászólás

  • Goog­le Trans­la­te

  • Kövess min­ket:

  • 16 órával ezelőtt

    Málta egy élmény

    #szeretemhelyek egyike, 📌Mgarr ix-Xini, Gozo
    Nem csodálom, hogy a hollywoodi filmeseket is megihlette ez az öböl... itt forgatta Angelina Jolie és Brad Pitt közös filmjüket néhány éve. No és... gondolnátok, hogy ez a fotó télen, december utolsó napjaiban készült? Szóval csak nyugodtan tervezzétek utazásotokat Máltára, bármilyen évszakban klassz úticél!😉
    ... BővebbenBezárás

    Megtekintés a Facebookon

    4 nappal ezelőtt

    Málta egy élmény

    Színterápia a hétvégére... 📌 Marsaxlokk
    Ezt a házat, kapukat én életemben először sötétben láttam, csalódott is voltam úgy rendesen. Oda vagyok a színes házakért, színes...mindenért😊 ezt már tudhatják rólam, akik régebb óta követnek vagy a Kalandlista blogot ismerik. Szóval ennek a fotónak az elkészítése és magának az élménynek az átélése már-már feladat lett a következő látogatásunkkor!✔️ Marsaxlokk látványához végképp hozzátartozik!😍
    ... BővebbenBezárás

    Megtekintés a Facebookon

    6 nappal ezelőtt

    Málta egy élmény

    Gozón sokak elsőrendű célpontja a főváros, Rabat, azon belül pedig a Citadella. Menjetek fel ide és sétáljatok körbe a várfalon, szuper kilátást ígér az egész szigetre! Én nagyon élveztem első alkalommal közben, ahogy felismertük/ beazonosítottuk a már felfedezett helyeket, új megvilágításba kerülnek itt. ... BővebbenBezárás

    Megtekintés a Facebookon

    7 nappal ezelőtt

    Málta egy élmény

    📸 Marsaskala plébániatemploma
    Érkezéskor a leszállópályára fordulva jobb oldalt ezt a térséget látjuk meg először. Marsaskala Málta legkeletibb városa, melyet Marsaxlokk meglátogatásával érdemes összekötni. Egészen a II. világháborúig utóbbihoz hasonló kis halászfalu volt, ma már sokkal inkább egy nyüzsgő város. Az öböl mentén tegyetek egy sétát, akár egészen Marsaxlokkig eljuthattok gyalog, ha időtök engedi!
    ... BővebbenBezárás

    Megtekintés a Facebookon

    1 héttel ezelőtt

    Málta egy élmény

    Egy kis naplementés hangulat a Hastings Gardenből, Valletta-ból, csak mert szeretem! Valletta-t és a naplementét is!😉 ... BővebbenBezárás

    Megtekintés a Facebookon

    1 héttel ezelőtt

    Málta egy élmény

    Gasztronómiáról még nem nagyon esett itt szó🤔
    Az én kedvencem a ➡️ pastizzi😍 Jöhet minden mennyiségben!
    Ami még naaaagyon máltai:
    ➡️ Ftíra (tonhalas szendvics)
    ➡️ Nyúl (nemzeti étel)
    ➡️ Kinnie (hidegen ajánlott, melegen...hát nem éppen)
    ➡️ Cisk (máltai sör)
    ➡️ Kaktuszgyümölcs (hmmm vagy a belőle készült likőr még inkább😉)
    Ti melyiket próbálnátok/próbáltátok ki? Vagy mivel egészítentek még ki a sort, ha jártatok már Máltán?
    ... BővebbenBezárás

    Megtekintés a Facebookon

    2 héttel ezelőtt

    Málta egy élmény

    Mdina elengedhetetlen tartozékai a lovashintók, a városnézés egy sajátos formája. Biztos élmény, de én iszonyatosan sajnálom a lovakat, nincs “szabadságuk” a nagy hőségben, tűző napon... inkább sétálok, s bebarangolok minden szűk kis utcát, amerre a lábam vezet! ... BővebbenBezárás

    Megtekintés a Facebookon

    2 héttel ezelőtt

    Málta egy élmény

    Ha busszal érkezünk Valletta-ba, akkor szinte 1000%, hogy az első fotónk ehhez hasonló lesz! A Triton-szökőkút még a városkapu előtti téren fogad minket a buszvégállomás mellett, amióta átépítésre került ez a rész és forgalommentes övezet lett. Csodálatos nappal és sötétedés után talán méginkább! ... BővebbenBezárás

    Megtekintés a Facebookon

    2 héttel ezelőtt

    Málta egy élmény

    Ugyan az Azúr-ablak már csak történelem, de ennek ellenére is meg kell látogatni Dwejra-t! Álomszép sziklák, gyönyörű tengerpart, és egy kis csónakkal fantasztikus túrát tehetünk itt a barlangok korallvilágát feledezve😍 ... BővebbenBezárás

    Megtekintés a Facebookon
  • Hír­le­vél

  • Booking.com Booking.com
  • Leg­nép­sze­rűbb bejegy­zé­sek