2017. április 27.
Utunk következő állomása Porto, Portugália második legnagyobb városa és Lisszabon mellett a leglátogatottabb a turisták által. A beszámoló sorozat 5. részében ezt a várost próbálom közelebb hozni nektek.
Utazás
Coimbrai látogatásunk után vonattal utaztunk tovább Portóba. Aki Coimbrát kihagyja vagy másnap indul csak tovább, annak ajánlom Aveiro-ig vegye a vonatjegyét és álljon meg egy rövid látogatásra itt, a portugálok Velencéjében (itt működik csomagmegőrző és innen már a helyi HÉV-vonattal is el lehet jutni Portóba). A vonat érinti mindkét portói vasútállomást, először a város szélén lévő Campanha‑t, majd a belváros szívében található híres Sao Bento a végállomása.
Persze, aki fordítva tervezi ezt a túrát vagy úticélja kifejezetten Portó, Budapestről a Wizzair járatával is érkezhet közvetlenül. A Trindade és Bolhao megállók a város központi része, a rózsaszín metró a reptérről ide kb. 30 perc alatt ér.
Viszonylag késő este érkeztünk, de ez a hömpölygő embertömegen nem látszott sem az állomáson, sem pedig az épület előtt. Győztünk betelni a látvánnyal, ami fogadott minket és kitalálni, merre is tovább a szállodánkhoz. Nehéz volt nem elvegyülni a sok turista között egyből és élvezni a város pezsgését, de egy kimerítően hosszú nap után ugyanennyire vonzott egy fürdő és az ágy is. Megbeszéltük, hogy akkor innen folytatjuk!
Látnivalók és tapasztalatok
És akkor kezdjük is városnézésünket a Sao Bento pályaudvarral. A város közepén, egy lépésre szinte a főbb nevezetességektől ott áll ez a kívülről szürke, belülről pompás épület. A fogadócsarnoka egyszerűen kötelező mindenkinek függetlenül attól, hogy utazik‑e onnan. Az egész tipikus portugál csempékkel, azulejóval díszített. Beleszédül az ember, ahogy körbenéz. Itt megint eszembe jutott az a tény, hány idegen fotóalbumában szerepelhetek például ezzel a háttérrel is…
Úgy döntöttünk egy rövid térkép tanulmányozás után, hogy rábízzuk magunkat az ösztöneinkre és “elveszünk” Portóban. Ez az a város, ahol minden karnyújtásnyira van vagy legalábbis olyan érzése van az embernek, mivel bármerre nézünk, csak ámulunk és bámulunk, na meg fotózunk. Templom, utcarészlet, villamos, csempedísz és van egy olyan hangulata a bolyongásnak, ami elfelejti érzékelni az idő múlását.
A Sao Bento bejáratától balra rálátni a katedrálisra, így erre indultunk. A fél várost belátni innen, el is révedeztem a várfalra könyökölve, már itt megfogott ez a város. A város, amely 2001-ben Európa Kulturális Fővárosa címet viselte és 2017-ben a legjobb utazási desztináció címet viseli egy világszerte meghirdetett szavazás eredményeképp.
A katedrális mellett már látni lehetett a Portó jelképének is számító Dom Luiz I hidat, melyen átsétálni a Duoro folyó felett szintén kihagyhatatlan. Mi is végigmentünk egyik oldaláról a másikra rohangálva, hisz annyi mindent megláttunk, fotóztunk és csak gyönyörködtünk a napfényes Portó és a Duoro‑n közlekedő hajók látványában. A legjobb fotókat a hídon átérve, a libegő felső állomásától lehet készíteni a városról, higgyétek el.
Innen meredek és persze hogy macskaköves utcán ereszkedtünk alá a folyópartra, a híd lábához. Itt kezdődött az igazi portói kaland és egy folyóparti séta közben kipróbáltuk, milyen is az igazi portói bor. Mi a Ferreira pincészet borait választottuk, melyben nem kellett csalódnunk. A Gaia városrészben találhatóak ugyanis a híres borászatok, több pincéhez tehetünk látogatást egy kóstolóra saját magunk egyénileg is. Vila Nova de Gaia nekem egyszerűen a “borváros”. Hemzseg a turisták áradatától ez a folyóparti sétány, de megéri kivárnunk míg megüresedik egy asztal a kitelepült éttermek bármelyikénél. Ízletes ételek, finom borok, pazar kilátás; mi kellhet még?
Később visszasétáltunk a híd alsó szintjén a Ribeira hangulatát is megtapasztalni. Utcai árusok, mutatványosok egész sora szórakoztatja itt a turistákat, illetve a városnéző hajókirándulások is innen indulnak.
Ismét elérkezett az a pont, hogy mindegy merre, csak menjünk fel és le, jobbra és balra, amerre kedvünk tartja. Így jutottunk el a Szent Ferenc templomig, az 1‑es villamos állomásáig, mely Portóban kicsit olyan, mint a 28-as Lisszabonban. Ezzel lehet egyébként eljutni az óceánpartig és a Farol de Felgueiras világítótoronyig. Megnéztük a Clérigos tornyot és a Városháza előtti téren keresztül szó szerint visszakeveredtünk a Sao Bento-hoz.
Estéhez közeledve megcéloztuk a szállodánkat, mely közel volt a híres Majestic Café-hoz, így ezt még útba ejtettük legalább egy fénykép erejéig, ugyanis nem hogy hely nem volt, hosszú sor kígyózott a bejárata előtt, arra várva, hogy a pincér szigorúan számolva a kilépőket, ugyanannyi vendéget engedjen be.
Portóban egyszerűen nem lehetett eltévedni, bejárni pedig egyszerűbb, ha kényelmes a cipőd és naptejjel felvértezed magad, mint a városnéző buszokra befizetni. Sétálva, andalogva, nézelődve a legjobb felfedezni ezt a várost.
Szombat délután indultunk haza, így még egy utolsó rövid sétára volt lehetőségünk, mely alkalommal a Bolhao piacot kerestük fel. Ez a helyi piac igazi ínyencség lehet, friss és hihetetlen szép gyümölcsöket, zöldségeket kínálnak, de szuvenírekből sincs hiány, melyet itt érdemes vásárolni, olcsóbb valamivel, mint a város turistás pontjain.
Portugál-kalandunk itt érkezett a végéhez, mesés napokat töltöttünk itt megannyi élménnyel. Persze akadnak helyek és dolgok, melyek ezúttal kimaradtak, de ez is megerősít abban, hogy Portugália visszavár!
Na jó, ráadás beszámolóként még hamarosan megosztom veletek egy kirándulásunk történetét, élményeinket Braga-ban.
Google Translate
Kövess minket:
Hírlevél
Legnépszerűbb bejegyzések
- Minden, amit az ír koboldról tudni kell
- Egy nap Triesztben
- Városnézés Rómában - 2 nap, 2 útvonal
- Hogy mit kerestünk egy nap Udine-ben ősszel?
- Németország, két tenger partvidéke
- A Három Város, azaz Senglea, Cospicua és a legfontosabb Vittoriosa
- Dingli-sziklák és még egy kicsit több is
- Szardínia: Az élet Cagliari-ban - fotógalériával
- 5 kirándulás tipp Madridból
- Városnézés Koppenhágában