Mars­ax­lokk, Málta leg­szí­ne­sebb kikötője

Elra­bol­ta a szí­vem ez a kis halász­fa­lu, ez nem lehet vitás. Sok képet lát­tam már a készü­lő­dés ide­jén, töb­bek­től hal­lot­tam, hogy ide min­den­képp el kell men­ne­tek, és igen, vár­tam is, hogy milyen lehet élő­ben. Sze­ret­tem volna csak meg­pi­hen­ni egy padon és nézni a kikö­tő­ben rin­ga­tó­zó hajó­kat, figyel­ni a helyi­ek éle­tét, miként zaj­lik egy átla­gos feb­ru­á­ri nap.

Mars­ax­lokk egy tün­dé­ri halász­ki­kö­tő Málta dél­ke­le­ti részén. Az öböl telis tele van hagyo­má­nyos mál­tai halász­ha­jók­kal, ame­lyek hálás fotó­té­má­ul is szol­gál­nak. Nem egy képes­la­pon, uta­zá­si bros­sú­rán köszön­nek vissza a szí­nes, magas­or­rú úgy­ne­ve­zett luz­zuk, melyek ele­jén meg­fi­gyel­he­tő a mál­tai szem, avagy Ozi­risz szeme.  A legen­da sze­rint a túl­vi­lág ősi egyip­to­mi iste­né­nek, Ozi­risz­nek sze­mét farag­ták ki, amely a veszé­lyek­től óvja a halá­szo­kat. Egész Mál­tán fel­lel­he­tő­ek, de a leg­több luzzu itt Mars­ax­lokk kikö­tő­jé­ben található.

A tele­pü­lés meg­él­he­té­sét leg­fő­képp a halá­szat adja, innen szál­lít­ják tovább az árú jelen­tős részét Valletta-ba is érté­ke­sí­tés­re. Marsaxlokk-ban mint­ha meg­állt volna az idő, sze­ren­csé­re meg­őriz­ve az egye­di, külön­le­ges han­gu­la­tot, és nem épül­tek turis­ta­köz­pon­tok hatal­mas szál­lo­dák­kal, csak néhány étte­rem és a helyi piac, ami kiszol­gál­ja a vendégeket.

Figye­lem­re méltó lát­vá­nyos­sá­ga még a szí­nes kikö­tő hát­te­ré­ül szol­gá­ló, kupo­lás, két­tor­nyú temp­lom. A Miasszonyunk-plébániatemploma 1682 óta ural­ja az öböl lát­ké­pét. A házak mind arab stí­lus­je­gye­ket visel­nek magu­kon, és a helyi­ek viha­ros tör­té­nel­mük elle­né­re kitar­tó­an őrzik érté­ke­i­ket, hagyományaikat.

#kaland­lis­ta tipp:

Valletta-ból busszal köz­vet­len össze­köt­te­tés­ben van Mars­ax­lokk, viszont ahogy mi is tet­tük, érde­mes a part­sza­kasz­ra egy egész napot ter­vez­ni, és a Birzebugga-ba tartó busz­ra száll­ni. Miu­tán fel­fe­dez­tük Birzebugga‑t, fan­tasz­ti­kus kilá­tás mel­lett egy könnyű séta kere­té­ben, elha­lad­va St. Lucian-őrtorony mel­lett, varázs­la­tos érzés meg­pil­lan­ta­ni Mars­ax­lokk öblé­ben hor­gony­zó hajó­kat, majd egyre köze­lebb érni és egy­szer­csak meg­ér­kez­ni ide. Egy kései hal­ebéd és kávé után pedig tovább­ha­lad­ha­tunk Mar­sas­ka­la váro­sá­ba, ahol min­ket is már a nap­le­men­te ért, s része­sei lehet­tünk a cso­dás fény­já­ték­nak. Marsaskala-ból könnyen, köz­vet­len busszal vissza­jut­ha­tunk kiin­du­lá­si pon­tunk­ra, Valletta-ba. Pró­bál­já­tok ki, ha egy tar­tal­mas, lát­ni­va­lók­kal és fes­tői ten­ger­par­tok­kal teli napra vágytok!

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.