A sár­mos San Sebas­ti­an, Euró­pa egyik leg­szebb ten­ger­part­ja

2017. június 18.

Spa­nyol­or­szág észa­ki részén, Baszk­föl­dön San Sebas­ti­an terü­le­ti­leg és ide­gen­for­gal­mi­lag is az egyik leg­na­gyobb város az óce­án­par­ton. Emel­lett fon­tos keres­ke­del­mi köz­pont a fran­cia határ­tól pár km-re, illet­ve Euró­pa Kul­tu­rá­lis Fővá­ro­sa volt 2016-ban, szám­ta­lan kon­cert­tel és kiál­lí­tás­sal.

Ha mond­juk nem autó­val érkez­né­tek a város­ba, akkor jó tudni, hogy a basz­kok Donostia-nak neve­zik váro­su­kat, és ne esse­tek pél­dá­ul Bilbao-ban a busz­pá­lya­ud­va­ron két­ség­be, ha csak ezt a kiírást lát­já­tok. Jó hely­re fog vinni a busz, a gyö­nyö­rű hosszú homo­kos ten­ger­part­ra, a szik­lás hegyek­kel védett öböl­höz, a gaszt­ro­nó­mi­ai élve­ze­tek egyik mek­ká­já­ba.

Élmé­nye­ink, tapasz­ta­la­ta­ink – min­den, ami hasz­nos

Uta­zás tekin­te­té­ben mi Bibao-ból az ALSA busz­tár­sa­sá­got válasz­tot­tuk San Sebastian-ig. Később már rájöt­tünk, hogy a Lur­ral­de tár­sa­ság is üze­mel­tet szin­te helyi jára­tot a két város közt, hiszen min­den 30 perc­ben köz­le­ked­nek és egy­sé­ges, modern busza­ik van­nak. A vissza­út is könnyen ter­vez­he­tő volt, mivel Madrid-ból repül­tünk haza, az ALSA San Sebastian-ból köz­vet­len a repü­lő­tér­re szál­lí­tott min­ket. Ugyan a Bara­jas T4-re érkez­tünk, de az ingye­nes rep­té­ri busszal pár perc alatt átér­tünk a disz­kont légi­tár­sa­sá­gok­nak ott­hont adó T1 ter­mi­nál­ra. A hely­kö­zi köz­le­ke­dés­re szin­te nincs is szük­sé­ge az ember­nek, ha sze­ret sétál­ni, jó az idő és per­sze van ideje köz­ben fel­fe­dez­ni a várost. Min­den könnyen meg­kö­ze­lít­he­tő, bejár­ha­tó gya­log­szer­rel. Aki egy kirán­du­lás­ra, egy napos láto­ga­tás­ra érke­zik ide, az a Ter­mi­bus mel­lett lévő föld­alat­ti par­ko­ló­ház­ban hagy­hat­ja az autó­ját és innen indul­va egy szép kört tehet a város lát­ni­va­ló­it útba ejtve.

Szál­lás tekin­te­té­ben mi a Monte Iguel­do tete­jén álló szin­tén neve­ze­tes­ség­nek és a tör­té­ne­lem részé­nek tekint­he­tő Merc­u­re Hotel Monte Iguel­do szál­lo­dát válasz­tot­tuk. A kilá­tás pazar! A tel­jes kagy­ló for­má­jú öblöt belát­ni, a kis szi­ge­tet, Santa Clara‑t, ahova úszva is át lehet jutni, a Monte Urgull‑t a Krisz­tus szo­bor­ral, a lábá­nal fekvő Aqu­á­ri­u­mot és kikö­tőt, illet­ve a foly­ta­tás­ként elte­rü­lő óvá­ro­si részt. A tera­szon elfo­gyasz­tott kávé mellé ez a cso­dás kilá­tás önma­gá­ban egy élmény. Maga a szál­lo­da kívül­ről nagyon egy­sze­rű, belül­ről pedig nagyon impo­záns bősé­ges reg­ge­li­vel; az első perc­től fogva kicsit úgy érez­tem magam, mint Lil­la­fü­re­den, mint­ha a híres Palo­ta­szál­ló ten­ger­par­ti test­vé­re lenne.

Lát­ni­va­ló tekin­te­té­ben ez a szál­lo­da sze­ren­csés válasz­tás volt. A Monte Iguel­do-ról meg­cso­dál­ha­tó kilá­tá­sért sok turis­ta vál­lal­ja a túrát a lép­cső­kön, mere­dek hegy­ol­da­la­kon. Aki viszont nem sze­ret­ne fárad­ni ezért, választ­hat­ja a sik­lót is, mely napon­ta dél­előtt 11 és este 8 között fél­órán­ként köz­le­ke­dik. A hegy tete­jén egy kisebb vidám­park várja a gye­re­ke­ket, fel­nőt­te­ket egy­aránt, töb­bek közt egy hul­lám­vas­út is, amely kör­be­vi­szi a láto­ga­tót és így a kilá­tás min­den oldal­ról meg­te­kint­he­tő. Fel­me­he­tünk a csú­cson lévő kilá­tó­to­rony­ba, ahon­nan a kör­pa­no­rá­ma felejt­he­tet­len élményt és kivá­ló fény­ké­pe­ket ad. A bel­vá­ros­ból a sikló alsó indu­ló állo­má­sa meg­kö­ze­lít­he­tő végig­sé­tál­va a par­ton és így kiél­vez­ve a homo­kos par­tot, de a 16-os busz­nak is van itt meg­ál­ló­ja.

Mi a sétát válasz­tot­tuk és így több hely­ről gyö­nyö­rű fotó­kat, vide­ót készít­het­tünk, lesé­tál­tunk a szik­lá­sabb part­sza­ka­szok­hoz. Ez a parti sza­kasz része egyéb­ként az El Cami­no-nak is, így a hőség­ben nem volt meg­le­pő több nagy háti­zsák­kal fel­sze­relt, túra­ba­kan­csos zarán­dok­kal talál­koz­ni.

A ked­velt La Conc­ha part végén elér­ke­zünk a pál­ma­fák­kal sze­gé­lye­zett park­hoz, mely őrzi Don Quio­te szo­bor­cso­port­ját, illet­ve itt maga­so­dik a város­há­za épü­le­te, mely­nek kele­ti olda­lá­tól indul ki a Boule­vard, az egyik leg­for­gal­ma­sabb, étter­mek­kel, kávé­zók­kal tar­kí­tott főút. Itt javas­lom, hogy a város­há­za épü­le­té­vel szem­köz­ti sar­kon, ahogy a Boule­vard kez­dő­dik, tér­je­tek be az Oiart­zun cuk­rász­dá­ba. Sze­rin­tem éle­tem leg­fi­no­mabb fagy­lalt­ját itt ettem és náluk az egy adag leg­alább annyi, mint nálunk a két gom­bóc.

Maga az óvá­ros, a lát­ni­va­lók innen tény­leg könnyen, rövid időn belül meg­kö­ze­lít­he­tő­ek és kis terü­le­ten fek­sze­nek. 1813-ban hatal­mas tűz­vész pusz­tí­tott a város­ban, így ami épség­ben meg­ma­radt az mind­össze egy utca, a Calle 31 de Augus­to.

A hűsí­tő fagy­lal­to­zás után, tovább­in­dul­va a mel­let­te lévő han­gu­la­tos utcács­kán, meg­ér­ke­zünk hama­ro­san a Santa Maria del Coro temp­lom­hoz. Érde­mes az óvá­ros utcá­in csak úgy anda­log­ni, itt is érez­ni a ten­ge­ri szel­lőt, illa­tot. Betér­he­tünk egy kis kuli­ná­ris élve­ze­tért a Mer­ca­do de la Brat­xa-ba, kime­rí­tő láto­ga­tást ígér. Kör­be­sé­tál­hat­juk az Urgull hegyet, mely­nek tete­jén egy hatal­mas Krisz­tus szo­bor áll, kicsit Rio de Janeiro-ra emlé­kez­tet­ve, így nosz­tal­gi­áz­tunk is, a tavaly nyári élmé­nye­ink Rió­ból min­den nap elő­tűn­tek itt. Per­sze, aki­nek ideje enge­di, fel is mehet az erőd­höz és meg­cso­dál­hat­ja onnan is a várost.

Végig­sé­tál­tunk a folyó­par­ton a Termibus-ig, amely a Maria Cris­tina Zubia egyik híd­fő­je alatt talál­ha­tó, mely híd­fők a leg­ér­de­ke­seb­bek a hidak közül és cso­dás művé­sze­ti alko­tá­sok, ahogy maga a híd is dom­bor­mű­ve­i­vel.

A Bil­bao Plaza‑n keresz­tül hir­te­len felénk maga­so­dott a San Sebas­ti­an talán leg­mo­nu­men­tá­li­sabb épü­le­te, a Jó Pász­tor Kated­rá­lis. Egy­sze­rű­en gyö­nyö­rű. A tér min­den nap­szak­ban for­gal­mas hely, a kör­nye­ző utcák tele van­nak min­den­fé­le üzle­tek­kel, kávé­zók­kal, ha vala­ki vásá­rol­gat­ni sze­ret­ne, ez a kör­nyék kitű­nő válasz­tás erre.

Ami kima­radt…

San Sebas­ti­an első látás­ra rabul ejtett, így biz­tos vagyok benne, hogy egy­szer még vissza­té­rünk, így nem bús­la­ko­dom, leg­kö­ze­lebb meg­néz­zük. Kima­radt ugyan­is a város folyó­part­tól kelet­re eső része és a Plage de Zur­ri­o­la, amely a La Concha-nál kicsit viha­ro­sabb, a ször­fö­zők részé­re kitű­nő part­sza­kasz.

A fran­cia határ közel­sé­ge is csá­bí­tó, így erre is lehe­tő­sé­get kell kerí­te­ni egy követ­ke­ző láto­ga­tá­sunk­kor. Azt már fel­je­gyez­tem, hogy a www​.pesa​.net busz­tár­sa­ság olda­lán kell néze­lőd­nünk, így ha nek­tek lenne ked­ve­tek, idő­tök egy ilyen kirán­du­lás­ra, hasz­nál­já­tok tájé­ko­zó­dá­sul és öröm­mel veszem tapasz­ta­la­ta­i­to­kat.

San Sebas­ti­an
Santa Clara
Monte Iguel­do
Monte Urgull
Playa de La Conc­ha
Basí­li­ca de Santa María del Coro
Mer­ca­do de la Brat­xa
Maria Cris­tina Zubia
Basi­li­ca del Buen Pas­tor
Plage de Zur­ri­o­la

 

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljus­sa­nak.

 

Leave a Reply

  • Goog­le Trans­la­te

  • Kövess min­ket:

  • Hír­le­vél

  • Booking.com Booking.com
  • Leg­nép­sze­rűbb bejegy­zé­sek