Mala­ga és a Costa del Sol, ami­kor bele­sze­ret­tem Spanyolországba

#Gye­rek­kén­tI­s­Utaz­tam – 11. rész 

Costa del Sol, ahol a Spa­nyol­or­szág füg­gő­sé­gem kez­dő­dött. Jó néhány évvel ezelőtt, ezen a gyö­nyö­rű, nap­fé­nyes ten­ger­par­ton és varázs­la­tos régi­ó­ban jár­tam éle­tem­ben elő­ször spa­nyol vidé­ken. Követ­kez­zen egy kis íze­lí­tő abból, ami akkor rabul ejtett. 

Októ­ber köze­pé­re, de inkább végé­re esett akkor a nya­ra­lá­sunk ideje, és min­den­képp ten­gert akar­tunk, jó időt meg per­sze lát­ni­va­ló­kat, aktív dol­go­kat a közel­ben. Így esett a válasz­tá­sunk Spa­nyol­or­szág leg­dé­leb­bi tája­i­ra, ahol ez az idő­szak is kel­le­mes napo­kat ígért. Élmény volt már az uta­zás is, ugyan­is éle­tem­ben akkor repül­tem elő­ször, nem is akár­hogy, még a MALÉV köz­vet­len Buda­pest – Mala­ga jára­tá­val érkez­tünk. Ma már mond­hat­juk, több szem­pont­ból is tör­té­nel­mi uta­zás volt ez nekem… 

Mala­ga, a Costa del Sol köz­pont­ja és Picas­so városa

Spa­nyol­or­szág hato­dik leg­né­pe­sebb váro­sa az egyik leg­ked­vel­tebb úti cél Anda­lú­zi­á­ban és a Costa del Sol-on. Tör­té­nel­mi és város­né­zés szem­pont­já­ból keve­sebb lát­ni­va­lót kínál, mint Mad­rid vagy Bar­ce­lo­na, de kár­pó­tol ezért a vál­to­za­tos ten­ger­part­ja, vala­mint a meg­annyi kirán­du­lá­si lehe­tő­ség. Csen­de­sebb, nyu­god­tabb a város, de koránt­sem elha­nya­gol­ha­tó a part­sza­kasz köz­pon­ti kikö­tő­vá­ro­sa. Buda­pest­ről manap­ság is könnyen, köz­vet­len fapa­dos jára­tok­kal meg­kö­ze­lít­he­tő, igen csá­bí­tó az elhe­lyez­ke­dé­se miatt szin­te min­den évszak­ban, hiszem Afri­ka part­ja­i­tól mind­össze 130 km-re fek­szik, s itt a leg­me­le­gebb a tél az euró­pai nagy­vá­ro­sok közül. 

Lehet, hogy kevés­nek tűnik, de az egy hetes nya­ra­lás­ból egy nap alatt kel­lett, hogy fel­fe­dez­zük a várost. Sze­rin­tem a fő neve­ze­tes­sé­gek­re ez elég volt, s vissza­em­lé­kez­ve örü­lök, hogy egy másik fél nap alkal­má­val vissza­tér­tünk ide, de akkor inkább csak kiül­ni egy terasz­ra, vásá­rol­gat­ni, sétál­ni a kikö­tő­ben, viszont még job­ban örü­lök, hogy így elju­tot­tunk egy-egy napos kirán­du­lás kere­té­ben Sevilla-ba és Gibraltár-ba. A fenn­ma­ra­dó idő­ben jöhe­tett több strand tesz­te­lé­se. Mivel Torremolinos-on volt a szál­lo­dánk, ezt min­den nap élvez­het­tük, s emel­lett kirán­dul­tunk Ben­al­ma­de­na és Marb­el­la fes­tői partszakaszaira. 

Amit látni kell…

Spa­nyol­or­szág­ban a leg­épeb­ben meg­ma­radt Alca­za­ba, a 8. szá­zad­ban épült mór erőd Malaga-ban talál­ha­tó. Ez volt a város kor­mány­zó­i­nak palo­tá­ja. Egy­kor három palo­tá­ból, több mint száz torony­ból és három fal­lal körül­vé­ve állt a város felett. A nagy erőd lenyű­gö­ző lát­ványt nyújt, han­gu­la­tos ker­tek­kel és kilá­tás­sal a város­ra, a ten­ger­re. Falai közül kettő még a mai napig áll. Az Alca­za­ba bejá­ra­ta mel­lett egy római amfi­te­át­rum marad­vá­nyai is meg­ta­lál­ha­tó­ak, mely­nek bizo­nyos része­it fel­hasz­nál­ták az Alca­za­ba építéséhez. 
A 130 m magas dom­bon maga­so­dik a város fölé a mór Gib­ral­fa­ro vár. Főleg a kör­nyék­re, a ten­ger­re és a város­ban talál­ha­tó bika­vi­a­dal aré­ná­ra nyí­lik innen pazar kilá­tás, egy­sze­rű­en kihagy­ha­tat­lan, ha Malaga-ban járunk. Haj­dan itt egy főní­ci­a­i­ak által épí­tett vilá­gí­tó­to­rony állt. 
Mala­ga kated­rá­li­sa az óvá­ros­ban áll, a La Man­qu­i­ta hatal­mas épü­le­te 1528 – 1782 között épült, és a bar­ce­lo­nai La Sag­ra­da Familia-hoz hason­ló­an befe­je­zet­len. Ere­de­ti­leg ugyan­is két tor­nyot ter­vez­tek hozzá, de csak egy készült el. Neve is erre utal, mely spa­nyo­lul egy­ke­zű höl­gyet jelent. 
Aki sze­re­ti Picas­so mun­kás­sá­gát, Malaga-ba biz­tos ellá­to­gat. A han­gu­la­tos, kávé­zók­kal, étter­mek­kel, bárok­kal tar­kí­tott Plaza de la Merced-en talál­ha­tó ugyan­is Picas­so szü­lő­há­za. A világ­hí­rű festő 10 éves korá­ig élt a város­ban, s ha már a város híres szü­löt­te­it néz­zük, itt szü­le­tett pél­dá­ul Anto­nio Ban­der­as is. Szü­lő­há­za mel­lett fel­ke­res­het­jük a Picas­so múze­u­mot is, ahol szá­mos fet­mé­nyét, raj­zát meg­te­kint­het­jük. A kettő közül, mi a múze­um­ban tet­tünk egy rövid láto­ga­tást, sze­rin­tem meg­ér­te, nagy élmény volt a művei közt sétál­ni, akkor még Csont­váry után az első ilyen híres gyűj­te­mény volt, amit élő­ben láthattam. 
Végül pedig közel­ről is meg­szem­lél­tük a mala­gai bika­vi­a­dal aré­nát. La Mala­gu­e­ta 1874-ben épült és itt ez a leg­na­gyobb aréna, amely 14.000 néző befo­ga­dá­sá­ra is alkal­mas. Vasár­nap estén­ként kerül min­dig meg­ren­de­zés­re a sokat vita­tott bika­vi­a­dal egé­szen ápri­lis­tól szep­tem­be­rig. Alap­ve­tő­en nem tet­szik ez a szó­ra­ko­zás, sport vagy inkább kín­zás, de egy­szer az élet­ben meg kel­lett néz­nem. Marad­junk annyi­ban, külön­le­ges han­gu­la­ta volt, de soha töb­bet. Az aré­ná­ban egyéb­ként egy múze­u­mot is meg­te­kint­he­tünk, ahol egy mata­dor veze­ti körbe az érdek­lő­dő­ket és mesél a világukról. 

Tor­re­mo­li­nos, Mala­ga kert­vá­ro­si övezete

Én leg­alább­is ilyen­nek éltem meg, hogy itt fog­lal­tunk szál­lo­dát, és beval­lom, ennél job­ban nem is dönt­het­tünk volna. Helyi busz­meg­ál­ló a szál­lo­dá­val szem­köz­ti sar­kon volt, és a város­ba az út jelen­ték­te­len, azaz szin­te észre se vet­ted, hogy kimen­tél vagy beér­tél volna. Csak aján­la­ni tudom min­den­ki­nek, ide­á­lis hely a ten­ger­par­ti vaká­ci­ó­ra is, illet­ve a város­né­zés­re vagy a kör­nyék bejá­rá­sá­ra, akár helyi tömeg­köz­le­ke­dés­sel is. 

Tor­re­mo­li­nos a Costa del Sol egyik leg­na­gyobb üdü­lő­he­lye szá­mos kávé­zó­val, étte­rem­mel, üzlet­tel. Kife­je­zet­ten csa­lád­ba­rát hely, hosszú homo­kos strand­dal ren­del­ke­zik, viszony­lag csen­des is, nyíl­ván ez sze­zon­tól is függ. Töké­le­tes part­sza­kasz, ha éle­ted­ben elő­ször für­desz az óce­án­ban, mert hát ez is itt tör­tént meg velem elő­ször és mond­ha­tom szu­per volt. Az estét is aktí­van el lehet itt töl­te­ni, mini­golf pálya, kro­ko­dil park, ját­szó­te­rek és egy gyö­nyö­rű bota­ni­kus kert, a Jar­din Bota­ni­co Molio de Inca várja a látogatókat. 

Ben­al­ma­de­na, ha már unod Torremolinost

Szin­te már össze­épül­tek az üdü­lő­he­lyek, így kar­nyúj­tás­nyi távol­ság­ra talál­ha­tó Ben­al­ma­de­na, ahol a ten­ger­par­ti élve­ze­tek mel­lett más lát­ni­va­ló­kat is fel­fe­dez­he­tünk, illet­ve itt az éjsza­kai élet is jelentős. 

A város három rész­ből áll. Az ere­de­ti tele­pü­lés, Ben­al­ma­de­na Pueb­lo maga­sab­ban fel­szik a ten­ger felett. Fehér háza, han­gu­la­tos séták, leg­in­kább így jel­le­mez­ném. Olyan igazi régi spa­nyol élet­ér­zés lengi át. Ben­al­ma­de­na Costa a stran­dok, szál­lo­dák, a kikö­tő és a szó­ra­ko­zó­he­lyek kör­nyé­ke. Strand­ja 8 km hosszú, kikö­tő­je szép ren­de­zett, és min­den­képp megér egy láto­ga­tást. Har­ma­dik része a Par­que Palo­ma egy 200 ezer négy­zet­mé­te­res gyö­nyö­rű, békés és tisz­ta park, egy nagy tóval, víz­esé­sek­kel, szob­rok­kal, kis fahi­dak­kal, kak­tu­szok­kal, ját­szó­te­rek­kel, vala­mint sza­ba­don élő kacsák­kal, libák­kal, nyu­lak­kal, kaka­sok­kal és papa­gá­jok­kal. Köte­le­ző a Teleferico-val fel­men­ni a Cala­mor­ro hegy csú­csá­ra, ahon­nan cso­dá­la­tos kilá­tás nyí­lik jó idő­ben a Sier­ra Neva­dá­ra és Gibraltárra.

Marb­el­la, Mona­co kistestvére

A Costa del Sol leg­ex­ku­zí­vabb, leg­ele­gán­sabb és egy­ben leg­drá­gább üdü­lő­he­lye Marb­el­la. Való­ban nevezt­het­jük Mona­co roko­ná­nak, hiszen több her­ceg, trón­örö­kös, poli­ti­kus vagy olyan szí­né­szek, mint Anto­nio Ban­der­as, Sean Con­nery tölti itt a nya­ra­lá­sát. Tele van ele­gáns yach­tok­kal a kikö­tő­je, porsc­hék­kal és fer­ra­rik­kal a par­ko­lói, és a luxus­vil­lák mellé elkel­nek a méreg­drá­ga üzle­tek, étter­mek is. 
Marb­el­la óvá­ro­sá­ban szűk, utcács­ká­kat, han­gu­la­tos kis tere­ket talá­lunk és fel­fe­dez­he­tünk egy-két római kori vagy mór műem­lé­ket is. 
Var­ász­la­tos egy hely, azt meg kell hagy­ni, mint­ha másik világ­ban csöp­pe­ne itt az ember. 

Két fan­tasz­ti­kus kirán­du­lás – Sevil­la és Gibraltár

Ahogy már emlí­tet­tem, két nap hosszabb kirán­du­lás­ra indul­tunk, mind­ket­tőt egy helyi uta­zá­si iroda szer­ve­zé­sé­ben tet­tük meg, min­den gond nél­kül. És felejt­he­tet­len élmé­nyek­kel let­tünk gazdagabbak. 

Sevil­la Anda­lú­zia fővá­ro­sa, egy­ben Spa­nyol­or­szág negye­dik leg­na­gyobb váro­sa. Azt hiszem ez a város megér majd egy külön cik­ket is. Cso­da­szép és nagyon saját­sá­gos. Itt tanul­tam meg helyes kiej­te­ni a város nevét: “Sze­bij­ja”, és nem szép magya­ro­san “v” betű­vel. Spa­nyol nyelv­ta­nu­lá­som első lépé­sei vol­tak. Aztán, ami nagyon érde­kes, hogy a sevil­lai lako­sok első­sor­ban sevilla-inak tart­ják magu­kat, aztán anda­lúz­nak, majd csak azután spa­nyol­nak. A város főleg este kel élet­re és éjsza­kai éle­tet él, nap­köz­ben szin­te csak turis­ták­kal talál­koz­ni az utcán. Nem talál­koz­tam még olyan spa­nyol város­sal, ahol ennyi­re a magu­ké­nak gon­dol­ják a tapast és a bikaviadalokat. 

Ha a Costa del Sol-ra készü­lünk, sem­mi­képp se hagy­juk ki a lehe­tő­sé­get, hogy átugor­junk Gib­ral­tár­ba. Egy­sze­rű­en köte­le­ző kirán­du­lás. Egy kis Ang­lia Euró­pa déli csücs­ké­ben. A spa­nyol örö­kö­sö­dé­si hábo­rú folya­mán sze­rez­ték meg, 1704-ben az ango­lok, amibe viszont a spa­nyo­lok soha nem nyu­god­tak bele. Két igazi érde­kes­sé­ge van. Az egyik a repü­lő­te­re, mely csak Ang­li­á­ból és Spa­nyol­or­szág­ból fogad jára­to­kat, s a kifu­tó­pá­lyá­ja a leg­rö­vi­debb Euró­pá­ban. Az érke­zés­kor elő­for­dul, hogy a határ­ál­lo­más­nál piros lám­pát kapunk, azaz éppen akkor száll le egy gép ide. A másik neve­ze­tes­sé­ge a ber­ber maj­mok. Mi egy­sze­rű­en miat­tuk érkez­tünk. Vala­hol hal­lot­tunk róluk és látni akar­tuk, mi igaz a szó­be­széd­ből, misze­rint itt sza­ba­don, kor­lá­tok nél­kül élnek a néha igen szem­te­len, agresszív maj­mok. Élő­he­lyük­höz fel­vo­nó­val jut­ha­tunk fel, és nem kell sokat keres­gél­nünk, elő­jön­nek ők min­den finom illat hatá­sá­ra. Agresszi­vi­tás ide vagy oda, nekünk nem volt velük inci­den­sünk, sőt egy kisebb pél­dány oda­ült mel­lém, szin­te össze­ért a kezünk, és nyu­god­tan tűrte a közös fotóz­ko­dást. Leír­ha­tat­lan élmény. Több száz majom él egyéb­ként itt, ter­mé­sze­te­sen chip­pel ellát­va, és még nevet is adtak nekik. Etet­ni szi­go­rú­an tilos őket, az már más kér­dés, mi van, ha kiszol­gál­ják magu­kat. A gib­ral­tá­ri­ak egyéb­ként azt tart­ják, amíg a maj­mok itt élnek a szik­lán, addigr Gib­ral­tár brit koro­na­gyar­mat marad. 

Ezzel a nya­ra­lás­sal csak egy baj volt: túl rövid volt. Még meg­annyi lát­ni­va­ló van itt, ami­ért vissza kell egy­szer térni! 

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.

Kap­cso­ló­dó videó

Bakancs­lis­ta Madridhoz

Bar­ce­lo­na a kul­tu­rá­lis, szí­nes város

San Juan de Gaz­te­l­ugat­xe – Baszk­föld igazi csodája

Donos­tia — San Sebastián