Kirándulás a Moher‐sziklákhoz

2018. január 14.

Dublini város­né­zé­sünk pár napja alatt a város meg­is­me­ré­se mel­lett egy nagy vágyunk volt, eljut­ni a Moher‐sziklákhoz. Mivel nem bérel­tünk autót és egy napot ter­vez­tünk erre a kirán­du­lás­ra, így bön­gész­tünk már itt­hon az inter­ne­ten, milyen szer­ve­zett túra kere­té­ben való­sít­ha­tó ez meg.

Bizton állít­ha­tom, hogy ez a leg­nép­sze­rűbb szer­ve­zett kirán­du­lás Dublinból, hiszen szám­ta­lan lehe­tő­ség, iroda között választ­hat­tunk, melyek prog­ram­jai nagy­já­ból ugyan­azt az útvo­na­lat kínál­ták. A válasz­tás­nál a szim­pá­tia lehet a döntő. A prog­ra­mok online előre fog­lal­ha­tó­ak, amit a nagy érdek­lő­dés­re való tekin­tet­tel érde­mes meg­ten­ni, mind­egy, hogy az év melyik hónap­já­ban uta­zik az ember. Mi októ­ber­ben is teli busszal tet­tük meg a kirán­du­lást Dublinból.

A prog­ram, amit válasz­tot­tunk, kora reg­gel indult. Figyelmünket elke­rül­te, hogy Dublinban a helyi köz­le­ke­dés 8 óra előtt nem indult, így majd­nem lecsúsz­tunk róla, de hála egy­részt a szer­ve­ző iroda meg­ér­té­sé­nek, más­részt a sors­nak, talál­tak a követ­ke­ző napra két helyet nekünk. Utólag mon­dom, meg­ér­te az ide­ges­ke­dést és nagyon szom­ro­ú­ak let­tünk volna, ha le kel­lett volna erről mon­da­nunk. Na de ki gon­dol­ná, hogy egy ekko­ra város­ban reg­gel 6‐kor még nem tudsz busz­ra száll­ni, hogy bejuss a köz­pont­ba? Tanulság, min­dig tájé­ko­zódj fog­la­lás és indu­lás előtt.

A prog­ram igazi része Galwayből indult, itt ugyan­is át kel­lett száll­ni egy másik busz­ra, ahon­nan már ide­gen­ve­ze­tő kísér­te utun­kat, és igye­ke­zett min­dent meg­mu­tat­ni nekünk, ami a Burren régió tör­té­nel­mét, lát­ni­va­ló­it ille­ti.
Első meg­ál­lónk a Dunguaire kas­tély volt, ahol még kicsit álmo­san, de az ébre­de­ző októ­be­ri nap­sü­tés­ben meg­szem­lél­tük a nyári hóna­pok­ban közép­ko­ri vacso­rák­nak hely­színt adó 16. szá­za­di épü­le­tet.

Utunk tovább­ha­ladt Burren régió szí­vé­be, amely egy figye­lem­re méltó, csu­pasz mész­kő­te­rü­let egye­di geo­ló­gi­ai kép­ződ­mé­nyek­kel, növény‐ és állat­vi­lá­gá­val.
A reg­ge­li kávén­kat egy kis halász­fa­lu­ban, Doolinban ittuk. Doolin az ír nép­ze­nei gaz­dag­sá­gá­ról ismert, és ten­ger­part­ján sétál­va meg­is­mer­het­tük az ár‐apály követ­kez­mé­nye­it, meg­fi­gyel­het­tük a jelen­sé­get. A Queens of Doolin nevű hajó dél­utá­ni vissza­fe­le utunk ide­jén már ott rin­ga­tó­zott a kit­kö­tő­ben útra készen állva.

Következő állo­má­sunk Poulnabrone Dolmen. Itt talál­ha­tó egy a láto­ga­tók­tól kor­don­nal védett mega­li­ti­kus műem­lék az i.e. 2500 körül­ről, amely egy ősi temet­ke­zé­si hely lehe­tett. Zárkövének súlya 5 ton­nát nyom. Nekem folya­ma­to­san az járt a fejem­ben, mint­ha Stonehange kis ír uno­ka­test­vé­re lenne.

A nap fény­pont­ja a Moher‐szikláknál töl­tött idő volt. Esőben és viha­ros szél­ben is felejt­he­tet­len élmény és egye­di han­gu­la­ta van. A Moher‐sziklák érde­kes­sé­ge, Írország talán leg­na­gyobb att­rak­ci­ó­ja, a 8 km hosszan elte­rü­lő szin­te füg­gő­le­ges part­sza­kasz, ahol 200 – 230 méte­res mély­ség­ben nyal­dos­sa a szik­lá­kat az Atlanti‐óceán. Legmagasabb pont­ján helyez­ke­dik el az O’Brien-torony 214 méte­res magas­sá­gá­val. Tiszta idő­ben 20 – 30 kilo­mé­te­res messze­sé­ge­kig ellát­ni, egé­szen az Aran‐szigetekig vagy a Connemara‐hegyvonulatokig, és belát­ni az egész Galway‐öblöt. Hozzánk októ­ber­ben kevés­bé volt kegyes az idő­já­rás, de így is fan­tasz­ti­kus lát­vány volt, illet­ve külön­le­ges érzés sétál­ni a szik­lák tete­jén. Van egy belé­pő elle­né­ben meg­te­kint­he­tő láto­ga­tó­köz­pont is, mely­re azon­ban nekünk nem jutott már időnk, úgy lefog­lalt min­ket a bámu­lat­ba ejtő part­sza­kasz. A Moher‐sziklák főként üle­dé­kes kőzet­ré­te­gek­ből, agyag­pa­lá­ból és homok­kő­ből áll­nak, és szik­lá­in szá­mos védett madár fész­kel. Nem mel­les­leg pedig az UNESCO Világörökség részét képe­zik.

Galway fele tart­va még meg­áll­tunk Burren szik­lás, nevé­hez hűen, kővek­kel sze­gé­lye­zett ten­ger­par­ti sza­ka­szán egy kis fotó­zás­ra, s hogy méltó lát­kép­pel búcsúz­zunk a kirán­du­lás­tól.

Tartsatok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljus­sa­nak.

Hozzászólás

  • Google Translate

  • Kövess min­ket:

  • Hírlevél

  • Booking.com Booking.com
  • Hirdetőoszlop

  • Legnépszerűbb bejegy­zé­sek