A Blue Grottot vagy magyarul a Kék-barlangot már első februári látogatásunk alkalmával terveztük, hogy meglátogatjuk, de a szeles időjárási viszonyok miatt akkor elhalasztottuk. Most viszont, ahogy nyáron visszatértünk Máltára, nem volt kérdés, hogy az egyik délutáni programunk ez lesz.
Alapvetően fordított sorrendben terveztük ennek a túrának az állomásait, vagyis Valletta-ból a 74-es busszal a Blue Grottohoz, ahonnan úgy olvastam és hallottam, nincs messze gyalog a Hagar Qim, és vagy onnan vissza közvetlenül, vagy Qrendibe továbbsétálva és egy kis időzés után ebből a kisvárosból haza a szállásunkra. Valletta-ban azonban előbb állt be a Qrendibe tartó busz, és ismerve a máltai tömegközlekedést, úgy döntöttünk, menjünk így. Utólag azt hiszem a sors, a szerencse, a tudatalatti mindegy minek nevezzük, de így jártunk a legjobban. Képeinkről is jól látszik, Hagar Qim és a Blue Grotto-hoz induló kis csónakokkal teli öböl között lehet, hogy egy átlagembernek egy kellemes tavaszias időben rövid az út, nekünk azonban a majdnem 40 fokban, tűző napsütésben, kamerákkal felszerelkezve nagyon érdekes kaland lett volna a meredeken felfelé kanyargó úton. Bevallom, így lefelé haladva is nem kevés ásványvíz fogyott, és egy-egy jó fotó kedvéért nem kevés verejtéktől szabadultunk meg. Persze minden percért megérte, ez nem vitás!
Első állomásunk, a kiindulópont így Qrendi lett Málta déli részén. Qrendi egy főníciai alapítású község, mely első benyomásaink alapján olyan volt, mintha téli helyett nyári álmát aludná. Alig találkoztunk itt pár emberrel, leginkább idősebb férfiak hűsöltek egy árnyékos padon vagy néhány hozzánk hasonló turista lézengett a község jelképének számító 1685-ben Lorenzo Gafa által tervezett barokk plébániatemplom körül. Már meg sem lepődtünk így nyár derekán, itt is festa hangulat uralkodott, és a plébániatemplom is színes világító fűzéreket kapott, mint több helyütt Máltán a templomok és utcák. A főtéren, ahol a buszvégállomás is található, egy rövid pihenő és a fotók elkészítése után a Hagar Qim és Mnajdra táblákat követve elindultunk túránkon. A tájékozódás könnyű ahogy a terep is, bárki végig tudja csinálni, induljatok bátran neki.
Kiérve Qrendiből egy kisebb emelkedő tetején figyelmesek lettünk egy kis szigetre a messzi párás horizonton. Közelebb érve beazonosítottuk, mégpedig a Dingli-sziklákhoz tett kirándulásunk alkalmával már megismert Filfla szigete az csak más szemszögből egy kicsit. Filfla szigete 5 kilométerre található a máltai partoktól és a legkisebb sziget. A meredek sziklaszirtjeire csak profi sziklamászók érhetnek fel. A 14 – 16. században tetején még egy kis kápolna állt, később a brit hadihajók gyakorló lőtérnek használták, ma azonban már védett terület.
Innen egyébként a szemközti dombtetőn már feltűnik Hagar Qim és Mnajdra modern sátortetejű komplexuma. A megalitikus szent helyeket i. e. 3600 – 2500 között emelték a sziklaszirtre. Ma az állagmegóvás miatt egy hatalmas tetőt húztak az ásatások és megtalált leletek fölé, illetve egy modern látógatóközpont létesült körülötte. Az óriás kőtömböket látva elmereng az ember, hogyan is kerültek ezek ide, hogyan tudták egyáltalán mozgatni ezeket az építőanyagokat annak idején. Nem kis képzelőerőre van ezeken a helyeken szükség, de érdemes egy kicsit megállni itt, és megpróbálni elképzelni mi állhatott itt évezredekkel korábban, hogyan is éltek itt az akkori népek. Itt nincs szükség előzetes bejelentkezésre vagy helyfoglalásra, mint a Hypogeum esetében.
Utunk a viszonylag újonnan kiépített panorámaúton folytatódott a Blue Grotto feletti panorámateraszig. A partszakasz legérdekesebbje ez a barlang egyébként, amely 50 méter hosszú, 90 méter széles és 30 méter magas és kristálytiszta vize elvarázsol mindenkit. A legenda úgy tartja, egykor gyönyörű sellők lakhelye volt. Az úton végig egyébként fantasztikus kilátás nyílik Wied-iz-Zurrieq nevű kis halászfalura, ahonnan a kiránduló kis csónakok indulnak a Blue Grottohoz.
A panorámaterasztól egy meredek, kacskaringós, de kiépített út vezet le a halászfaluig, ahol egy hatalmas parkolóhoz érkezünk, és ahol kis éttermek, büfék várják már a turisták hadát. Egy kiadós túra után jólesett itt a felfrissülés, bevallom. Körbejártuk természetesen a sziklás kis öblöt is, felfedeztük minden zegzugos kis helyét, és innen tértünk vissza naplemente után a város zajos forgatagába.
Egy délután alatt bőven kivitelezhető program volt még a nyári rekkenő hőségben, nagyon kényelmes, már-már lassú tempóban, és minden lényegeset látva, megörökítve. Ha Máltán jártok, ne hagyjátok ki ezt az élményt!
Tartsatok velem továbbra is itt a blogon és kövessétek facebook oldalon a kalandlista bejegyzéseket az újabb érdekességekért, fotókért, videókért. Ha tetszik, egy megosztással segíthettek is, hogy még többekhez eljussanak.
Kapcsolódó bejegyzések