Gozo: Egy töké­le­tes nap, 5 felejt­he­tet­len élmény

Nyári uta­zá­sunk alkal­má­val min­den­képp sze­ret­tünk volt Gozon eltöl­te­ni egy kis időt, mivel ez koráb­bi feb­ru­á­ri láto­ga­tá­sunk­kor kima­radt a prog­ram­ból. A nyelv­is­ko­lai idő­be­osz­tás miatt egy tel­jes napunk állt erre ren­del­ke­zé­sünk­re, amely alatt per­sze a leg­töb­bet akar­tuk látni, a leg­töb­bet kihoz­ni az időnkből.

Nyelv­is­ko­lai kaland­ja­ink­ról és előz­mé­nye­i­ről koráb­ban olvashattatok,
vagy most a link­re kat­tint­va pótol­hat­já­tok ezt.

Tőlünk távol áll és rit­kán dön­tünk a szer­ve­zett kirán­du­lá­sok mel­lett, most azon­ban ez bizo­nyult a leg­ide­á­li­sabb­nak, bevál­lal­tuk. Kicsit talán kíván­csi­an is, hogy milyen plusz élmé­nyek­hez, infor­má­ci­ók­hoz jut­ha­tunk ezál­tal. Így utó­lag azt kell, hogy mond­jam nem bán­tuk meg, töké­le­tes nap volt.

A nagy­szi­get Málta és Gozo között a komp már magá­ban egy élmény, az uta­zás pedig alig vesz igény­be húsz per­cet. Hatal­mas monst­rum egyéb­ként kávé­zó­val, büfé­vel fel­sze­rel­ve, és a fedél­ze­ten szám­ta­lan ülő­hellyel. A jegyet vissza­úton kell meg­vá­sá­rol­ni, mond­hat­ni az odaút ingyen van. Az ok erre a külön­le­ges­ség­re, hogy Gozo szin­te a “világ vége”, innen nem tud az ember más­képp tovább­utaz­ni, csak hajó­val Málta irá­nyá­ba. Egy szik­rá­zó nap­sü­té­ses nap kel­le­mes szel­lő­vel a fedél­ze­ten jó elő­jel volt a továb­bi­ak­ra nézve. Ahogy köze­lí­tet­tünk Mgarr kikö­tő­je felé és fel­sej­let­tek a temp­lom­to­ronyok, egyre izga­tot­tab­bak let­tünk, mit tar­to­gat szá­munk­ra ez a kis test­vér sziget.

A szer­ve­zett kirán­du­lás könnyebb­sé­ge, hogy nem kell a helyi buszt keres­gél­ned és bizony­ta­lan ideig vár­nod, ide­ges­ked­ni, hogy jó irány­ba visz‑e, hogy mire jut időd és mire nem a fon­tos és ter­ve­zett lát­ni­va­lók közül. Egy nap Gozo­ra ide­gen­ve­ze­tő és saját jármű nél­kül sze­rin­tem nagyon kevés­nek bizo­nyul­na. Hogy miket lát­tunk és milyen élmé­nyek­kel let­tünk gaz­da­gab­bak egy nagyobb csa­pat tag­ja­i­ként, most meg­mu­ta­tom nektek.

Ggan­ti­ja, a mega­lit­kus iker­temp­lo­mok romjai

A kőko­ri mega­li­ti­kus emlék ma az UNESCO világ­örök­ség része a többi hason­ló mega­li­ti­kus temp­lom­mal együtt Mál­tán. Évez­re­de­kig fel­fe­de­zet­le­nül búj­tak meg a föld alatt, ma viszont már embe­rek ezre­it vonz­zák maguk köré, hogy meg­cso­dál­ják a hihe­tet­len ember alkot­ta épü­le­tek marad­vá­nya­it. A Ggan­ti­ja déli temp­lo­ma a világ leg­idő­sebb sza­ba­don álló épü­le­te is egy­ben, melyet az 1770-es évek­ben egy föld­csu­szam­lás­nak köszön­he­tő­en fedez­tek fel. Fur­csa érzés volt ezen ősi falak közt sétál­ni, meg­fi­gyel­ni és bele­kép­zel­ni, hogy egy­ko­ron milyen lehe­tett egé­szé­ben. A kövek közt fel­lel­ni akár 50 ton­nás pél­dányt is, amely kap­csán úgy tart­ja a nép­hi­e­de­lem, hogy az épü­le­te­ket éppen ezért csak­is óri­á­sok épít­het­ték. Mi pedig csak ámul­tunk és bámul­tunk szó sze­rint. Az emlék­hely­hez egy gaz­dag lelet­anya­got bemu­ta­tó múze­um is tar­to­zik, ahol érde­kes­sé­ge okán könnyen elidő­zik az ember.

Ta’ Pinu zarándokhely

Gharb kül­te­rü­let­án helyez­ke­dik el Ta’ Pinu temp­lo­ma, amely Málta leg­hí­re­sebb zarán­dol­he­lye és köze­lé­ben talál­ha­tó a szi­get leg­nyu­ga­tibb pont­ja. Fel­jegy­zé­sek sze­rint a koráb­ban itt állt kápol­na nagyon rossz álla­pot­ban volt, ami­kor XII. Ger­gely pápa köve­tet kül­dött, hogy rom­bol­ják le. A mun­ká­la­to­kat meg­kezd­ve azon­ban az első csá­kány­ütés­nél eltört a mun­kás karja, így iste­ni sugal­lat­nak tekint­ve ezt, meg­hagy­ták az épü­le­tet. Ezt köve­tő­en kapta a Ta’ Pinu nevet új tulaj­do­no­sá­ról, aki pénzt áldo­zott a reno­vá­lás­ra. A leg­fon­to­sabb feje­ze­té­hez azon­ban 1883-ban érke­zett a hely. A legen­da sze­rint egy falu­si asszony ahogy elha­ladt az itt álló kis kápol­na mel­lett, han­go­kat hal­lott, majd bement a kápol­ná­ba, ahol fel­is­mer­te a Szűz­anya hang­ját. Imád­ko­zott hozzá, ahogy azt ő kérte, és évek­kel később egy súlyos beteg­ség­ből végül ennek köszön­he­tő­en fel­épült. Elme­sél­te egy isme­rő­sé­nek, aki­vel nagyon hason­ló dolog tör­tént. A val­lá­sos gozó­i­ak­nak és mál­ta­i­ak­nak ez pont elég volt ahhoz, hogy rövid időn belül köz­ked­velt búcsú­já­ró hely vál­jék a temp­lom­ból. Miu­tán az egy­ház elis­mer­te a tör­tén­tek való­di­sá­gát, fel­épí­tet­ték a hatal­mas és cso­da­szép Ta’ Pinu bazi­li­kát. 1990-ben II. János Pál pápa is ellá­to­ga­tott ide. Mi pont isten­tisz­te­let alatt érkez­tünk, így  csak a kapu­ból vet­het­tünk egy pil­lan­tást a bel­se­jé­re, kívül azon­ban min­den oldal­ról meg­szem­lél­het­tük a fen­sé­ges lát­ványt. 

Rabat, a főváros

Sokan lehet, hogy még Vic­to­ri­a­ként isme­rik, hisz mind­két nevet vise­li Gozo fővá­ro­sa, de ma már Rabat újra a hiva­ta­los. A Vic­to­ria nevet 1897-ben a brit király­nő tisz­te­le­té­re kapta. A szi­get köze­pén helyez­ke­dik el, és min­den szem­pont­ból annak köze­pe is. A Cita­del­la kilá­tó­pont­ja­i­ról szin­te az egész szi­ge­tet belát­ni, gyö­nyö­rű pano­rá­ma tárult elénk ezen a ragyo­gó nap­sü­té­ses dél­utá­non már. Nem volt saj­nos sok időnk itt ámul­doz­ni, tény­leg csak egy gyors láto­ga­tás­ra és pár fotó­ra volt ele­gen­dő az ide­gen­ve­ze­tő által adott húsz perc. Később az óvá­ros­ban még tet­tünk egy hosszabb sétát a han­gu­la­tos szűk utcá­kon, jel­leg­ze­tes házak közt, fel­fris­sül­tünk köz­ben egy jég­krém­mel az egyik kezünk­ben, másik­ban pedig egy hatal­mas üveg jeges vízzel.

Dwej­ra, ahol egy­kor az Azúr-ablak állt

Saj­nos mi már nem lát­hat­tuk élő­ben ezt a világ­hí­res ter­mé­sze­ti cso­dát, de ennek elle­né­re is felejt­he­tet­len élmény volt itt a kis motor­csó­nak­kal tett kirán­du­lás. A hatal­mas szik­la­fa­lak mel­lett és alatt bámul­ni a szebb­nél szebb koral­lo­kat, a kri­tály­tisz­ta vizen rin­ga­tóz­ni, és nem lenne tel­jes ez az élmény a néhai Azúr-ablak marad­vá­nya­i­nak meg­pil­lan­tá­sa nél­kül csó­na­kunk alatt, mel­lett. Gran­di­ó­zus lát­vány lehe­tett, melyet saj­ná­lom, hogy mi már nem élhet­tünk meg azért. Szem­te­le­nül olcsó volt sze­rin­tem a hajó­ká­zás a látot­tak­hoz és az átél­tek­hez képest, így min­den­ki­nek csak aján­la­ni tudok, hogy pró­bál­ja ki. Ez a rész egyéb­ként köz­ked­velt a búvá­rok köré­ben is, illet­ve fent­ről a szik­lák tete­jé­ről nagyon meg­ka­pó a vége­lát­ha­tat­lan ten­ger látványa.

Xlen­di, az igazi fürdőváros

Napun­kat Gozon egy kis lazí­tás­sal zár­tuk az egyik leg­na­gyobb üdü­lő­he­lyen, Xlen­di­ben. Gozo déli part­ján fek­szik ez a lapos, homo­kos strand­dal ren­del­ke­ző nyá­ron igazi para­di­csom a für­dő­zők szá­má­ra. Az öböl bal olda­lá­nál remek merü­lés­re alkal­mas helye­ket talál­nak mind­emel­lett a búvár­ko­dás sze­rel­me­sei is. Nem maradt nekünk sem más hátra, mint elfo­gyasz­ta­ni az egyik terasz nap­er­nyő­je alatt egy iste­ni ebé­det, utána egy kávét, és kiél­vez­ni rövi­den a strand nyúj­tot­ta lehe­tő­sé­get az ejtő­zés­re. 

Szu­per egy nap volt, egy mind kul­tu­rá­li­san mind ter­mé­sze­ti szép­sé­gek­ben gaz­dag kirán­du­lá­son vet­tünk részt. Azt gon­do­lom, hogy első láto­ga­tás alkal­má­val ezt mind befo­gad­ni egy külö­nö­sen forró nyári vasár­nap pont ele­gen­dő volt számunkra.

Vissza­tér­ve St Julians-ba, a Ball­ut­ta Bay­ben pont egy val­lá­si ünnep for­ga­ta­gá­ba kerül­tünk. Lezárt utak, kite­le­pült street food áru­sok és ren­ge­teg ember, a leg­ap­rób­bak­tól a nyug­dí­ja­so­kig. Turis­ták és hely­be­li­ek egy­aránt még éjfél után is bámész­kod­tak, beszél­get­tek, élvez­ték a nyu­godt ten­ger­par­ti lát­ké­pet a meleg nyári estén sétál­va vagy egy padon ülve. Mi is csat­la­koz­tunk, ez nem lehe­tett kér­dés, és mél­tó­kép­pen zár­tuk ezzel az élmény napot.

“Málta egy élmény” – Kíván­csi­ak vagy­tok Mál­tá­ra? Olvas­ná­tok még lát­ni­va­lók­ról, érde­kes­sé­gek­ről? Sze­re­ti­tek a szép fotó­kat és a tit­kos helye­ket, eset­leg ötle­te­ket merí­te­né­tek a követ­ke­ző uta­zá­so­tok­hoz? Köves­sé­tek a Face­boo­kon tema­ti­kus olda­lun­kat, melyet a link­re vagy a logó­ra kat­tint­va meg­ta­lál­tok! 

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.