Egy újabb bakancs­lis­tás hely: Maret­ti­mo

2017. augusztus 24.

Van egy kis szi­get Szi­cí­lia part­ja­i­nál, az Egadi-szigetekhez tar­to­zó­an, mely lát­tán meg­dob­bant a szí­vem. Olasz­or­szág egy kevés­bé ismert szeg­le­te, Maret­ti­mo.

Az Egadi-szigetek másik két tagja, Favig­na­na és Levan­zo job­ban ismer­tek a turis­ták köré­ben, a láto­ga­tók inkább eze­ket része­sí­ti előny­ben Marettimo-val szem­ben. Kirán­du­lók is rit­káb­ban kere­sik fel, nem tipi­kus turis­ta cél­pont a szár­nyas­ha­jó­val meg­kö­ze­lít­he­tő cso­da­szép szi­get. Tele van ere­de­ti­ség­gel, érin­tet­len ter­mé­sze­ti kin­csek­kel, egy­ál­ta­lán nem hason­lít­ha­tó más­hoz, nem olyan mint pél­dá­ul Capri, amely az egyik leg­lá­to­ga­tot­tabb olasz szi­get. Nem is olyan híres.

Maret­ti­mo mind­össze egyet­len strand­dal, hotel­lel, autó­for­ga­lom nél­kül, viszont nyu­ga­lom­mal, varázs­la­tos helyek­kel várja a ven­dé­ge­it. Szán­dé­ko­san nem aka­rom a kirán­du­lók, turis­ták szót hasz­nál­ni, hiszen az itt élők egy­elő­re még jól meg­van­nak nél­kü­lük, per­sze barát­sá­go­san, ked­ve­sen fogad­nak min­den­kit, de itt inkább a hosszab­ban itt időző, a világ­tól elvo­nul­ni vágyó uta­zók érzik jól magu­kat, s ez szem­lá­to­mást így jól is van. A kis halász­fa­lu a mai napig meg­őriz­te egyé­ni­sé­gét, a báját a halász­csó­na­ko­kat rin­ga­tó öböl­ben, lakói jól érzik magu­kat a szik­la­fa­lak­ra fel­kú­szó fehér­re meszelt és kék spa­let­tá­jú háza­ik­ban.

Igazi para­di­cso­mi szi­get a túrá­zók és a búvá­rok szá­má­ra. A köz­pont­ból min­den irány­ban jól jel­zett gya­lo­gos útvo­na­lak halad­nak, melye­ken rövid időn belül az érin­tet­len ter­mé­szet­ben talál­ja magát az ember. Átha­lad illa­tos fenyő­er­dők mel­lett, s az útról fan­tasz­ti­kus kilá­tás nyí­lik a ten­ger­re, majd vissza­tér a ten­ger­part­ra. Ha sze­ren­csés a láto­ga­tó, az állat­vi­lág egy-egy ritka pél­dá­nyá­val is talál­koz­hat útköz­ben.

Ami­ért fel­kap­tam a fejem, mikor egy képet meg­lát­tam a szi­get­ről, az egy nor­mann vár az észak-keleti par­tok egyik föld­nyel­ván, ahol az ókor­ban római kato­nák tel­je­sí­tet­tek szol­gá­la­tot, illet­ve egy bizán­ci kápol­na. Kísér­te­ti­e­sen hason­lít ez a kép egy koráb­bi hely­hez, ami hason­ló­képp került fel a bakancs­lis­tánk­ra, s jó elő­jel­nek veszem, hogy azóta az a vágyam már tel­je­sült és sze­mé­lye­sen meg­hó­dí­tot­tuk Gaztelugatxe‑t Spa­nyol­or­szág­ban.

Akik isme­rik vagy koráb­bi bejegy­zé­se­im­ből hal­lot­tak már a spa­nyol varázs­la­tos hely­ről, sze­rin­tem meg­ér­te­nek, s tud­ják miről beszé­lek… itt után­aol­vas­hat­tok és össze­ha­son­lít­hat­já­tok, ha ked­ve­tek van.

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljus­sa­nak.

Hozzászólás

  • Goog­le Trans­la­te

  • Kövess min­ket:

  • Hír­le­vél

  • Booking.com Booking.com
  • Leg­nép­sze­rűbb bejegy­zé­sek