Levél Rómához – élmény­be­szá­mo­ló más­képp

2017. november 12.

 

Kedves Róma!

Örülök, hogy nem­ré­gi­ben újra lát­hat­ta­lak. Te biz­tos nem emlék­szel rám, jópár éve gye­rek­ként már egy­szer talál­koz­tunk, mikor tanul­má­nyi kirán­du­lá­son vol­tam kis osz­tá­lyom­mal. Voltak így emlék­ké­pe­im rólad, neve­ze­tes épü­le­te­id mind meg­lá­to­gat­tuk akkor, de sze­ret­tem volna fel­nőtt­ként is átél­ni, meg­ta­pasz­tal­ni, milyen nálad az élet, mennyit vál­toz­tál az idők alatt és hogy mivel tudsz töb­bet, mást adni egy fel­nőtt ember­nek.

Köszönöm, hogy elva­rá­zsol­tál, hogy az idő­já­rás is kegyes volt hoz­zánk októ­ber végén, és így szép nap­sü­té­ses idő­ben fedez­het­tük fel kin­cse­i­det, melyek­re mél­tán lehetsz büsz­ke. Én pedig, lel­ke­sen adom tovább min­den uta­zó­nak tapasz­ta­la­ta­in­kat, és remé­lem fény­ké­pe­ink is sokak­nak ked­vet hoz­nak, hogy meg­lá­to­gas­sa­nak, mert veled a talál­ko­zás egy élet­re szóló élmény.

Azt tud­tuk, hogy a Termini köz­pon­ti vas­úti pálya­ud­var­ra fogunk érkez­ni, és hogy innen met­ró­val, busszal könnyen eljut­ha­tunk bár­ho­va, így sze­rin­tem a leg­jobb dön­tést hoz­tuk, mikor a Tevere túl­part­ján, a Vatikán mögött fog­lal­tunk szál­lást. Ne hara­gudj meg rám, ha azt mon­dom, ez volt nekünk a leg­meg­fi­zet­he­tőbb kiin­du­ló­pont a váro­si sétá­ink­hoz, ahhoz, hogy két nap alatt min­dent lás­sunk, ami­ről oly híres vagy. Egy bed&breakfast szál­lás, mint pél­dá­ul a Sol Romae meg­fe­le­lő tel­jes mér­ték­ben egy kalan­dor­nak. A Termini‐től a piros met­ró­val alig 15 perc, a 46‐os és 49‐es buszok meg­ál­ló­ja az utca végén, amik­kel a napi város­né­zé­se­ink jól ter­vez­he­tő­ek vol­tak, és nem messze tőle készí­tik egy kis piz­zé­ri­á­ban a város leg­fi­no­mabb piz­zá­it vacso­rá­ra, remé­lem ezt te is tudod.
A helyi köz­le­ke­dés­re szin­tén nem panasz­kod­hat senki, a piros metró vona­lán lévő meg­ál­ló­i­dat kife­je­zet­ten jól ter­vez­ték, mind egy‐egy fő lát­ni­va­ló köze­lé­ben helyez­ke­dik el, illet­ve a buszok is lefed­nek szin­te min­den szá­munk­ra érde­kes terü­le­tet. Ez elő­nyöd­re vál­jék min­den­képp, hiszen ekko­ra terü­let­tel, ennyi ember­re gon­dol­va, nem lehe­tett egy­sze­rű így kiala­kí­ta­ni. A tör­té­nel­mi lát­ni­va­lók fel­ke­re­sé­sé­hez azon­ban a gya­lo­gos köz­le­ke­dést, a kényel­mes cipőt fogom java­sol­ni min­den­ki­nek, hiszen kar­nyúj­tás­nyi­ra áll­nak a szebb­nél szebb és neves épü­le­tek, hely­szí­nek. Emellett igazi élve­zet elvesz­ni utcá­i­don, csak menni és látni, min­dig vala­mi érde­kes­ség­be bot­la­ni, unat­koz­ni nálad egy­sze­rű­en kép­te­len­ség.
Eszünkbe nem jut téged más euró­pai nagy­vá­ros­hoz hason­lí­ta­ni, egy­sze­rű­en nem lehet pár­hu­za­mot vonni. Egyedi vagy, örök és hiába kao­ti­kus­nak tűnő néha, ízig‐vérig olasz, pont ezért sze­re­tünk. Egyszerre vagy maga a tör­té­ne­lem­könyv és a modern világ meg­tes­te­sí­tő­je, amit egy­szer min­den­ki­nek látni kell(ene). A terek a szö­kő­ku­tak­kal, a több­sá­vos autó­út­ja­id a mil­li­ó­nyi robo­gó­val, az egyip­to­mi han­gu­la­tot idéző idő­kö­zön­ként a sem­mi­ből elő­tű­nő obe­lisz­kek­kel, a Colosseum monu­men­ta­li­tá­sa, mind‐mind felejt­he­tet­len eleme a meg­is­me­ré­sed­nek. Mi két útvo­na­lon sze­rez­tünk újabb fotó­kat az albu­munk­ba és fel­üdí­tő élmé­nye­ket a láto­ga­tá­sunk alkal­má­val. Ha kat­tin­tasz, meg is néz­he­ted. A kényel­mes cipő már csak a ked­ves macs­ka­kö­ves utcá­id miatt is jó ötlet volt, lehet nél­kü­le nehe­zen bír­tam volna a két napot.
Tisztelet neked, ahogy befo­ga­dod Európa egyik mini­ál­la­mát, s a Vatikán mind­ezt pom­pá­já­val, gyö­nyö­rű esti fénye­i­vel viszo­noz­za neked és min­den turis­tá­nak, aki egy­szer ide­uta­zik. Nem létez­het­tek egy­más nél­kül a mi sze­münk­ben, látni kell téged tel­jes tör­té­nel­mi arma­dád­dal és a Szent Péter‐bazilika magas­sá­gát, a Szent Péter‐tér ele­gan­ci­á­ját.
Emlékszel a mon­dás­ra, mely sze­rint min­den út Rómába vezet? Én ezt szű­kí­tet­tem. Mikor hoz­zád láto­ga­tunk, nyu­god­tan mond­hat­juk, hogy min­den út a Piazza Venezia‐ra vezet. Egyetértesz, ugye? A szí­ved mi is a szí­vünk­be zár­tuk. Innen kez­de­ni a váro­si sétát vagy itt fejez­ni be, az mind­egy, csak érzed, hogy a vér­ke­rin­gés köz­pont­já­ban vagy, ahon­nan min­den irány csak jó irány, hogy meg­is­mer­kedj Rómával.

Sok film fősze­rep­lő­je vol­tál már az évti­ze­dek alatt, lát­ta­lak a Római vaká­ci­ó­ban vagy, ahogy Tom Hanks rohant egyik iko­ni­kus épü­le­ted­től a mási­kig az Angyalok és démo­nok című film­adap­tá­ci­ó­ban, de élet­ben még szebb vagy. Élőben az igazi a bájod, s köszö­nöm, hogy újra elcsá­bí­tot­tál. Ezúttal csak ennyi, inkább elő­re­bo­csá­tom, hogy talál­ko­zunk még.

Hálás köszö­net a cso­dá­la­tos, élmény­dús őszi napo­kért.

A mielőb­bi viszont­lá­tás­ra:

#kaland­lis­ta

 

Tartsatok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljus­sa­nak.

Hozzászólás

  • Google Translate

  • Kövess min­ket:

  • Hírlevél

  • Booking.com Booking.com
  • Legnépszerűbb bejegy­zé­sek