Sky Hotel Apartments, egy nyu­ga­ti egye­te­mis­ta élet­ér­zé­sű szál­lás Stockholmban

2018. február 9.

Először is, egy kis magya­rá­za­tot igé­nyel a szál­lás jel­lem­zé­se a cím­ben.
Leszögezem, soha nem vol­tam egye­te­mis­ta nyu­ga­ton, de még csak kül­föl­dön sem, viszont vala­hogy így kép­zel­ném el, ha újra egye­te­mis­ta len­nék, hason­ló körül­mé­nyek közt sze­ret­nék lakni, vagy leg­alább­is álmom­ban így él. Ez az érzés járt át, akkor is mikor elő­ször belép­tem itt az ajtón, s később, ahogy töb­bet lát­tam, tapasz­tal­tam belő­le, csak még inkább erő­sö­dött ez az érzés.

Imádtam. Egyrészt emi­att a külö­nös érzés miatt, más­részt pedig, hogy letisz­tul­tan ele­gáns, kényel­mes apart­man­szo­bánk volt, pazar reg­ge­li az árba épít­ve, jó tömeg­köz­le­ke­dés­sel a város­köz­pont­ba. A leg­kö­ze­leb­bi met­ró­meg­ál­ló nagy­já­ból öt perc­re talál­ha­tó, a szom­széd utcá­ban, a buszok pedig köz­vet­le­nül a szál­lás előtt áll­nak meg. Az apart­man maga modern kony­há­val és ingye­nes wifi­vel ellá­tott, az épü­let­ben pedig díj­men­tes mosó­kony­ha áll a ven­dé­gek ren­del­ke­zé­sé­re.

A Sky Hotel Apartements a köz­pon­ti pálya­ud­var­tól mind­össze tíz per­ces met­ró­út­ra helyez­ke­dik el, ahova a rep­té­ri transz­fer buszok érkez­nek. Ideális hosszabb tar­tóz­ko­dás­hoz is, bár kevés­bé hiszem, hogy magyar pénz­tár­cá­jú embe­rek­nek, de tény­leg meg­van itt min­den, amire szük­ség lehet. Árban – per­sze egy kis spó­ro­lás után az útra – elfo­gad­ha­tó, főleg ha a Booking.com-on figye­li­tek az akci­ó­kat. Mi is így talál­tunk rá, és őszin­tén, ma már töb­bet is fizet­nék érte, ha újra Stockholm lenne az úti­cél. (Semmilyen for­má­ban nem szpon­zo­rált a bejegy­zés!)

Amiért még meg­ked­vel­tem:

A reg­ge­li simán fel­ve­szi a ver­senyt vala­mely medi­ter­rán üdü­lő­hely büfé­asz­ta­los válasz­té­ká­val. Kellemes han­gu­la­tú étke­ző­ben, kicsit menza jel­le­gű­en, hogy az a bizo­nyos érzés meg­le­gyen, papucs­ban és ját­szós ruhá­ban is nyu­god­tan meg­reg­ge­liz­hetsz.

A „take away cof­fee“. Vagy „cof­fee to go“. Nekem mind­egy, a lényeg, hogy papír­po­hár műanyag­te­tő­vel, ami mel­lett per­sze választ­hatsz nor­mál bög­rét is, de az nem olyan menő.

A reg­ge­li mellé elfo­gyasz­tott kávé után fogod és újra­töl­töd, tetőt raksz rá, és fel­sé­tálsz vele a képen is lát­ha­tó terasz­ra, ahol halk zene mel­lett kénye­lem­ben, eset­leg élsz a bizo­nyos káros szen­ve­dé­lyed­nek, majd bő negyed óra után úgy érzed, mint­ha újjá­szü­let­tél volna; irány a város, min­dent látni akarsz. Hidd el nekem! Hiányzott is ez a ritu­á­lé mikor haza­jöt­tünk elég soká­ig.

A köze­li part és a nap­le­men­te, amit itt meg­örö­kí­tet­tünk. Ezt leg­jobb, ha meg­mu­ta­tom, hogy meg­ért­sé­tek.

Tartsatok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljus­sa­nak

  • Google Translate

  • Kövess min­ket:

  • Hírlevél

  • Booking.com Booking.com
  • Hirdetőoszlop

  • Legnépszerűbb bejegy­zé­sek