Lisszabon, Belém – az első lépé­sek por­tu­gál föl­dön

2017. április 19.

Utazásunk első nap­ja­it Lisszabonban töl­töt­tük, így az élmény­be­szá­mo­lók első része itt kez­dő­dik, pon­to­sab­ban Belémben. Indulhatunk?

Mivel szál­lá­sunk­ra viszony­lag késő este érkez­tünk, így a napot egy kései kiadós reg­ge­li­vel indí­tot­tunk és az első lépé­se­ink a szál­lo­da kör­nyé­ké­nek fel­fe­de­zé­sé­re vit­tek. Az ibis Hotel Lisboa Centro‐t válasz­tot­tuk szál­lás­ként, ami a sárga met­ró­vo­nal Saldanha meg­ál­ló­já­tól (attól függ melyik “lyu­kon” jössz fel) 2 – 5 per­ces séta­táv­ra helyez­ke­dik el, illet­ve a másik irány­ban a zöld met­ró­vo­nal Arroios meg­ál­ló­ja is könnyű 7 – 8 per­ces sétá­val elér­he­tő. Választáskor fon­tos volt, hogy este cso­ma­gok­kal könnyen meg­ta­lál­juk és rövid idő alatt elér­jük a repü­lő­tér­ről (a rep­té­ri piros met­ró­nak szin­tén van állo­má­sa a Saldanha‐n), illet­ve hogy ne túl drá­gán, de közel legyünk a bel­vá­ros­hoz. Szerintem töké­le­tes válasz­tás volt. Az egyik leg­fel­ké­szül­tebb, leg­ud­va­ri­a­sabb recep­ci­ó­val ren­del­ke­zik, amellyel vala­ha talál­koz­tam, pedig meg­for­dul­tam már jó néhány szál­lo­dá­ban; a szo­bák egy­sze­rű­ek, de tisz­ták és ren­de­zet­tek; a reg­ge­li kap­csán nekem leg­in­kább, ami meg­ma­radt: pas­tel de nata és narancs­lé, vagy narancs­lé és pas­tel de nata. Vágytam már nagyon rá, hogy meg­íz­lel­jem ezt a min­den­hol emle­ge­tett, por­tu­gál tra­dí­ci­o­ná­lis édes­sé­get. Első pipa meg is volt reg­ge­li­nél, aztán még­egy­szer és még egy­szer. Ez tulaj­don­kép­pen egy kicsit nyers tojás­ízű vaní­li­ás krém­mel töl­tött leve­les­tész­tás kosár­ka, melyet úton útfé­len meg lehet és sze­rin­tem kell is kós­tol­ni, vala­hogy kicsit min­den­hol más, de egy­sze­rű­en iste­ni.

Kisétáltunk néhány élet­kép meg­örö­kí­té­se mel­lett ragyo­gó nap­sü­tés­ben és kel­le­mes 23 – 24 fok­ban a bizo­nyos zöld metró Arroios állo­má­sá­hoz és a Cais do Sodré vég­ál­lo­má­sá­ig utaz­tunk egy gyors GPS újra­ter­ve­zés mel­lett, ugyan­is min­den prog­ram ala­kít­ha­tó ked­vünk és lehe­tő­sé­ge­ink sze­rint, így jutot­tunk el az első lissza­bo­ni neve­ze­tes­sé­gek­hez: a Felfedezések emlék­mű­vé­hez, a Belém‐toronyhoz és a Jeronimos kolos­tor­hoz Belémben, Lisszabon nyu­ga­ti kerü­le­té­be, köz­vet­le­nül a Tejo part­já­ra.

Utazás Belémbe

Ajánljuk a Cais do Sodré vas­út­ál­lo­más­ról indu­ló, a buda­pes­ti HÉV‐nek meg­fe­le­lő vonat­tal utaz­ni. Ez a vonat a Cascais‐Estoril irány­ba köz­le­ke­dő ún. com­bo­i­os, sűrűn köz­le­ke­dik és a har­ma­dik meg­ál­ló­ja Belém, tehát tizen­egy­két perc alatt meg is érke­zünk.

A meg­ál­ló­ból egy lép­cső­sor vezet a felül­já­ró­hoz, melyen a város­köz­pont­ba is mehe­tünk, de mi rög­tön a víz­part­ra vágy­tunk és a város jel­ké­pé­nek is szá­mí­tó Felfedezők monu­men­tá­lis emlék­mű­vé­hez. Itt talál­ha­tó a Belém hajó­ál­lo­más és egy víz­par­ti sétány vezet a kis­ha­jó, vitor­lá­sok közt. Rögtön elfo­gyasz­tot­tunk egy jeges teát és sört, míg igye­kez­tünk betel­ni a lát­vánnyal és magunk­hoz térni az első meg­le­pe­tés­től. Mind össze­sen 2,90 EUR‐t fizet­tünk a teá­ért és egy korsó sörért.

Látnivalók

Belém Portugália kiemel­ten fon­tos hely­szí­ne, hiszen innen indul­tak útjuk­ra elő­ször Afrika, majd Dél‐Amerika part­jai felé fel­fe­de­ző­ik, köz­tük Vasco da Gama is. Az ő emlé­kü­ket őrzi a sétá­nyon dia­dal­ma­san álló Felfedezések emlék­mű­ve a fény­ké­pek­ről jól ismert szo­bor­cso­port­tal az olda­lán.

Itt talál­koz­tam elő­ször a nagyon ötle­tes “wine with view” elne­ve­zé­sű street food szol­gál­ta­tás­sal. Azóta nálunk szál­ló­igé­vé is vált. Egy kis “dobo­zos motor” szé­les bor­vá­lasz­ték­kal várja ven­dé­ge­it az emlék­mű köz­vet­len tövé­ben, a parti sétá­nyon, való­ban cso­dás kilá­tás­sal a Tejóra, az Április 25‐e hídra és mögöt­te a Krisztus szo­bor­ra vagy ha ellen­ke­ző irány­ba szem­lé­lő­dünk, a Belém‐torony szi­lu­ett­jét is kive­het­jük. Érdemes a kihe­lye­zett négy‐öt szék egyi­ké­re leül­ni egy pohár bor­ral, s bár a lát­vánnyal betel­ni nem lehet, de meg­pi­hen­ni egye­di válasz­tás. Ja, és a pohár igazi, üveg­po­hár és stí­lu­sos a kiszol­gá­lás.

A sétá­nyon végig­an­da­log­va elér­ke­zünk egy nagy par­kig, ahol fel­fris­sí­tő árnyé­kot adó fák alól meg­pil­lan­tot­tuk a másik lissza­bo­ni szim­bó­lu­mot, a Belém‐tornyot. Itt már étter­met, fagyi­zót, szu­ven­ír­áru­so­kat is talá­lunk, sőt itt érez­tem elő­ször, hogy turis­ták hadán kell las­san átver­gőd­nünk, hogy a város ilyen­kor ápri­lis­ban is ked­velt úti­cél.

Lányok, Hölgyek, Asszonyok, innen­től elő a pénz­tár­cák­kal vagy épp az elen­ge­dő képes­ség­gel. Portugália adja a világ para­fa­du­gó­i­nak több, mint a felét és így a para­fá­ból készí­tett ter­mé­kek se szeri se száma és mind gyö­nyö­rű munka. Emellett a tex­tíl­áruk minő­sé­ge is kifo­gás­ta­lan, nehéz nem fel­vá­sá­rol­ni min­dent, amit meg­lá­tunk. Nőből vagyok, nem tud­tam ellen­áll­ni és itt már elcsá­bul­tam kicsit.

Belém‐torony. Javaslom, hogy amennyi­ben a Jeronimos‐kolostorba is ter­vez­zük a láto­ga­tást, idő­ben érkez­zünk Belémbe és kezd­jük ott, majd azt köve­tő­en keres­sül fel a tor­nyot, mivel dél­után 5 óra után már nincs belép­te­tés, ahogy a kolos­tor­nál is hason­ló a hely­zet. Vásárolható kom­bi­nált jegy a két hely­re, mely 12 EUR fel­nőt­tek­nek és így olcsóbb, mint­ha külön‐külön vál­ta­nánk meg. Nekünk saj­nos már csak a Belém‐torony ada­tott meg, így az önál­ló belé­pő 6 EUR volt fejen­ként.

Innen a par­kon keresz­tül egy kő felül­já­rón át vissza­fe­le sétál­tunk Belém köz­pont­já­ba, ahol a Jeronimos‐kolostor talál­ha­tó egy hatal­mas park mögött. Próbáltuk meg­tip­pel­ni hány méte­res sor áll a bejá­rat előtt, mennyi idő lenne mire sorra kerü­lünk, de a most már 31 fok és a zárá­sig vissza­lé­vő szű­kös idő miatt fenn­hagy­tuk a meg­te­kin­té­sét a bakancs­lis­tán­kon. Javaslom reg­gel nyi­tás­ra oda­men­ni, ez álta­lá­ban még kevés­bé for­gal­mas idő­szak, a szer­ve­zett cso­por­tok is később érkez­nek és sok turis­ta is a szál­lás­ról nem indul útnak “csak­úgy” 10 óra előtt. Kívül készí­tet­tünk pár fotót, lenyű­gö­ző épü­let. A kolos­tort és benne a Santa Maria temp­lo­mot I. Mánuel por­tu­gál király emel­tet­te Vasco da Gama emlé­ké­re, aki 1499. évi uta­zá­sa során fel­fe­dez­te az Indiába veze­tő utat.

Visszaút és a nyüzs­gő Lisszabon

Közvetlenül a kolos­tor mel­lett egy vil­la­mos­ból kiala­kí­tott kávé­zó mögött talál­ha­tó a 15‐ös vil­la­mos vég­ál­lo­má­sa, for­du­ló­ál­lo­má­sa, mellyel vissza­utaz­tunk. A Praca do Comércio téren tesz le, mely a víz­part­já­val köz­ked­velt dél­után, esti pihe­nő­hely a helyi­ek szá­má­ra is.

Innen kitű­nő fotó­kat lehet készí­te­ni az Április 25‐e híd és a Krisztus szo­bor kom­bi­ná­ci­ó­já­ról, a kövek­re kiül­ni és csak szem­lél­ni a hul­lá­mo­kat és a keres­ke­del­mi hajók for­gal­mát. A tér bal olda­lán talál­ha­tó egyéb­ként a Lisboa History Center, ami egy iga­zán inter­ak­tív tör­té­ne­ti kiál­lí­tás a város múlt­já­ból, jele­né­ből. Nyitvatartása igen ked­ve­ző, este 8‐ig várja az érdek­lő­dő­ket.

Ettől a pont­tól kezd­ve pedig el lehet vegyül­ni a helyi­ek közt, élvez­ni a város for­ga­ta­gát, meg­in­ni egy finom bort és csak bolyon­ga­ni az utcá­kon, amíg a lábunk bírja. Mi ezt tet­tük.

Mivel illik egy “nor­má­lis” város­né­zést is tenni, így elha­tá­roz­tuk, hogy más­nap korán kelünk és min­dent látni aka­runk, min­dent ki aka­runk pró­bál­ni, nya­kunk­ba vesszük a várost és semmi sem marad­hat ki. Tartsatok velem tovább­ra is, a követ­ke­ző bejegy­zés­ben Lisszabon kin­cse­it jár­juk végig és meg­osz­tom vele­tek kaland­ja­in­kat, tapasz­ta­la­ta­in­kat.

Folytatjuk…

Hozzászólás

  • Google Translate

  • Kövess min­ket:

  • Hírlevél

  • Booking.com Booking.com
  • Legnépszerűbb bejegy­zé­sek