Krak­kó TOP látnivalói

Krak­kó az egyik leg­lá­to­ga­tot­tabb len­gyel város szám­ta­lan lát­ni­va­ló­val és tör­té­nel­mi vonat­ko­zás­sal. 2000-ben büsz­kén visel­te az Euró­pa Kul­tu­rá­lis Fővá­ro­sa címet, emel­lett a város­köz­pont­ját már 1978-ban az UNESCO a világ­örök­ség részé­vé nyil­vá­ní­tot­ta. Kör­nyé­kén szám­ta­lan kirán­du­lá­si és prog­ram­le­he­tő­ség közül választ­hat a láto­ga­tó, ha hosszabb uta­zást ter­vez. Most a fő lát­ni­va­ló­kat vesszük sorra, mi az, amit egy első láto­ga­tás alkal­má­val fel­tét­len látni kell a városban. 

A Főtér és épületei

Ez a tér a közép­ko­ri Euró­pa leg­na­gyobb tere volt. Az egy­ko­ri piac­tér Len­gyel­or­szág leg­je­len­tő­sebb tör­té­nel­mi ese­mé­nye­i­nek is szín­te­ré­ül szol­gált, mint a koro­ná­zá­si mene­tek, kirá­lyi eskü­vők pél­dá­ul. A tér alatt egy múze­um fog­lal ma helyet. 

A tér köz­pon­ti helyén az egy­ko­ri keres­ke­del­mi csar­nok, a Posz­tó­csar­nok emel­ke­dik. Épí­té­se még a 12 – 13. szá­zad­ban kez­dő­dött, mai rene­szánsz for­má­ját 1556 – 59. között nyer­te el a csúcs­íves árkád­so­ros és a kőből fara­gott ember­ar­cok­kal, az ún. mas­ca­ro­nék­kal. A csar­nok­ban meg­ma­radt az ere­de­ti, műem­lék­ként műkö­dő gáz vilá­gí­tás. Az eme­le­ten a Len­gyel Művé­sze­ti Galé­ria kapott helyet. 

A Posz­tó­csar­nok köze­lé­ben áll a cso­dá­la­tos szép­sé­gű, góti­kus Szűz Mária menny­be­me­ne­te­lé­nek Temp­lo­ma, azaz a Mária-templom az ország leg­is­mer­tebb szen­té­lye. A temp­lom tor­nyá­ból órán­ként fel­hang­zik a hej­nał, azaz a tatár dúlás emlé­két őrző trom­bi­ta­szó. A szag­ga­tott­sá­gá­hoz egy legen­da fűző­dik. Ami­kor a tatá­rok meg­tá­mad­ták Krak­kót, a torony­ból egy őr trom­bi­ta­szó­val figyel­mez­tet­te a lakó­kat a veszély­re. Zené­lés köz­ben egy nyíl­vessző fúró­dott a nya­ká­ba, ezért meg­sza­kadt a játé­ka, azon­ban ő még seb­zet­ten is foly­tat­ta a trombitálást. 

A Város­há­za tor­nya ural­ja a Főte­ret. Magát a város­há­zát 1300-ban épí­tet­ték és bíró­ság, bör­tön, kín­zó­kam­ra, vala­mint áru­rak­tár is helyet kapott az épü­let­ben. 1817 – 20. között lebon­tot­ták ugyan, de a torony és a pin­ce­szint meg­ma­radt. Jelen­leg is jó álla­pot­ban talál­ha­tó­ak a pin­ce­rész egy­ko­ri kín­zó­kam­rái, melyek­nek egy részén egy szín­ház és kávé­zó műkö­dik. A város­há­za tor­nyá­ban a Krak­kói Város­tör­té­ne­ti Múze­um kiál­lí­tá­sai tekint­he­tők meg, ame­lyet két kőorosz­lán­nal díszí­tett lép­cső­fel­já­rón lehet meg­kö­ze­lí­te­ni. A legen­da sze­rint ha eré­nyes leány­zó ül a hátuk­ra, az orosz­lá­nok üvöl­te­ni kez­de­nek. A torony tete­jé­re érde­mes fel­men­ni, lenyű­gö­ző kilá­tás nyí­lik innen a városra. 

A kirá­lyi út

Az egy­ko­ri kirá­lyi útvo­nal, ahol kirá­lyok és köve­tek jár­tak egy­ko­ron, ma meg­fe­lel a fő város­né­zé­si útvo­nal­nak és turis­ták ezrei köve­tik ezt a nyom­vo­na­lat. Indu­lás a Bar­ba­kán­tól, majd a Flórián-kaputól elér­jük a Főte­ret, illet­ve a Grodz­ka utca érin­té­sé­vel elju­tunk a kirá­lyi vár­hoz, a Wawelhez. 

A Bar­ba­kán közép­ko­ri védő­mű­épí­té­szet igazi remek­mű­ve, az Euró­pá­ban fenn­ma­radt három ilyen elő­erőd­mű egyi­ke. Az őrto­rony ere­de­ti­leg egy szi­ge­ten állt, két vizes­árok között. A külső árok felett egy fel­vo­nó­hí­don lehe­tett bejut­ni a kapu­ig. Vörös tég­la­fa­lai három méter vas­ta­gok, melyen 130 lőrést ala­kí­tot­tak ki. A tete­jé­re hét mere­dek tete­jű kilá­tó­to­rony is került. A falon Mar­cib Ora­c­ze­wis­ki sza­bó­mes­ter emlék­táb­lá­ja áll, aki miu­tán elfogy­tak a töl­té­nyei, gom­bok­kal töl­töt­te meg a fegy­ve­rét, és azzal lőtte le az orosz tábornokot.

A Flórián-kapuhoz kap­cso­lód­tak egy­kor az egész várost körül­öle­lő város­fa­lak. Az első kaput föld­sánc­ból és fából épí­tet­ték a Rynek Głowny védel­mi rend­sze­ré­nek része­ként. A kaput később egy ala­csony, mész­kő bás­tyá­val helyet­te­sí­tet­ték, majd a 16. szá­zad­ban léte­sült a több szin­tes, lőré­sek­kel és őrto­ronnyal ellá­tott tég­la­épü­let. A város­ka­pu mel­lett fenn­ma­radt az ere­de­ti város­fal egy része, ahol egész éven át fes­tő­mű­vé­szek kínál­ják eladás­ra műve­i­ket. Az óvá­ros felő­li olda­lát barokk stí­lu­sú fél­dom­bor­mű díszí­ti, amely Szent Fló­ri­ánt, a tűz­ol­tók védő­szent­jét ábrá­zol­ja, amint egy korsó víz­zel oltja az égő várost, a másik olda­lán pedig a len­gyel sas lát­ha­tó. A közép­ko­ri védel­mi rend­szert alko­tó sza­ka­szon egy­kor 39 bás­tya, 8 nagy és szá­mos kisebb kapu védte a várost. A Fló­ri­án kapu két olda­lán három bás­tya talál­ha­tó: a Pasa­mo­ni­ków (Sza­bók), a Stol­ar­s­ka (Asz­ta­lo­sok) és a Cisi­el­ska (Ácsok) bás­tyá­ja. A bás­tyá­kat azok­ról a céhek­ről nevez­ték el, ame­lyek a fenn­tar­tá­su­kat fel­adat­ként kapták. 

A Wawel-domb

Wawel, a kirá­lyi palo­ta ural­ja a Visz­tu­la part­já­nak lát­ké­pét a domb­te­tőn. A Wawel­ben koro­náz­ták meg a len­gyel kirá­lyo­kat, s itt szü­let­tek az orszá­got érin­tő leg­fon­to­sabb álla­mi dön­té­sek egé­szen 1596-ig. Tör­té­ne­te a 12. és 13. szá­zad for­du­ló­ján kez­dő­dik, ami­kor egy román stí­lu­sú várat emel­tek itt, majd az átépí­té­se­ket köve­tő­en mai alak­ját a rene­szánsz ide­jén érte el. Miu­tán Varsó lett a fővá­ros, már csak koro­ná­zás­kor és teme­té­sek ide­jén hasz­nál­ták. A kirá­lyi palo­tá­ban egy három­szin­tes árká­dos rene­szánsz stí­lu­sú bel­ső­ud­var talál­ha­tó, melyet Fran­ces­co Fio­ren­ti­no épí­tész­mes­ter ter­ve­zett, akit Budá­ról hív­tak a Wawel kiala­kí­tá­sá­ra, vala­mint négy lakó­to­rony is tar­to­zik hozzá, a góti­kus stí­lu­sú Dán-torony, Jordanka-torony és a Tyúkláb-bástya illet­ve a kora barokk stí­lu­sú Zsigmond-torony. 

A Wawel-dombon talál­ha­tó a Wawe­li Szé­kes­egy­ház is, a király és udva­rá­nak szen­té­lye, vala­mint a len­gyel kirá­lyok nyug­he­lye. A szé­kes­egy­ház 1076 – 1734 között kirá­lyi koro­ná­zá­si hely volt. Főbe­já­ra­tá­tól balra három nagy csont függ egy lán­con, mely­nek legen­dá­ja sze­rint ezek sár­kány­cson­tok, és ha egy­szer lees­nek, eljön a világ­vé­ge. Babo­na vagy sem, min­den­eset­re a lán­co­kat idő­ről időre kicse­ré­lik. A köz­pon­ti, márvány- és arany­bo­rí­tá­sú barokk sír­em­lék a szcze­pa­no­wói Sza­nisz­ló püs­pök végső nyug­he­lye, akit 1253-ban szent­té avat­tak és Len­gyel­or­szág védő­szent­je lett. Itt talál­juk Nagy Káz­mér és II. Jagel­lo Ulász­ló mennye­ze­tes sír­em­lé­két is. A góti­kus mennye­ze­ten lit­ván, len­gyel és magyar címer lát­ha­tó. Az 1519 – 33 között épült Zsigmond-kápolna az egyik leg­fon­to­sabb és leg­na­gyobb rene­szánsz emlék­mű Len­gyel­or­szág­ban. A Zsig­mond Torony őrzi a szé­kes­egy­ház 2,5 méter átmé­rő­jű, 11 ton­nás harang­ját, a Zsigmond-harangot. Hang­ját a len­gye­lek leg­elő­ször 1521. júli­us 13-án hall­hat­ták, s azóta csak kivé­te­les alkal­mak­kor kon­gat­ják meg. Érde­mes fel­mász­ni a mere­dek lép­cső­kön, mert a legen­da sze­rint aki meg­kon­gat­ja a haran­got, annak tel­je­sül egy kíván­sá­ga. A Szé­kes­egy­ház múze­u­mát II. János Pál pápa ala­pí­tot­ta, mely egy gyűj­te­ményt mutat be a szé­kes­egy­ház tör­té­nel­mé­ből, a pára élet­nagy­sá­gú szob­ra is meg­te­kint­he­tő előtte. 

A krak­kói sárkány

A Wawel lábá­nál keres­sük meg a sár­kány szob­rát, mely idő­kö­zön­ként tüzet is okád, igazi lát­vá­nyos­ság, főleg annak, aki isme­ri a hozzá kötő­dő legen­dát. Esze­rint, a Wawel alatt lakik a kegyet­len sár­kány, aki­nek a „cało­zer­ce” nevet adták. Tör­tént ugyan­is, hogy a legen­dás Krak király ural­ko­dá­sa ide­jé­ben, a Wawel lábá­nál lévő bar­lang­ban élt egy ret­te­ne­tes sár­kány, aki krak­kói szü­ze­ket evett. Később már ez sem volt elég, így Krak király, dön­tést hozott, misze­rint a sár­kányt el kell pusz­tí­ta­ni. Kihir­det­te, hogy aki végez a sár­kánnyal, annak adja fele király­sá­gát és a lánya kezét. Sokan pró­bál­koz­tak, de mind siker­te­le­nül. Végül Skuba szűcs jelent­ke­zett a király­nál, aki ésszel, fur­fang­gal akar­ta legyőz­ni a ször­nye­te­get és a sár­kány falánk­sá­gát kihasz­nál­ni. A szűcs bir­ka­bőrt töl­tött meg szu­rok­kal és kén­nel, össze­varr­ta és négy fal­áb­ra helyez­te, majd a sár­kány elé rakta. A sár­kány, úgy ahogy a szűcs sej­tet­te, egy falás­ra meg­et­te azt. Egy kis idő múlva a sár­kány gyom­ra égni kez­dett, így kiro­hant bar­lang­já­ból és a Visz­tu­la vizé­vel pró­bál­ta olta­ni magát. Addig-addig ivott, míg végül szét­dur­rant, és így a szűcs meg­men­tet­te a várost, illet­ve ter­mé­sze­te­sen meg­kap­ta meg­ér­de­melt jutalmát.

Visz­tu­la partján

Krak­kót a Visz­tu­la szeli ketté észa­ki és déli város­rész­re. A folyó kanya­ru­la­ta fölé maga­so­dik a Wawel, a folyó­par­ton pedig hosszú, kel­le­mes sétá­kat tehe­tünk, kiül­he­tünk a part­já­ra, igazi szom­bat dél­utá­ni vagy nyár esti fel­üdü­lés a városban. 

Kazi­mi­erz, a krak­kói zsidó negyed

Egy­kor Krak­kó­val szom­szé­dos kis­vá­ros volt, mára össze­nőtt vele, és az egyik leg­lát­vá­nyo­sabb és leg­ke­re­set­tebb város­ré­sze. Több száz éves műem­lé­ke­i­vel, a külön­le­ges tör­té­nel­mi han­gu­la­tot árasz­tó város­ké­pé­vel vonz­za a láto­ga­tó­kat. Kazi­mi­erz 1939-ig első­sor­ban a krak­kói zsi­dók által lakott város­ne­gyed volt. Itt áll a híres Remuh Ima­ház, vala­mint a leg­ré­gibb len­gyel­or­szá­gi zsidó épü­let, a Régi zsi­na­gó­ga, amely ma múze­um. Ugyan­csak itt talál­juk a „meg­re­for­mált” ima­há­zat, a Tem­p­elt, vala­mint a Poper-zsinagógát. Kazi­mi­erz a len­gyel és a zsidó kul­tú­ra közös emlé­ke­i­nek és műem­lé­ke­i­nek egyik leg­gaz­da­gabb tár­há­za. Min­den év június-július hóna­pok­ban meg­ren­de­zik itt a Zsidó Kul­tu­rá­lis Fesztivált. 

Krak­kót egy­szer min­den­ki­nek lát­nia kell, és első alka­lom­mal ezek a lát­ni­va­lók nevez­he­tő­ek kötelezőknek. 

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.

Kap­cso­ló­dó videó

Adven­ti han­gu­lat Krakkóban