Kirán­du­lá­sok Auszt­ri­á­ban, határ­kö­zel­ben

2017. június 23.

#Gye­rek­kén­tI­s­Utaz­tam – 2. rész

Gye­rek­ko­rom nya­ra­i­nak nagy részét a Bala­to­non töl­töt­tem. Nagy­pa­pám az uno­ká­i­nak épí­tett saját kezű­leg nya­ra­lót mond­ván, hogy ez min­dig itt lesz nekünk, bár­mi­kor mehe­tünk, ha ked­vünk tart­ja. A kirán­du­lá­sok mint a hajó­ká­zás, túrá­zás Bada­csony­ban vagy meg­ke­res­ni a tiha­nyi vissz­han­got ugyan­úgy min­den nyá­ron prog­ram volt, mint leg­alább egy napra átutaz­ni Auszt­ri­á­ba.

Bejár­tuk egész Burgenland-ot, azaz az Őrvi­dé­ket és néha a tar­to­má­nyi hatá­ron is túl. Előbb csak élvez­tem, hogy más a táj, mások a házak, a fal­vak, mint nálunk, hogy milyen szép zöld min­den, hogy az út men­tén sza­ba­don legel­nek a tehe­nek (és per­sze, hogy nem lilák), illet­ve lenyű­göz­tek a domb­ol­da­lak­ban meg­hú­zó­dó szé­pen ren­de­zett gaz­da­sá­gok. Később, hogy mennyi­re volt tuda­tos vagy sem, tanu­lás és okta­tó jel­leg is volt egy-egy ilyen útban.
Hihe­tet­len­nek tűnt, hogy egy­kor Magyar­or­szág része volt, hogy annyi­ra más, mint itt­hon, tel­je­sen új világ volt akkor nekem. Az áru­há­zak kíná­la­ta, még a határ előt­ti utol­só vásár­lá­sok a Billa-ban, az egy évre ele­gen­dő mennyi­sé­gű milka csoki és egyéb cso­ko­lá­dék, vödör­nyi gumi­cuk­rok, és emlék­szem jó néhány plüss álla­tom is ilyen uta­zá­sok­ról szár­ma­zott.

Sze­ret­tem, ha Bécs felé vet­tük az irányt, mert akkor meg­lá­to­gat­hat­tuk a sza­fa­ri par­kot Gänserndorf-ban, ami min­dig nagy élmény volt, ahogy autó­val utaz­tunk a “sza­ba­don” élő álla­tok közt és ami­kor majom ugrott fel az autó vissza­pil­lan­tó tük­ré­re vagy hogy abla­kon át kéz­ből etet­het­tem egyes álla­to­kat. Saj­nos ez a park azóta már bezárt, de Bécs önma­gá­ban több napos láto­ga­tást is megér. Amit min­den­képp látni kell és ezt több­ször is meg­tet­tük, soká­ig nekem csak ebből állt az oszt­rák fővá­ros, az Schönb­runn és a város­köz­pont, a Step­han­splatz a Stephansdom-mal és a Hof­burg az egy­ko­ri csá­szá­ri palo­ta. Itt ettem éle­tem­ben elő­ször Mozart­ku­gelt, ami a mai napig, ha Bécs­ben járok alap élel­mi­szer saj­nos, de úgy gon­do­lom, így az igazi és stí­lu­sos. Érde­kes, hogy a Pra­ter sosem von­zott, azóta se vol­tam, s lehet, hogy öreg hiba, de nincs terv­ben az elkö­vet­ke­zen­dő idő­szak­ban sem. Annyi szé­pet és kikap­cso­ló­dá­si lehe­tő­sé­get kínál ezen­kí­vül is a város; inkább hajóz­nék egyet, az ugyan­is eddig min­dig elma­radt.

Az homá­lyo­san rém­lik, hogy Wie­ner Neustadt-ot (Bécs­új­hely) és Güssing-et (Német­új­vár) is érin­tet­tük egy alka­lom­mal, de jár­tunk Sem­me­r­ing kör­nyé­kén és Maria­zell­ben is. Leg­in­kább ez a tény csak a nagy­ma­mám emlé­ke­i­ből ismert szá­mom­ra, de pont ezért, a közös nya­ra­lá­sok emlé­ké­re, ha egy­szer újra lesz lehe­tő­sé­günk autó­val beba­ran­gol­ni Auszt­ria ezen részét, körül fogok nézni és az emlé­ke­im­be vésem. Újabb célok a bakancs­lis­tán!

Eisens­tadt (Kis­mar­ton) az a város, melyet a közép­is­ko­lai tanul­mány­úton már jól ismer­tem, de még min­dig lenyű­gö­zött. Bur­gen­land fővá­ro­sa és neve­zik Haydn város­nak is, hiszen lépten-nyomon a híres zene­szer­ző vala­mi­lyen emlé­két őrzi a város. Joseph Haydn ugyan­is 40 évig élt és tevé­keny­ke­dett itt az Eszterházy-család udva­rá­ban. A 18. szá­za­di Haydn-templom egyik tor­nya alatt talál­ha­tó a Haydn mau­zó­le­um, nem messze egy barokk épü­let a Haydn-ház, illet­ve szám­ta­lan a nevét vise­lő ren­dez­vényt tar­ta­nak itt és kon­cer­tet a város jel­ké­pé­nek szá­mí­tó Eszerházy-kastély impo­záns falai közt.

Nem hiá­nyoz­hat Graz sem a sor­ból, hiszen könnyen és rövid idő alatt meg­kö­ze­lít­he­tő szin­tén. Stá­je­r­or­szág fővá­ro­sa, mely a világ­örök­ség részét képe­zi. Az óvá­ros köze­pén terül el a Sch­loss­berg a híres, neves Óra­to­ronnyal, mely Graz jel­ké­pe is egy­ben. Min­den­képp fel kell menni, nagyon han­gu­la­tos zöld­öve­zet és párat­lan kilá­tás nyí­lik a város­ra. A hegy­re fel­jut­ha­tunk gya­lo­go­san egy szik­lá­ba vájt lép­cső­so­ron keresz­tül vagy Euró­pa leg­me­re­de­kebb fogad­ke­re­kű­jé­vel, a Sch­loss­berg­bahn segít­sé­gé­vel is. Az egy­ko­ri kul­tu­rá­lis fővá­ros állan­dó­an moz­gás­ban van, ezzel egy kicsit medi­ter­rán han­gu­la­tot köl­csö­nöz a város­nak. Han­gu­la­tos utcá­in sétál­va egy­szer­re ele­ve­ne­dik meg a múlt, a jelen és a jövő. A várost a Mura szeli ketté, ami már önma­gá­ban nekem szív­de­rí­tő tény. A kul­tu­rá­lis fővá­ro­sa év alkal­má­ból épí­tett meg­hök­ken­tő épü­le­tek egyi­ke pél­dá­ul a Murin­sel itt lebeg a Mura felett. Ha Graz, akkor az óvá­ros és a Sch­loss­berg mel­lett, meg kell láto­gat­ni az Eggenberg-kastélyt is, mely szin­tén a világ­örök­ség része.

Fotók: wiki­pe­dia; bur​gen​land​.info; scho​enb​runn​.at; ester​hazy​.at

Végig­gon­dol­va eze­ket az uta­zá­so­kat, meg­annyi lehe­tő­ség rej­lik még Auszt­ria ezen tar­to­má­nya­i­ban, mennyi túra­út­vo­na­lon lehet­ne gyö­nyör­köd­ni a lát­vány­ban, és ez csak a kele­ti ország­rész. Azt hiszem újra meg kell ismer­ked­nünk kicsit köze­lebb­ről és talán más szem­szög­ből is a jövő­ben.

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljus­sa­nak.

Hozzászólás

  • Goog­le Trans­la­te

  • Kövess min­ket:

  • Hír­le­vél

  • Booking.com Booking.com
  • Leg­nép­sze­rűbb bejegy­zé­sek