Van egy hely a Balti-tenger partján Németországban, amely már akkor a bakancslistámra került, amikor még bakancsom sem volt. Nem emlékszem pontosan erre a pillanatra, csak arra, hogy még kisgyerekként az NDK‑s időkben megláttam és beleszerettem egy strandkosár nevű izébe, ahogy állt a homokos tengerparton, a tengerrel és homokdűnékkel a háttérben. Éveken keresztül éreztem, hogy ezt a gyermekkori vágyamat, hogy lássam élőben és kipróbáljam személyesen, egyszer valóra kell váltanunk. Hát ennek is eljött az ideje!
Warnemünde, ahol a vágyak teljesülnek
Az egykori halászfalut a Balti-tenger partján Rostock városa 1323-ban vásárolta meg, hogy közvetlen tengeri összeköttetése legyen. Ma így közigazgatásilag Warnemünde Rostock egyik városrésze, a nagy tengerjáró hajók mint pl. a rostocki bázisú Aida vagy az olasz Costa hajótársaságok kikötője és közkedvelt üdülőhely Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományban. Itt torkollik a Warnow folyó a tengerbe, amely mentén a jellegzetes stílusjegyeket viselő épületeket fedezhetjük fel ma is.
Nekem csak a híres strandkosarak szülőhazája, egy fantasztikus kis tengerparti település a Balti-tengernél azzal az északi, tiszta és nyugodt légkörrel, ami engem mindig feltölt és rabul ejt.
Megközelítés: S‑Bahn 1, 2, 3 Rostock Hauptbahnhof állomásáról nagyjából 15 – 20 perc alatt a végállomásig kell utazni, és helyi menetjeggyel igénybe vehető (2019-ben 2,30 EUR/út). Ha Rostockban foglaltok szállást, akkor érdemes napijegyet váltani, így azt egész nap bármelyik közlekedési eszközön (busz, villamos) is használhatjátok (2019-ben 6 EUR/nap).
Nyáron, július elején jártunk itt, ennek ellenére az eső és a szél nem kímélt minket. Na jó, voltak napsütéses szép órák is, illetve szélmentes helyen kellemes pólós időjárásban volt részünk. Nem volt tömegnyomor, mint sok déli nyaralóhelyen ilyenkor, ezért is szeretek nyáron északra utazni. Sőt, sikerült úgy időpontot választanunk, hogy az évente nagy érdeklődésre számot tartó „Warnemünde Woche“ rendezvénysorozatnak részesei lehettünk.
Látnivalók Warnemünde-ben
Őszinte leszek. Ahogy első alkalommal leszálltunk a vonatról homlok egyenesen szinte rohantunk át a városon a tengerpartra. Tényleg olyan voltam, mint egy gyerek a karácsonyfa alatt, olyan izgatottsággal töltött el, hogy itt vagyunk, végre megláthatom élőben, és beleülhetek egy igazi strankosárba. Megsimogathatom, fotózhatom minden oldalról, elhelyezkedhetek benne kényelmesen, és igen, valóra válik egy nagy vágyam, amit meg akartam élni csak legalább egyszer az életben. Sosem fogom elfelejteni az érzést, amikor ott álltam a dűnék közt a partra vezető úton, és gombóccal a torkomban, kicsit párás tekintettel elindultam a tenger felé.
Nem tagadhatom, nekem ez volt a legnagyobb élmény Warnemünde-ben, pedig aztán találtunk még más szépséget, látnivalót és élményt.
Több képünkön is látszik, közvetlenül a dűnék mögött, ahol a parti sétány kezdődik egy furcsa alakú épület mellette egy idilli kis világítótoronnyal. Ez a Teepott, a Teáskanna éttermekkel és egy szuvenírbolttal várja a látogatókat. A nevét onnan kapta, hogy korábban itt egy tea-pavilon működött, a feltűnő kagyló formájú tetővel rendelkező épületetcsak 1968-ban emelték. Mellette a világítótorony 37 méter magas, egy szűk csigalépcsőn vezet fel az út, és két magassági szinten is körbesétálható, azaz megcsodálható a kilátás a környékre minden irányban. A belépő 2 EUR (2019.), szerintem nagyon megéri.
Itt kezdődik a 3 kilométer hosszú parti sétány, amelyről több helyen is lejáratot építettek ki a 150 méter széles, homokos tengerpartra. Nem mondom, hogy nem szeles és így kicsit embert próbáló, de különleges hangulata van. Bár, ha engem kérdeztek, a Balti-tenger ki-kicsapó hullámai között vagy bokáig süllyedve a homokban sétálni még nagyszerűbb érzés.
Amellett, hogy a Warnow folyó partján a hajók, a “street food ship”-ek és rendes éttermek, kávézók között végigsétáltok a Teepott-tól a vasútállomásig, egyszerűen tenni kell egy sétát a beljebb eső Alexandrinenstrasse‑n is. Nem tudom, ki hogy van vele, aki erre jár, de én alig mertem még csak levegőt is venni, egyrészt annyira csendes, békés volt itt andalogni, másrészt pedig mintha kicsit attól tartottam volna, hogy egyszercsak köddé válik a látvány és tovatűnik az érzés. A régi házak, a jellegzetes építészeti jegyeikkel szerintem nagyon bájosak; én szívesen elfogadnék egy ilyen nyaralót. Merthogy ezek többsége ma nyaralóként, panzióként üzemel, és egy ilyenben került berendezésre a Helytörténeti múzeum is.
Visszaérve a hídhoz, a Bahnhofsbrücke-hez csodaszép fotókat tudtunk készíteni naplementekor. Később pedig a hideg szél ellenére kimerészkedtünk a mólóra, ahol – OK, majd’megfagytam közben – a kedvenc képeim némelyike készült. A hangulatot, a Balti-tenger atmoszféráját szerintem tökéletesen visszaadja. Sikerült közben az egyik nagy tengerjáró hajó, a Costa Favolosa kihajózását is végignézni; hát hajmeresztő volt látni azt a monstrumot lavírozni a mákszemnyinek tűnő bólyák között a még szűkebbnek látszó kikötőből kifele.
Tipp: Azokról a bizonyos “street food ship” helyekről kóstoljátok meg a különféle halételeket vagy épp valamelyik kolbászféleséget, de a sirályokkal vigyázzatok, szemtelenül lopnak!
És hogy mi is az és milyen is az a strandkosár?
Egy nagyon szuper találmány és Németország, legalábbis az Ostsee (Balti-tenger) egyik jelképe a strandkosár. Most már azt is mondhatom, hogy egy kényelmes kis kuckó, amelyben kicsit elvonulhatsz, és amely igen jól felfogja a Balti-tenger felől érkező szelet. Két személynek tökéletes, van kihúzható lábtartója, az egyik oldalán lehajtható kis italtartó tálcával és színes (de a legszebb látvány fehérben, kék-fehér csíkozású béléssel). Itt Warnemündében ezerszámra találni belőlük végig a tengerpart mentén, néha még az éttermek, kávézók is ezzel dobják fel a teraszuk hangulatát, és nem egy magánház teraszán láttunk ilyet. Minden tiszteletem és hálám ezúton is a feltalálójának, a rostocki kosárfonó Wilhelm Bartelmann úrnak. Találmánya 1883-ban itt, Warnemünde-ben debütált, és ettől az évtől kezdve kezdték gyártani, fejleszteni. Ma már különböző méretek, változatok kaphatóak a piacon. Nem kellett csalódnom benne, imádtam és imádom!
Hasznos infó: Bérelhető a strandkosár különböző időszakokra; egy napra, fél napra 14 óra után vagy akár órára is. A bérleti díj 3 EUR/óra és 5 EUR a kaució a kulcsra, amit ha visszadsz rendben, természetesen visszakapsz. Hogy mire kell a kulcs? Használaton kívül a strandkosarakat összecsukva, egy fa ráccsal és kis lakattal lezárva tartanak. A lakatot kinyitva veheted birtokodba a tengerparti kis odúdat.
Természetesen megörökítettük az első nagy találkozást:
Ezek után én már csak annyit mondok: Merjetek álmodni! Ne féljetek az álmoktól, és ha kitartóak vagytok, nem adjátok fel, ‑l és persze tesztek is érte, – akkor minden valóra válhat!
Tartsatok velem továbbra is itt a blogon és kövessétek facebook oldalon a kalandlista bejegyzéseket az újabb érdekességekért, fotókért, videókért. Ha tetszik, egy megosztással segíthettek is, hogy még többekhez eljussanak.
Kapcsolódó bejegyzések
Csodálatos! 🙂
1999-ben, nyáron pár napot Wustrowban töltöttünk, Rostock, Warnemünde, Berlinből autóval.
Igen, egy nagy álom teljesült, és csak fokozódott, hogy újra visszamenjek! Kerékpárral szinte végig a tengerparton a hófehér homok, sötétzöld fenyők és hihetetlenül mélykék tenger mellett-között…mesébe illő volt.
Köszönöm a beszámolódat és a szuper képeket. Kellemes emlékeket ébresztett bennem. Nekem Varnemünde volt az első találkozásom a tengerrel. Még 1974-ben egyetemistaként, barátokkal jártuk az NDK‑t, egészen Rostockig. Nyár volt, hűvös, szeles idő. Vastag dzsekiben, feltűrt nadrágban sétáltunk a homok dűnék között, majd kb. térdig bementünk a vízbe. Fantasztikus érzés volt. Beleszerettem. Azóta sokfelé voltam tengerparton, de ez az első találkozás, olyan, mint az első szerelem, felejthetetlen és meghatározó. Szívesen visszamennék.