Gaz­te­l­ugat­xe

Meg­ta­nul­tam, ma már ki is tudom mon­da­ni; ejtsd ‘Gáz­te­l­ugácse’.

Pár hónap­pal ezelőtt talál­tam az inter­ne­tet bön­gész­ve egy gyö­nyö­rű ten­ger­par­ti, szik­lás, igazi uta­zós cse­me­gé­nek szá­mí­tó fotót. Rög­tön a bűvö­le­té­be estem és eldön­töt­tem, nekem ezt egy­szer lát­nom kell élő­ben. Elkezd­tünk kicsit néze­lőd­ni, olvas­gat­ni hol is talál­ha­tó ez pontosan.

Kide­rült, nincs is olyan messze, nem is olyan meg­va­ló­sít­ha­tat­lan ez az álom. Gaz­te­l­ugat­xe Észak-Spanyolország, Baszk­föld egyik gyöngy­sze­me, a Vizcayai-öböl part­ján. A kis szi­ge­tet egy mes­ter­sé­ges föld­nyelv köti össze a szá­raz­föld­del és a szi­ge­ten egy IX‑X. szá­zad­ban épí­tett kolos­tor áll. A kolos­tor temp­lo­má­hoz mint­egy 230 lép­csőt meg­mász­va jut­ha­tunk fel, mely fáradt­sá­gért biz­tos vagyok benne, hogy a kilá­tás kárpótol.

Már csak abban remény­ke­dünk, hogy mi is ilyen nap­sü­té­ses idő­ben érke­zünk és hason­ló­an léleg­zet­el­ál­lí­tó fotó­kat készít­he­tünk és oszt­has­sunk majd meg vele­tek, meg per­sze ere­de­ti élményeket.

Hát mond­ja vala­ki, hogy nem csodálatos?