2018. július 13.
A kifejezés, hogy elvarázsolt ez a két kis település nem elég kifejező szerintem, inkább fogalmazok úgy, egy megelevendett, szívemnek kedves mesekönyvbe pottyantunk. Colmarból, amely mondjuk úgy, a bevezetője volt, kapuja Meseországnak, egy napra fellapoztunk egy külön fejezetet, megismertük Ribeauvillé és Riquewihr báját. Kalandozásunk az Elzászi borvidéken itt folytatódott, és tömegközlekedéssel könnyen megoldottuk a két falu egy nap alatti bejárását, bőven jutott időnk mindkettőre.
Kirándulás Colmarból
A csillagtúraszerűen megszervezett egyik kirándulásunk volt ez, melyhez a helyi tömegközlekedést használtuk. A régióban az LK busztársaság üzemelteti a regionális buszjáratokat, honlapjuk böngészését franciául beszélőknek ajánlom, más nyelven csak google fordítóval érhető el, és bevallom, hosszas keresgélés után az interneten én inkább a helyszíni tájékozódásra és a helyi turistairodára bíztam magunkat. Nektek most nem kell teljesen az ismeretlenbe, mélyvízbe ugranotok, elmondom, hogy a szürke LK buszok közül a 106-os járat a kulcsa ennek a gyönyörű napnak a megvalósításának. A jegyet a sofőrnél vettük meg oda-vissza útra még a colmari indulásnál, ez jó a három szakasz beutazására. Ez a járat tulajdonképpen egy körjárat; először ellátogattunk Ribeauvillé-be, itt ugyanabba a buszmegállóba sétáltunk vissza és vártuk ugyanezt a 106-os buszt, amely elvitt minket Riquewihrbe, majd innen szintén ugyanabból a buszmegállóból jutottunk haza Colmarba ugyanezzel a buszjárattal. Így már érthető is, hogy miért tudjuk megváltatni az oda-vissza jegyet induláskor, nemde? Colmarban egyébként a vasútállomás bejáratától bal kézre eső megállóból indul.
A két település egyébként szinte szomszéd, a hatalmas szőlőbirtokok és hegyek közt terülnek el az Elzászi borút mentén. A sportosabbak akár biciklivel is végigjárhatják a teljes borutat, így látogatva el ezekbe a mesés kis falvakba, hiszen jól kiépített kerékpárúton haladhatnak kiélvezve a táj minden szépségét, a zöld minden árnyalatában pompázó vidéket és természetesen a pincék hivogatóak mindenütt az út mentén.
Ribeauvillé
Nevét a középkorban Ribeaupierre birtoka volt, akiről a nevét is kapta. Ezidőtájt épült a három erődített vár, melyek a doboldalon még megcsodálhatóak a színes faszerkezetes házak fölött. Végigsétálni Ribeauvillé főutcáján felér egy relaxációs sétával. Az utca és egyben maga a falu bejáratánál találjuk az Octroi-házat, amely ma a turista irodának ad otthont, azonban egykor itt volt a kereskedők találkozási és adófizeti kötelezettségének helye. A szobor előtte ennek állít emléket.
Nyugodtság és színkavalkád a virágokkal, színes kedves figurákkal díszített ablakokkal, egyedi kovácsoltvas cégérekkel, ami jellemzi. A háztető felett pedig a főutcán egyszer-egyszer felbukkannak a vár kőfalai, mesebeli bájt kölcsönözve a látványnak.
Kicsit esős volt a délelőtt, amit itt töltöttünk, de egy cseppet sem szegte kedvünk az andalgástól vagy hogy kiüljünk egy kávézó teraszára egy pohár bort kóstolgatva. Azt mondják, minden időben minden évszakban meg van a maga szépsége, és ha az adventi időszakban látogat ide az ember, még az illatok, a hagyományok, az ünnepi dekorációk is emelik a hangulat fényét. Igazság szerint, magam előtt láttam, nem volt nehéz elképzelni, de azért élőben még kellemesebb lehet.
„Képeslapok“ Ribeauvillé-ből
Riquewihr
Mindkét település mesebeli, hogy melyik tetszik jobban a kettő közül, azt nehéz lenne eldönteni. Mégis, ha rangsorolnom kellene valamiért, akkor Riquewihr egy icike-picikét előbbre kerülne Ribeauvillé-nél, de csak egy nagyon kicsit. Ha patetikus akarnék lenni, azt mondanám azért, mert fele akkor területen ugyanannyi csoda található. Eszembe jut ilyenkor az is, hogy talán nem én vagyok az egyetlen, aki így érzi, hiszen Franciaország legszebb falvai közt tartják számon hivatalosan is.
Riquewihrben mintha még élénkebb színűek lennének a jellegzetes elzászi házak, még színesebb lenne a szorosan egymás mellé épült 15 – 18. századi épületek sora. A falu ma a Városháza árkádja alatt közelíthető meg, ahol a városnéző kisvonat indulási pontja is van. Mi ezt idő hiányában és korgó gyomrunk miatt kihagytuk, bár terveztük, hiszen a vidéket is bejárja a falu mellett.
A fő utca nagyjából közepén magasodik a Dolder, a 13. századi védelmi kapu, amely egyben uralja a települést. Sokat fényképezett látványosság, több képeslap és prospektus oldaláról tekint ez vissza. A főutca mellett érdemes a kisebb közökbe, kapuljakba is bepillantani, Elzász titkos kincseit fedezhetjük fel.
„Képeslapok“ Riquewihrből
Ezen két település volt az első, ahol nem rohantam fejvesztve a turisztikai iroda szórólapkkal, brossúrákkal megpakolt polcaihoz térképet keresve. Itt ilyesmire egyáltalán nincs szükség. Kicsik, bájosak, első perctől kezdve elvarázsolnak.
Úgy hírlik, nem mi vagyunk az elsők. A Disney Studiot is lenyűgözte ez a miliő, és a Szépség és a Szörnyeteg akár itt is játszódhatna.
Tartsatok velem továbbra is itt a blogon és kövessétek facebook oldalon a kalandlista bejegyzéseket az újabb érdekességekért, fotókért, videókért. Ha tetszik, egy megosztással segíthettek is, hogy még többekhez eljussanak.
Google Translate
Kövess minket:
Hírlevél
Legnépszerűbb bejegyzések
- Minden, amit az ír koboldról tudni kell
- Egy nap Triesztben
- Városnézés Rómában - 2 nap, 2 útvonal
- Hogy mit kerestünk egy nap Udine-ben ősszel?
- Németország, két tenger partvidéke
- A Három Város, azaz Senglea, Cospicua és a legfontosabb Vittoriosa
- Dingli-sziklák és még egy kicsit több is
- Szardínia: Az élet Cagliari-ban - fotógalériával
- 5 kirándulás tipp Madridból
- Városnézés Koppenhágában