#Elzá­szi­Ka­lan­dok – Egu­is­he­im a ked­venc szí­nes házi­kós fal­vam lett

Col­mar­tól mind­össze 5 kilo­mé­ter­re fek­szik Egu­is­he­im, ame­lyet egy város­lá­to­ga­tás alkal­má­val sem sza­bad sze­rin­tem kihagy­ni. Én, ha csak egyet­len kirán­du­lást választ­hat­nék Elzász­ban, mond­juk idő­hi­ány miatt, akkor biz­tos, hogy emel­lett a kis falu mel­lett ten­ném le a voksomat.

Kirán­du­lás Colmarból

Egu­is­he­im kime­rít­he­tet­len a fes­tői szép­sé­gű faszer­ke­ze­tes házak és ková­csolt­vas cégé­rek terén, igazi cse­me­ge a fotó­sok szá­má­ra is. Min­den méte­ren meg­áll az ember, mert vala­mi egé­szen mesés kom­po­zí­ci­ót talál, vala­mi egye­di­sé­get fedez fel. Col­mar mel­lett a leg­több elzá­szi fotót, beszá­mo­ló illuszt­rá­ci­ó­ját ebből a közép­ko­ri falu­ból talál­tam már itt­hon is.
A 208-as buszt kel­lett meg­ta­lál­nunk Colm­ar­ban, ami köz­vet­len elvisz Egu­is­he­im­be. Egyet­len prob­lé­ma csak vele, hogy az utol­só busz késő dél­után indul vissza Colm­ar­ba, így nagyon kell figyel­ni az időre, ami azért pont ele­gen­dő a mese­be­li falu­ra. Az LK busz­tár­sa­ság jára­ta üze­mel ezen a vona­lon, a jegyet a sofőr­nél vet­tük, mint egy hely­kö­zi buszjáraton.

Egu­is­he­im felfedezése

A falu for­má­ja már önma­gá­ban érde­kes, három kon­cent­ri­kus kör­ben épült a nyolc­szög­le­tű vár körül a közép­kor­ban. Ennek nyom­vo­na­lán könnyű kör­be­sé­tál­ni a macs­ka­kö­ves utcá­kon és nem kihagy­ni sem­mit a város­né­zé­sünk során. A köz­pont­ja, a fő tér egy hatal­mas rene­szánsz szö­kő­kút­tal és IX. Leó pápa szob­rá­val tűnik ki. A legen­da sze­rint itt szü­le­tett, és így ennek állít emlé­ket az élet­nagy­sá­gú szo­bor. A vár alap­ve­tő­en a 16. szá­zad óta vál­to­zat­lan for­má­ban lát­ha­tó, és a kápol­na is láto­gat­ha­tó a pápa emlé­ke­i­vel. Ha vala­ki sze­ret­né maga is elké­szí­te­ni a leg­is­mer­tebb képeslap-fotót, akkor keres­se fel a rue du Rempart-Sud és a rue de l’Almend-Sud keresz­te­ző­dé­sét. Én rög­tön úgy érez­tem leg­be­lül, elvesz­tem, beszip­pan­tott magá­ba a már fel­la­po­zott mesekönyv.

Kilép­ve a város­fa­lon kívül­re egy rövid sétá­val fel­ke­res­tük a „Stork park“-nak neve­zett lát­vá­nyos­sá­got. Ez egy kisebb elke­rí­tett rész, ahol a költő gólyá­kat vagy a beteg mada­ra­kat őrzik, ápol­ják, meg­fi­gye­lik. Itt lehet olvas­ni egy kis átte­kin­tő tör­té­ne­tet is a gólyák szo­ká­sa­i­ról, a hely történetéről.

Egu­is­he­im több kitün­te­tett cím­mel is büsz­kél­ke­dik, ugyan­is 2003. óta folya­ma­to­san sze­re­pel a leg­szebb fal­vak Fran­cia­or­szág­ban lis­tá­ján, 2013-ban elnyer­te a leg­ked­vel­tebb fran­cia falu címet, illet­ve a leg­vi­rá­go­sabb tele­pü­lés díját. Egyi­ken sem cso­dál­ko­zom, fan­tasz­ti­kus han­gu­la­ta van és nem egy túl­zsú­folt turis­ta­cél­pont, azaz ki is lehet élvez­ni min­den per­cét az itt tar­tóz­ko­dás­nak, a hely külön­le­ges atmoszférájának.

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.