2018. március 10.
Városnézésünket Valletta-ban tulajdonképpen két részre bontottuk. Mivel a szállásunk Sliemaban volt, így reggel a Valletta – Sliema között közlekedő hajóval indultunk Málta fővárosának felfedezésére. Támpontjaink az útikönyvekből, beszámolókból kigyűjtött fő nevezetességek, látnivalók voltak, ezek alkották úgymond a vázat, majd a nap és a várossal való ismerkedésünk másik felét a céltalan bolyongás, a hosszú séták a jellegzetes erkélyek alatt, illetve a csodás kilátásban való gyönyörködés adta. Az este pedig a városkapun kívül, a Triton-szökőkútnál ért minket, ahonnan a helyi buszok indulnak a sziget minden szegletébe, így Sliemaba is könnyű volt a hazajutás.
Valletta Málta két nagy kikötője, a Marsamxett és a Nagy Kikötő közötti félszigeten terül el, bejárására érdemes egy teljes napot szánni. Sőt, ez a város olyan, ahova visszatér az ember, ha egy kis nyugalomra, elmerengésre vágyik történelmi, varázslatos légkörben. Területileg nem az a tipikus nagyváros, mindössze egy kilométer hosszan és hatszáz méter szélességben terül el, délen Floriana városrésszel határoltan, ami már inkább hasonlít egy nyugati, nyüzsgő, zajos városhoz.
Valletta városát a törökök elleni Nagy Ostrom után alapították Jean Parisot de la Vallette nagymester döntése alapján, így a város neve is rá emlékeztet. Ő volt az, aki a lovagok székhelyét áttette Birguból ide Valletta-ba, és így kimagaslóan fejlett, lovagi központ lett, Málta új fővárosa. A városépítésnél négyzetrácsos utcahálózatot alakítottak ki, a házak hasonló kialakítást kaptak, illetve ekkor épült a Nagymesterek palotája és a lovagok aubergjei is. A történelem későbbi viharos időszakai ellenére ma is építészeti és kulturális fellegvár. A színes jellegzetes erkélyek, a sárgás kőfalak, a szorosan egymás mellett álló házak, szűk keresztutcákkal, melyek végén mindenütt látszódik a tenger, egyszerűen lenyűgözi és elvarázsolja a látogatót, ahogy mi is a bővületébe estünk. Autóval csak az közlekedik itt, aki árut szállít a boltba vagy itt lakik, különben gyalogosan tökéletesen felfedezhető, és én is leginkább ezt ajánlom, nem kell semmilyen turistacsalogató városnéző kisvonatnak, tuk-tuk-nak vagy lovaskocsinak bedőlni. Saját tempóban és éppen azon az utcasarkon befordulni, majd a következőn a másik irányba, amelyikhez kedvünk tartja. Egyedül a lábunk elé kell figyelnünk fél szemmel, miközben a fölénk magasodó gyönyörű építeszeti megoldásokban csodálkozunk, és itt sem árt a kényelmes, jól bevált cipő.
A sliema‑i hajó Valletta Marsamxett felőli oldalán, a St. Salvatore bástyánál köt ki, innen egy kisebb emelkedővel vethetjük bele magunkat a városba. A Malta Experience Center táblát követve gondoltuk, azért mégiscsak kezdjük a városkapunál az ismerkedést, így az ámulás-bámulás lassú haladás elvén megérkeztünk a Republic térre, ez a városkapu belső oldala. Annyira jó érzés volt a hideg téli idő után napsütésben és közel 20 fokban kiülni itt egy kávéző asztalához, feltenni a napszemüveget, egy tejeskávé felett pedig egyszerűen csak relaxálni, nézni az egyre növekvő forgatagot. Itt a Freedom téren lehet érezni, hogy megérkeztél, ez itt a város központja. Ahogy ültünk ott egyre csak néztük környezetünket és azon tanakodtunk, mik lehetnek azok a csonka óriás oszlopok, néhol fém vázzal kiegészítve, olyan szürreális volt. Aztán előkotortam jegyzeteimet, és nekiindultunk felfedezni a látnivalók sorát, mikor is rögtön kiderült, ez bizony a lebombázott Operaház maradványa. A város főutcáján, a Republic úton sétáltunk végig először nemzetközi nagy márkák boltjai és kisebb helyi üzletek, cukrászdák között, szinte minden utcasarkon megállva a keresztutcák kihalt, már-már sikátorszerű jellegzetes máltai történelmi hangulatát magunkba szívni, na meg persze fotókon megörökíteni. A következő állomás a Nagy Ostrom tér volt, ahol a törökök elleni harcokra emlékeztető emlékmű is áll, illetve a Szent János Társkatedrális főhomlokzata is innen látható a legjobban. A belépő nekünk igen borsosnak tűnt, így inkább továbbsétáltunk a Republic térre, mely szinte már karnyújtásnyira van innen. A tér közepén áll Victoria királynő szobra, melynek hátterében a Nemzeti Könyvtár épülete látható. Ottjártunkkor tele volt a város modern művészeti alkotásokkal, mind egyszerű fehér színű anyagból készítve, melyek közül a legmeghökkentőbb itt, a tér közepén a napernyőkkel árnyékolt éttermek asztalai közt gondolkodtatott el bennünket. A Republic tér mondhatni összenőtt Valletta mértenilag is központjának nevezhető Palota térrel, melynek legfőbb nevezetessége a Nagymesterek Palotája. A homlokzata előtt kordonokat és a téren pedig egy szabadtéri színpadot állítottak fel, hiszen 2018-ban Valletta viseli az Európa Kulturális Fővárosa címet, melynek keretében számtalan koncertet, fesztivált és kulturális eseményt szerveznek. A palota egyébként nagyon elegáns, de sokkal egyszerűbb, kevésbé feltűnő épület, mint amilyenre számítottam, és talán, amilyeneket megszoktunk, ha palotát említünk. Ez egyébiránt ma a miniszterelnök és a parlament székhelye.
A Republic út végigvezet a városkaputól a St Elmo Erődig, így mi is ez irányban folytattuk utunkat. Persze itt már lelassultunk, kicsit megfeledkeztünk az időről, el-elcsábított minket egy utcarészlet vagy épp egy lusta, jó formában lévő máltai cicus lett idegenvezetőnk, és mi csak rá bíztuk magunkat és követtük. A Republic útra visszatérve azonban meg kell említenem a Casa Rocca Piccola épületét. Ez a nemesi ház betekintést enged a 17. századi máltai társadalom magasabb köreinek családi életébe vezetett séta keretében, ma a de Piro család otthona.
A St Elmo Erődnél és innen továbbséátlva az Ostromharangig lenyűgöző kilátásban volt részünk a Három város épületeire, kikötőire. Elmélyülten szemléltük a kikötőbe tartó kis hajókat, amikor egyszercsak a többszáz éves falak mögül lassan, komótosan beúszott a képbe egy a fedélzetén tele integető, fényképező utasokkal útnak induló tengerjáró hajó. A meglepetéstől fel is sikítottam nőiesen, bevallom. A szituációt nagyjából ahhoz hasonlítanám, hogy értségek, mint mikor a fényképező mögül figyeled a tájat, a kompozícióra összpontosítasz, és akkor hirtelen a képbe teszi valaki a kezét vagy kedvesen belógat egy tárgyat a tudtod nélkül. Mondanom se kell, megvártuk a manőverezést a hullámtörő kialakításánál.
A nap lenyugváshoz készülődött már mikor az Alsó Barakka kerteket elértük. A képeink legyenek tanúság, hogy gyönyörű a naplemente innen szemlélve. A kert egy hellén kis templomot is rejt az árkádos csarnoka mellett. A félsziget mindkét oldalán bástyakörfalak futnak végig, mely a védelmi vonal része volt négy bástyával ellátva. Mi a Nagy Kikötő felőli oldalon követtük majdnem végig a nyomvonalát, néhol kicsit eltévedve egy sokat sejtető lépcsőt megmászva vagy egy meredekebb utcán végigsétálva, hogy elérjük a Felső Barakka kerteket. Ez a turisták által sokkal ismertebb és látogatottabb, sok képeslapon is feltűnik, hiszen itt volt az olasz lovagok gyakorlótere a 7. században. A kiltásra erről a pontról sem lehet panaszunk. A kertben több szobor és dombormű, valamint egy kedves kis szökőkút található. Ha már megemlítettem a domborműveket, egy magyar 56-os hősökre emlékező kőtáblát is találtunk, amely elérzékenyített egy idegen országban. A lovagok aubergjei közül nem tudtuk az összeset beazonosítani, hogy ezekről is ejtsek szót, viszont a nap és a séta végére csak sikerült lencsevégre kapnunk a Kasztíliai auberge‑t, ahogy a Manoel Színház épületét is.
Valletta nekünk beváltotta a hozzáfűzött reményeinket, egy igazán kellemes napot töltöttünk itt, történelemmel és művészettel feltöltődve. Az angol jegyeket nem tudta még magáról levetkőzni, így érdekes volt látni az inkább arab hangulatot árasztó épületek közt váratlanul előbukkanó piros telefonfülkéket, ezek mindig mosolyt csaltak az arcunkra. Egy kicsit olyan érzésem volt egész nap, mintha időutazáson lennénk, és néha, csak egy-egy pillanatra visszacsöppennénk a jelenbe, mint mikor annak idején elvásott a videószalag. Hogy visszamennék‑e, az biztos! Bármilyen okból is legyen szerencsém még egyszer Máltához, Valletta az a hely, ahova bármikor, bármilyen hosszú időre érdemes ellátogatni.
Tartsatok velem továbbra is itt a blogon és kövessétek facebook oldalon a kalandlista bejegyzéseket az újabb érdekességekért, fotókért, videókért. Ha tetszik, egy megosztással segíthettek is, hogy még többekhez eljussanak.
Google Translate
Kövess minket:
Hírlevél
Legnépszerűbb bejegyzések
- Minden, amit az ír koboldról tudni kell
- Egy nap Triesztben
- Városnézés Rómában - 2 nap, 2 útvonal
- Hogy mit kerestünk egy nap Udine-ben ősszel?
- Németország, két tenger partvidéke
- A Három Város, azaz Senglea, Cospicua és a legfontosabb Vittoriosa
- Dingli-sziklák és még egy kicsit több is
- Szardínia: Az élet Cagliari-ban - fotógalériával
- 5 kirándulás tipp Madridból
- Városnézés Koppenhágában