Azon gondolkodtam, hogy gyerekként mekkora öröm volt, ha pénteken óvoda, iskola után elindultunk a Balatonra, és a hétvégét a fonyódi nyaralónkban töltöttük, majd nem egyszer hétfőn onnan mentünk dolgozni. Hihetetlen érzés volt, amolyan előnyaralás egy napsütéses tavaszi hétvégén, kikapcsolódás a javából és feltöltődés nemcsak a következő hétre.
Most valami hasonló jutott eszembe, és hasonlóan bizsergető érzést éreztem a legutóbbi máltai utazásunk alkalmával. Köszönet érte a Máltai Idegenforgalmi Hivatalnak, akik hisznek bennünk és támogatják törekvéseinket!
Budapestről a Wizzair és a Ryanair járataival közvetlen elérhető nagyjából két óra alatt Málta, sőt most már Debrecenből is heti két alkalommal a Wizzairnek köszönhetően. A Ryanair volt most a soros, hogy kipróbáljuk őket ezen az útvonalon, így pénteken délután, mikor más a munkából és nagybevásárlásból igyekszik haza, majd fut neki a hétvégének, mi megérkeztünk Málta Luqa repterére. Hétfőn pedig élményekkel, emlékekkel feltöltődve és ismét ezernyi fotóval gazdagabban kora reggel a reptér fele vettük az irányt, majd a hazaúton próbáltunk még nem arra gondolni, mennyi elintéznivaló vár ránk itthon.
Szállás Qawra-ban
Tudjátok, és a „Málta egy élmény“ oldunk követői már tudhatják, hogy ha szállásfoglalásról van szó, akkor én Sliema, St Julians környékét preferálom. Most azonban megtapasztalhattuk, milyen a sziget talán legnagyobb turistaközpontjában lakni a híres St Paul Bay és a Salina Bay közötti félszigeten elhelyezkedő Qawra-ban, mely egy összenőtt település Buggiba-val. Egy nagyon klassz négycsillagos szálloda adott nekünk otthont a hétvégére, és aki szereti a kényelmet, a wellness szállodákat kültéri medencével a tengerparton, a színvonalas kiszolgálást, a gazdag reggeli és vacsorakínálatot korlátlan italfogyasztással, annak jó szívvel ajánlom az AX Seashells Resort szállodát. Aki inkább amolyan felfedező típus, reggeltől késő estig inkább úton van, annak kevésbé ideális ez a rész, bár azért ne aggódjatok, nem a világ vége, pont a szálloda előtt állnak meg a buszok, persze csak, ha leintjük őket.
Hogyan töltsünk el egy tartalmas hétvégét Máltán?
Gyertek, most megmutatom, hogy milyen programokat szerveztünk ezen rövid idő alatt, miket lehet és kell két-három napos tartózkodás alkalmával mindenképp felkeresni Máltán!
Péntek, 1. nap
A repülőtér és Valletta környékén a péntek délutáni csúcsforgalmat nem lehetett elkerülni, így szinte tíz perces araszolás után azonnal eldöntöttük, megvár minket a szálloda, ráérünk este becsekkolni, inkább irány Mdina. Rögtön Rabatba érve kiszállást parancsoltunk, és innen gyalog akartuk felfedezni a város még rejtett utcáit, megszemlélni látnivalóit, kifejezetten számunkra újdonságokra vadásztunk. Ezért is az első megállónk a Notabile Casino épületénél volt, amelyről már gyönyörű fotókat láttam, de mi ezidáig elszaladtunk csak mellette. Egy kényelmes séta után a Szent Pál-templom környékén, hogy Mdina se legyen a szokványos, a Görög-kapun át közelítettük meg Málta egykori fővárosát. Ezen a részen egykor görögök életek, innen származik a neve, majd tovább egy saroknyira megtaláltuk a Trónok harcában feltűnő tágas teret is. Málta egyébként közkedvelt filmforgatási helyszín. Itt kell, hogy bevalljam, hazaérkezésünk estéjén azonnal meg kellett néznünk a München című filmet, ugyanis idegenvezetőnktől most tudtuk meg, hogy nem egy jellegzetes máltai helyszín fellelhető a filmben. Ti tudjátok, melyek ezek? A „Málta egy élmény“ oldalon többek közt ilyen érdekességeket is megtaláltok, ha követitek. Mdina szűk utcáin ért minket a naplemente, így megszaporáztuk a lépteinket a Fontanella étterem és kávézó felé, hogy egy páratlan kilátás mellett végre a napi kávészükségletünket megigyuk. Hihetetlen a panoráma, a kivilágított Málta a lábaink előtt hevert és a Mosta Rotunda kupolája eltéveszthetetlenül uralta a látképet. Vacsoránkat Rabatban egy szuper elegáns, nagyon barátságos helyen fogyasztottuk el Da Luigi-nál tökéletes máltai borok kíséretében.
Szombat, 2. nap
Erre a napra egy kirándulás volt tervben Gozora, amelyet nem siettünk el. Útközben a Cirkewwa és Mgarr (Gozo) között közlekedő komphoz két megállót is beiktattunk. Az első az én máltai bakancslistámról került kipipálásra, ugyanis messziről már számtalanszor, közelről pedig egyszer éjszaka megszemléltük, de verőfényes napsütésben még sosem sikerült, főleg nem befotóznunk. Ez pedig a Selmun Palace a Xemxija-öböl felett Mellieha-hoz közel a dobtetőn. Egykor az őrtoronyhoz egy ötcsillagos szálloda is tartozott, jelenleg elhagyatottan áll, de a máltai építészet csodája, illetve a kilátás sem utolsó innen. Mellieha‑n keresztül elhaladtunk Málta egyik közkedvelt homokos strandja a Mellieha Beach mellett, de úti célunk ezúttal a Popeye Village volt. Korábban jártunk már itt, de ismét elvarázsolt! Még mindig azt mondom, élmény kicsiknek és nagyoknak egyaránt, és át kell élni, ha Máltán jártok! Több órát vagy akár egy egész napot is el lehet itt tölteni, főleg nyáron, ugyanis a tengerben lehet lubickolni vagy napfürdőzni a parton, ha így készültök.
A gozoi komp Cirkewwa-ból indul, és az utat közel huszonöt perc alatt teszi meg a két sziget között. Érdemes korán kimenni, mert főszezonban egész nap, egyébként pedig kora reggel és késő este a helyi munkaerőáramlás miatt nem biztos, hogy az első kompra felfér az ember. Az utazás érdekessége és egyben hasznos információ is, hogy a menetjegyet visszafele kell megváltani, vagyis odaúton ne keressétek a pénztárt, a jegyváltót, csak szálljatok fel és élvezzétek a csodás kilátást! Pazar fotókat lehet készíteni Comino szigetéről és Gozo kikötő felőli oldaláról.
Gozo nem Málta, és a gozoiak nem máltaiak, hanem gozitánok. Szinte mindenben különbözik a két sziget, egy másik és sokkal zöldebb világba csöppen itt az ember. Megrohantak a Szilveszter környéki emlékeim, amikor fantasztikus túrákat tettünk itt Gozon, és számtalan természeti kincset fedeztünk így fel. Első utunk Victoria-ba, azaz Rabatba vezetett; fel a Citadella-ra, ahol legutóbb csak gyorsan felszaladtunk, készítettün két fényképet, és futottunk is tovább. Ezúttal azonban tüzetesen végigjártuk a várfalat, minden irányban elmerültünk a meseszép kilátásban, és persze próbáltuk felismerni a korábbról ismerős helyeket, ahol már jártunk. Tényleg olyan ez a pont, ahonnan belátni egész Gozot. Visszatérve a főtérre egy gyors ebédre a Café Jubilee-be tértünk be, amelynek „testvére“ Gzira-ban található és az egyik kedvenc helyem. Itt sem kellett csalódnom. Később belülről is megcsodáltuk a Szent György-bazilikát, ahol éppen Nagypéntekre készülődtek már. Rabat hangulatos kis utcáin sétálva megannyi Szent György képpel, szoborral és ábrázolással találkoztunk, illetve olyan ajtót is sikerült felfedeznünk, amelyben igen is ott volt a kulcs. A történet szerint itt Gozon az asszonyok távollétükben is az ajtóban hagyták a ház kulcsát, hogy ha férjük épp akkor érkezik haza a háborúból, akkor be tudjon menni (vagy, hogy ezzel is megelőzzék a hűtlen feleség kellemetlen helyzetbe kerülését?) Újdonságként itt Gozon sikerült ellátogatunk és belülről is megismerni a Ta Kola Windmill történetét, a máltai kenyér készítésének módját és egy igazi, eredeti berendezéssel ellátott malmot. Az építészet és történelem után pedig délután jöhettek a természeti szépségek, mint a „Kis Azúr Ablak“ és Dwejra. Itt emlékezhetünk meg az igazi Azure Window-ról, mind a sziklaperemről fotózhatjuk, mind pedig kis csónakokkal kimehetünk a tengerre, és onnan szemlélhetjük meg hűlt helyét. A szikrázó napsütés álomszéppé tette az egész napunkat, itt Dwejrában a tenger és a hatalmas sziklák pedig felhőtlen szabadságérzetet keltettek.
Késő délután komppal utaztunk vissza Máltára, majd szállodánkhoz, ahonnan – igazi örökmozgó és sosem fáradó utazókként – még egy esti sétára indultunk Qawra és Buggiba tengerparti sétányán. A naplemente színei azért itt és most is elvarázsoltak. Kicsit korábban érkezünk, akkor még a Malta National Aquarium meglátogatását is fontolóra vettük volna, nektek csak ajánlom ezen a részen programként.
Vasárnap, 3. nap
Szeretem Vallettát! Imádom Vallettát! Nem tudok betelni Vallettával akár hányadszorra is járok itt! Vasárnap délelőtt ide, a 2018-ban Európa Kulturális Fővárosa címmel büszkélkedő, UNESCO világörökségeként számon tartott parányi fővárosba látogatottunk. Ez az a hely, ahova nem kell térkép, bízzatok bennem, csak „vesszetek el“, csak menjetek arra, amerre tetszik! Mit adott ezúttal újdonságként nekünk? A Nagymesterek Palotáját és a Fegyvertárat belülről még nem láttuk, így ezúttal pótoltuk. Ami még kihagyhatatlan, ha itt járunk, a Felső Barakka-kert és az onnan nyíló kilátás a Három városra. A kertben árnyékot adók fák alatt egy kávé mindig jólesik, illetve közepén egy szökőkút és számtalan szobor, szoborcsoport különös hangulatúvá teszi a helyet. Sötétedés után is gyönyörű, ezt is megtapasztaltuk már. Valletta után siettünk Victorhoz Marsaxlokkba. Hogy kicsoda Victor? Talán a leghíresebb tradícionális máltai étterem tulajdonosa a tündéri halászfaluban, Marsaxlokkban. Ta Victor éttermében hosszú várólisták vannak néha, istenien főz és garantált az elégedettség. Érkezésünkkor elvegyültünk még egy kicsit a vasárnap szokásos halpiac forgatagában, ahol a különféle halak és tengeri kütyük mellett helyi sajtokat, kolbászokat, fűszereket vagy textílárukat is beszerezhetünk. Engem még mindig jobban érdekeltek azonban a háttérben, az öbölben ringatózó színes máltai halászcsónakok, a luzzuk. Majdnem elkéstünk az ebédről annyira belefeledkeztem a helyi halászok rutinjának figyelésébe és a luzzuk fényképezésébe. Jóllakottan óráinkat igazítva autóba pattantunk, és villámsebesen a Három város egyik, Senglea felé vettük az irányt. Március 31‑t írtunk aznap, ami a Nagy Kikötőben rendezett Regatta napja 1979. óta. Ezen a napon hagyta el ugyanis az utolsó brit flotta Málta szigetét, és azóta nemcsak szeptember 8‑án rendezik meg az egyik legkiemelkedőbb sportversenyt az 1565-ös Nagy Ostrom emlékére, hanem március 31-én is megmérkőznek a Nagy Kikötő városai. A Gardjola Garden tökéletes kilátás biztosított mind a verseny nyomon követésére, mind pedig Vallettára. Bejártuk később Senglea és Birgu jellegeztesen szűk, néhol meredek lépcsőkkel ellátott utcáit, nagyokat beszélgettünk és természetesen igyekeztünk mindent megörökíteni, az érzéseket pedig magunkban elraktározni. Birgu egyébként szintén adott számunkra újat, több lovagrend auberge-jét sikerült megtalálnunk, illetve a Szent Lőrinc-templomot is nyitva találtuk, így belsőjét is megcsodálhattuk. Szépen lassan itt már esteledett, így a napunk és a hétvégénk vége közeledett. Szomorúak csak azért nem voltunk, mert tudjuk, hogy visszatérünk. Ja, és mondtam már, hogy végre Pembroke-ba is eljutottunk? Legalább egy kicsit, átutazóban, hiszen Valletta felé kihagyhatatlan a Tower Road St Julians-szel, Sliema-val, Msida-val. Hogy mi van Pembroke-ban? Állítólag semmi, szerintem viszont még visszatérünk ide, és megmutatjuk fotókon is a „Málta egy élmény“ oldalon!
Hétfő, 4. nap
Hazautazás. Még reggelire sem jutott már időnk, indultunk a reptérre. Nehéz szívvel, de újabb csodás emlékekkel gazdagabban, és újra csak annyit tudok mondani, beleszerettem Máltába!
Bízom benne, hogy a fenti beszámoló alapján is látjátok, érzitek, hogy megéri pár napra, egy hétvégére is útra kelni, Málta még ilyen rövid idő alatt is képes feltölteni az embert. Minket 100%-osan!
Tartsatok velem továbbra is itt a blogon és kövessétek facebook oldalon a kalandlista bejegyzéseket az újabb érdekességekért, fotókért, videókért. Ha tetszik, egy megosztással segíthettek is, hogy még többekhez eljussanak.
Kapcsolódó bejegyzések