Egy nap Triesztben

Azt vet­tem észre maga­mon az utób­bi hóna­pok­ban, hogy egyre töb­bet fog­lal­koz­tat­nak az egy­na­pos uta­zá­sok. Egy­foly­tá­ban keres­tem, kere­sem a lehe­tő­sé­ge­ket, hogy milyen váro­so­kat, helye­ket lehet így meg­lá­to­gat­ni akár repü­lő­vel, akár szá­raz­föl­dön. Írtam ilyen témá­ban blog­be­jegy­zé­se­ket, és leg­utóbb ősszel egy hason­ló uta­zást válasz­tot­tunk az egyet­len sza­bad hét­vé­génk­re; akkor Udine‑t láto­gat­tuk meg.

Ahogy ősszel, most tavasszal is rátok, köve­tő­ink­re bíz­tuk az úti cél kivá­lasz­tá­sát, azaz egy sza­va­zá­son dőlt el a #kaland­lis­ta Face­book olda­lon, hogy Triszt­be uta­zunk. Ismét csak köszön­jük nek­tek, jól válasz­tot­ta­tok! Nekünk tet­szett, és most amel­lett, hogy egy vir­tu­á­lis város­né­zés­re invi­tál­lak ben­ne­te­ket képe­in­ken keresz­tül, meg­osz­tom élmé­nye­in­ket is az egy­na­pos tri­esz­ti útról, illet­ve pár hasz­nos infor­má­ci­ót is összegyűjtöttem.

Uta­zás Triesztbe

Mi a Flix­Bus menet­rend­sze­rin­ti köz­vet­len Buda­pest – Milá­nó éjsza­kai jára­tá­val utaz­tunk Tri­esz­tig. Pén­tek esti indu­lás­sal (20:30) kora haj­nal­ban (4:30) érkez­tünk Tri­eszt köz­pont­já­ba, haza­fe­le pedig szom­ba­ton késő este (23:10) indul­tunk Buda­pest­re. Alap­ve­tő­en itt ért is egy kel­le­mes meg­le­pe­tés, mert buszos utak­nál inkább a késé­sek­hez van az ember hoz­zá­szok­va, de most – mivel min­den utas meg­volt – koráb­ban tovább­in­dul­tunk Buda­pest felé, így a haza­ér­ke­zé­sünk is a várt (7:20) helyett közel fél órá­val koráb­bi volt. A lényeg, hogy az Uta­zás Kiál­lí­tás 2019-en szer­zett ked­vez­mény­re jogo­sí­tó kupon­kód­dal vásá­rolt busz­je­gyek tel­jes mér­ték­ben meg­ér­ték az árát. A nap során gyűj­tött sok-sok élmény­ről pedig még nem is beszéltünk.

Tri­esz­ti élmé­nyek órá­ról órára

Idő: 4:30

Kóco­san, kicsit kial­vat­la­nul, de tele izga­tott­ság­gal meg­ér­kez­tünk. Más szom­bat lévén még az iga­zak álmát alud­ta, tel­je­sen kihalt volt a pálya­ud­var kör­nyé­ke, mikor mi már javá­ban dol­goz­tunk a haj­na­li fotók­ból álló albumunkon.

Idő: 5:15

Nya­kunk­ba vet­tük a várost leg­in­kább cél­ta­la­nul. Cso­dás fotó­kat készí­tet­tünk a bel­vá­ros­ban, a Canal Grande-nál, és a Piaz­za Unitá d’I­ta­lia téren ért min­ket a nap­fel­kel­te. A ten­ger­par­ton ülve néz­tük a cso­dás, rózsa­szín­be bur­ko­ló­zott égboltot.

Idő: 7:45

Kávé, kávé és még több kávé. Olasz­or­szág­ban nem is indít­hat­tunk volna más­képp, milyest az első kávé­zó kinyi­tott. Azt hiszem ránk is fért, de még inkább a han­gu­la­ta; ahogy lát­tuk betér­ni a helyi­e­ket, újsá­got olvas­tak egy finom feke­te mel­lett a nap­ju­kat indít­va, magá­val raga­dó volt.

Idő: 8:30

Fel­ka­pasz­kod­tunk a Scala Dei Gigan­ti mere­dek, kacs­ka­rin­gós lép­cső­so­rán, hogy fent­ről is meg­szem­lél­jük a várost. Az élet „bein­dult“; sok csa­lád a szom­ba­ti bevá­sár­ló kör­út­já­ra készült, autók és buszok hada lepte el az utcá­kat, mi pedig tovább ismer­ked­tünk Tri­eszt neve­ze­tes­sé­ge­i­vel. A Parco della Rimembran­zan veze­tett keresz­tül utunk a Cat­ted­rale di San Gius­to Martire-ig. A park­ban sza­bály­ta­la­nul elren­dez­ve emlék­kö­vek helyez­ked­nek el egy-egy név­vel és évszám­mal az I. és II. világ­há­bo­rú­ban elhuny­tak tisz­te­le­té­re. A kated­rá­lis tárt ajtók­kal foga­dott min­ket, és beval­lom, rég ámul­tam el ennyi­re a belső terét látva.

Idő: 10:00

A vár, a Cas­tel­lo di San Gius­to vára­tott min­ket egy kicsit, ugyan­is csak 10 óra­kor nyit­ja kapu­it, de őszin­tén mon­dom, meg­ér­te. Végig­sé­tál­tunk a vár­fa­lon, ahon­nan min­den irány­ban lenyű­gö­ző kilá­tás­ban volt részünk. A bás­tyá­ról egé­szen a Miramare-kastélyig el lehe­tett látni. A belé­pő­jeggyel a múze­u­mot és a kőtá­rat is fel­ke­res­het­tünk, amit érde­mes, főleg annak, aki mélyeb­ben érdek­lő­dik a tör­té­ne­lem iránt.

Idő: 12:30

Alá­eresz­ke­dés a város­ba igazi tava­szi nap­sü­tés­ben és illa­tok­kal körül­ölel­ten. Mennyi­re más most min­den; él, nyü­zsög! Vissza­sé­tál­tunk a Canal Grande-hoz, ahol egy kis pia­co­zás követ­ke­zett, és az Udine-ben már kisze­melt zöld kávé­fő­ző a nőna­pi aján­dé­kom lett egy sarki bolt­ban. Csak, hogy ne tér­jünk haza innen se üres kéz­zel. Kinn ültünk és beszél­get­tünk ezek után egy nagyot a ten­ger­par­ton, majd igye­kez­tünk vissza a Tri­est Centrale-hoz, hogy beve­gyük Miramare‑t és a kas­tély hatal­mas park­já­ra is jus­son időnk.

Idő: 15:00

Dél­utá­ni prog­ra­munk a kirán­du­lás volt a Miramare-kastélyhoz, amely vonat­tal nagy­já­ból 10 perc Tri­eszt­től. Utó­lag most már azt mon­dom, sok­kal több időt is meg­ér­de­mel, így ha tehe­ti­tek, szán­ja­tok rá akár egy tel­jes napot. Cso­dás a kas­tély és a kas­tély park­ja is, vétek csak úgy végig­ro­han­ni rajta. Mi ugyan vonat­tal érkez­tünk, mégis a buszt javas­lom nek­tek, mivel a kikö­tő és a busz­meg­ál­ló pont a főbe­já­rat lép­cső­so­rá­nak lábá­nál talál­ha­tó. Ezen az úton könnyebb a meg­kö­ze­lí­tés, mint nekünk volt a vonat­ál­lo­más­tól. A vonat meg­ál­ló­ja felől a park felső kapu­ján át köze­lít­het­jük meg a kas­télyt, és szá­munk­ra igen kalan­dos, vic­ces volt a park­ban kóbo­rol­ni, kicsit amo­lyan erdei rejt­vényt fej­tő­sen meg­ta­lál­ni a kas­télyt a víz­par­ton. A lényeg, hogy a nap­le­men­tét nem kés­tük le, cso­dá­la­tos fények­ben kap­tuk len­cse­vég­re a Miramare-kastélyt.

Idő: 18:30

Mire vissza­ér­tünk a város­ba, meg­éhez­tünk egy igazi olasz piz­zá­ra. Nagyon sok a tal­pon­ál­ló étkez­de, illet­ve a maga­sabb szín­vo­na­lú étte­rem, de azért nem lehe­tet­len elfo­gad­ha­tó árú piz­zé­ri­át talál­ni. Mi a Canal Gran­de egyik ilyen szim­pa­ti­kus étter­mét sze­mel­tük ki magunk­nak, és nem kel­lett csalódnunk.

Idő: 19:30

Nem marad­ha­tott el az esti város­né­zés és fotó­zás sem. Nagy­já­ból ugyan­azt az útvo­na­lat jár­tunk be, amit haj­nal­ban is, így való­ban végig­kö­vet­tük, milyen egy nap Tri­eszt­ben. Pró­bál­tunk minél több érzést, han­gu­la­tot magunk­ba szív­ni. Kiél­vez­ni, hogy ide is eljutottunk.

Idő: 21:00

A leg­jobb idő­pont egy Ape­rol Spritz-re egy olasz kávé­zó tera­szán pok­róc­ba bur­ko­lóz­va, és jöhe­tett egy kis nap érté­ke­lés, ter­vek szö­vö­ge­té­se, no meg a körü­löt­tünk lévő szom­bat esti buli­han­gu­lat kiélvezése.

Idő: 22:45

Egy fan­tasz­ti­kus nap vége, majd egy közel sem olyan fárasz­tó buszos út hazafele.

Hasz­nos és prak­ti­kus egy tri­esz­ti városnézéshez

• Reg­gel 6 óra előtt a pálya­ud­var mos­dó­ja sincs nyit­va, a kávé­zók pedig 8 óra után nyit­nak csak, így érde­mes még a buszon elgon­dol­kod­ni a szükségleteinken.
• A vár, ahogy írtam, 10 óra­kor nyit és a belé­pő 3 EUR.
• Szom­ba­ton a Canal Gran­de men­tén egész dél­előtt piac talál­ha­tó gyü­möl­csök­kel, zöld­sé­gek­kel, virá­gok­kal és ruha­ne­műk­kel tele.
• A bel­vá­ros kicsi, a neve­ze­tes­sé­gek gya­lo­go­san könnyen meg­kö­ze­lít­he­tő­ek, ezért nincs szük­ség a helyi buszok­ra egy városnézéshez.
• A vonat és a busz­jegy egy­sé­ge­sen 1,30 EUR per út a Miramare-kastélyhoz. A vonat reg­gel gyak­rab­ban, dél­után nagyon rit­kán jár.

Néz­zük csak meg, milyen egy­na­pos uta­zá­sok van­nak még a bakancslistánkon?

8 egy­na­pos uta­zás, ame­lyet nem kel­le­ne kihagynod 

Ígér­jük, ennek az egy­na­pos uta­zás soro­zat­nak még foly­ta­tá­sa követ­ke­zik! Ter­vek van­nak, már csak idő­pont kell és indulhatunk!

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.