2018. október 08.
Svájcban bármily hihetetlen, én magam is alig hiszem, de életemben idén júniusban jártam először. Most azonban nem lehetett kihagyni, és nagy örömmel álltam neki a tervezésnek, hogy mit is fogunk látni, mit is fogunk csinálni Zürichben egy hétvégén.
Szombat délelőtt érkeztünk és hétfőn kora délután vettünk búcsút ettől az inkább mediterrán, mint alpesi hangulatú várostól, így ténylegesen közel 48 óránk volt Zürich felfedezésére.
Busszal érkeztünk a városba, és azzal is utaztunk el, melynek megállója közvetlenül a pályaudvar mellett egy parkosított részen található. Szerintem ez egy nagyon jó kiindulópontja a várossal való ismerkedésnek, melyet rögtön megkezdtünk, hiszen szállodánk már az óváros egy nyüzsgő, vidámsággal teli utcáján volt. Volt egyszer kérdés egy utazós kvízben, hogy mi az első dolgod, ha megérkezel egy idegen helyre. Hát nekem mindig mehetnékem van, nem a kipakolás, ejtőzés vagy nem is az az első dolgom, hogy futok a legközelebbi étterembe gasztroélményeket szerezni, sokkal inkább hajt a kíváncsiság, hogy felfedezzük a környéket, sőt mindent látni akarok. Így elindultunk itt Zürichben is, amerre a folyót láttuk és a sirályok hangját hallottuk.
Zürich Svájc legnagyobb városa, nekünk mégis inkább egy kedves hegyek közt megbúvó, tóparti kisváros képét mutatta, amelynek központját, nevezetességeit könnyen gyalogszerrel bejárhatjuk. Az óvárost a Limmat folyó szeli ketté és a Zürichi-tó határolja délről, mely felett jó idő esetén az Alpok vonulatai csodálatos látványt nyújtanak.
Szállodánk szuper helyen volt, ellensúlyozásaképpen, hogy nem volt nagy szám, de az óváros szinte közepén volt, és kiérve a sarkon már a folyóparton találtuk magunkat, a Zürich Limmatquai Kompkikötőnél. Napsütéses kora nyári délután ideálisnak ígérkezett a városnézéshez. Végigsétáltunk a Városházáig, majd át a Rathausbrücke‑n, ahonnan csodás fotókat készítettünk többek közt a Hotel Storchen épületéről, amely az egyik legrégebbi svájci hotel.
Sétánkat ezen az oldalon folytattuk magunkba szívva közben a zürichi életérzést, elkalandoztunk egy kicsit a svájci órák, csokoládék és divat világában az üzletek kirakatait nézegetve, majd kitárult előttünk egy hatalmas tér, melyen a Fraumünster magasodott. A Limmat felőli oldalán, a folyópartról csodás kilátás nyílt a túloldalt elhelyezkedő Grossmünter tornyaira, tökéletes hely volt a fotózásra, amelyet minden irányban ki is használtunk.
Ezen az oldalon folytattuk tovább utunkat fürkészve a kishajók közt a békésen úszkáló hattyúkat. Elhaladtunk a Frauenbad mellett, amely nappal szigorúan női napozóként működik, éjjel pedig szórakozóhely. Pár lépésre elértük a város legnépszerűbb kiülős helyét, a Bauschänzlit. Ki is néztük magunknak ezt a tulajdonképpen egy félszigetre épült sörkertet másnapra európabajnoki focimeccseket nézni. Hajtott az izgalom, hogy végre lássam azt a híres Zürichi-tavat, így megszaporáztuk lépteinket.
Aztán megpillantottuk a felhőhatáron a magas hegyvonulatokat. Ámulatunkban először csak álltunk ott, a Zürichi-tó partján, földbe gyökerezett lábakkal, vadul kattintgatott fényképezővel. Megérkeztünk. Figyeltük a számtalan hattyút és kacsát, ahogy a nagyobbnál nagyobb hajók közt lavíroztak vagy a mólók mellett megpihentek. A kikötő túloldalán megtaláltuk a virágórát is, és végigsétáltunk a tópart ezen oldalán. Éreztük a naplemente szelét, így nem hagyhattuk ki az alkalmat, és készítettünk egy videót erről, mely méltó zárása volt az aznapi városnézésünknek.
Nem maradt más hátra, mint egy vacsora egy talponállónál, a Quaibrücke túloldalán, majd a folyó ezen oldalán visszasétáltunk szállásunkig csordultig telt élményekkel, jól eső fáradtsággal.
Másnap a Zürich Limmatquai Kopkikötőtől jobbra fordulva folytattuk a város felfedezését, és felsétáltunk a túloldalon hívogató Lindenhof kilátóteraszához. A várnegyed jellegzetes, színes zsalugáteres házai között csatangoltunk órákon át, kicsit céltalanul, majd a Szent Péter-templomnál pihentünk meg. Tudtátok, hogy Európa legnagyobb átmérőjú órájával büszkélkedhet ez a templom? Kevés volt itt a turista, néhány helybéli rohant a dolgára csak, így számtalan érdekes pillanatképet és csendéletet ábrázoló fotót sikerült készítenünk útközben. Bevallom, jó volt kicsit ezáltal lelassulni, kiszellőztetni a fejünket, csak bámészkodni és megélni a jelent. Sétánk során érzékeink a Fraumünsterhez irányítottak, ahonnan a túloldalt szemeltük ki további felfedező utunkhoz.
Átkeltünk a Münsterbrücke‑n, és megmásztuk a meredek lépcsősort, ahol a Grossmünster várt ránk teljes pompájában. Innen egy újabb „nem látjuk pontosan, hogy hol lesz az utunk vége“ típusú bolyongás kezdődött, hiszen az óváros ezen részét is szerettük volna látni, a hangulatos utcák pedig csak sodortak minket magukkal. Boltok, előkelő üzletek, virágos kapualjak. Itt már nagyobb délutáni sétára induló embertömeg vett körül minket, de egyáltalán nem zavaróan. Aztán egy utcasarkon befordulva rövidesen megérkeztünk a Theater am Hechtplatz nyüzsgő életébe. Épp egy fiatalokból álló, utcai táncos csapat szórakoztatta a járókelőket, amely még több mosolyt csalt az emberek arcára.
Csak még egy kicsit sétáljunk!
Mivel előző nap kinéztük magunknak a közkedvelt Bauschänzlit focimeccsnézésre, vacsorára és őrjöngésre, tudva, hogy aznap mindkét meccs nagy nézőközönségre számíthat (egyiken Németország, másikon Svájc csapata érdekelt), korai érkezést terveztünk, hogy legyen jó helyünk mind az óriás kivetítőket tekintve, mind a félsziget adottságait. Kíváncsi voltam a hangulatra, és ha már egész Európa focilázban ég, akkor ilyen meccseket ilyen rajongótáborokkal együtt átélni, kihagyhatatlan volt még egy kevésbé fanatikus számára is.
Ismerkedésünket Zürich látnivalóival azonban még egy épülettel kiegészítettük mielőtt más dimenziókba kerültünk volna, és ez az Operaház volt az előtte elterülő hatalmas térrel, majd pedig a folyóparti sétánnyal.
Késő esti órákban elvarázsoltak minket a város fényei, a vizen tükröződő épületek, a parton romantikázó fiatalok, így készítettünk pár kifejezetten tetszetős éjszakai fotót.
Elutazásunk előtt korai ébredéssel még nyertünk pár órát, amely alatt belül is megcsodáltuk a vasútállomás épületét, majd a túloldalon a Svájci Nemzeti Múzeum körül sétáltunk, és kávézás közben összegeztük magunkban az elmúlt napok eseményeit, a látottakat-hallottakat, hogy Zürich sokkal élhetőbb város, mint gondoltuk, hogy ugyan az egyetemhez nem sikerült idő hiányában felmennünk, de e nélkül is boldogok vagyunk, hogy eljutottunk ide, és találtunk még okot bőven, amiért örömmel fogunk majd visszatérni ide egyszer.
Mert visszatérünk, ezt megfogadtuk. Zürich egy imádnivaló város, könnyű eltölteni itt az időt, és egy hétvége még kevésnek is bizonyult ahhoz, hogy azt mondhassuk, mindent láttunk és kipróbáltunk, amit akartunk. Visszajövünk, mert megszerettük Svájcot első látogatásra!
Tartsatok velem továbbra is itt a blogon és kövessétek facebook oldalon a kalandlista bejegyzéseket az újabb érdekességekért, fotókért, videókért. Ha tetszik, egy megosztással segíthettek is, hogy még többekhez eljussanak.
Google Translate
Kövess minket:
Hírlevél
Legnépszerűbb bejegyzések
- Minden, amit az ír koboldról tudni kell
- Egy nap Triesztben
- Városnézés Rómában - 2 nap, 2 útvonal
- Hogy mit kerestünk egy nap Udine-ben ősszel?
- Németország, két tenger partvidéke
- A Három Város, azaz Senglea, Cospicua és a legfontosabb Vittoriosa
- Dingli-sziklák és még egy kicsit több is
- Szardínia: Az élet Cagliari-ban - fotógalériával
- 5 kirándulás tipp Madridból
- Városnézés Koppenhágában