Bar­ce­lo­na, amit nekünk adott – lát­ni­va­lók és érzések

A kata­lán fővá­ros elég sokat várt ránk, míg­nem egy tava­szi hét­vé­gén úgy dön­töt­tünk, hogy egy szü­li­nap, egy név­nap, egy hosszú hét­vé­ge és a spa­nyol­or­szág­imá­dat pont elég indok arra, hogy lefog­lal­juk repü­lő­je­gye­in­ket, és végre fel­fe­dez­zük magunk­nak Bar­ce­lo­nát. Mad­ri­dot már egész jól ismer­jük, egy­sze­rű­en a szí­vem csücs­ke a spa­nyol fővá­ros, így már szé­gyell­tem is magam majd­nem, hogy Bar­ce­lo­na még kima­radt az éle­tem­ből. Olyan sokan teszik fel az eldön­ten­dő kér­dést a két város kap­csán, hogy melyik a szebb, folya­ma­to­san pár­hu­za­mot von­nak Bar­ce­lo­na és Mad­rid között, így mielőbb pótol­nunk kel­lett a hiá­nyos­sá­ga­in­kat, hogy mi is meg tud­juk vála­szol­ni ezt a kérdést.

A város fel­fe­de­zé­sé­re két tel­jes napunk jutott, mivel a har­ma­di­kat egy egész napos kirán­du­lás­ra szán­tuk Mont­ser­rat­ba, illet­ve egy bor­kós­to­ló­val egy­be­kö­tött pin­cé­szet meg­lá­to­ga­tá­sá­ra vidé­ken. Erről már koráb­ban írtam egy blog­be­jegy­zést, ame­lyet fotó­ink­kal kiegé­szít­ve itt olvas­hat­tok. Sze­rin­tem kihagy­ha­tat­lan, ha ide látogattok.

Bar­ce­lo­na egy nagyon külön­le­ges város tele élet­tel, szí­nek­kel, kul­tu­rá­lis és épí­té­sze­ti remek­mű­vek­kel. Épü­le­tei szin­te egy­től egyig rej­te­nek vala­mi érde­kes­sé­get, egye­di­sé­get, nem lehet unat­koz­ni a város­ban. Ren­ge­teg turis­ta érke­zik ide min­den évszak­ban, így a világ­szer­te híres lát­ni­va­lók­hoz min­den­képp érde­mes előre online jegyet fog­lal­ni, ha nem akar­juk sor­ban állás­sal töl­te­ni az egész ott létün­ket. Nem egy múze­um előtt lát­tuk a hosszú kígyó­zó soro­kat, meg sem merem tip­pel­ni, mennyi lehe­tett a vára­ko­zá­si idő, mire belép­het­tek az érdek­lő­dők. A két nap igen inten­zív volt szá­munk­ra, előre kivá­lasz­tot­tuk az „ezt min­den­képp látni kell“ att­rak­ci­ó­kat, így a Sag­ra­da Família‑t és a Casa Batt­lót, nem koc­káz­tat­tunk, és előre meg­vál­tot­tuk a belé­pő­ket, így ezen idő­pon­tok­hoz alkal­maz­kod­va ter­vez­tük meg a város­né­zé­sün­ket. Egyik nap az egyik, másik nap a másik miatt vol­tunk kor­lá­tok közt, de jó ter­ve­zés­sel, és kis sze­ren­csé­vel fan­tasz­ti­kus napo­kat sike­rült kihoz­nunk ebből az utazásból.

Egyik nap a Park Güell­ben kezd­tünk, dél­után­ra volt jegyünk a Casa Batt­ló­ba, amely a ked­venc épü­le­tem lett Gaudí alko­tá­sai közül, és sem­mi­képp ne hagy­já­tok ki, ha Bar­ce­lo­ná­ban jár­tok. Annyi­ra meg­tet­szett, hogy írtam róla egy külön blog­be­jegy­zést is, ame­lyett itt talál­tok meg. A park beval­lom, hogy saj­nos engem nem nyű­gö­zött le. Látni kell egy­szer per­sze, de nem volt szá­mom­ra akko­ra att­rak­ció, mint vár­tam az elő­ze­tes tájé­ko­zó­dá­sok után. Órá­kat sétál­tunk itt a pál­ma­fák alatt, a buja zöld növény­zet között, a képes­la­pok­ról vissza­kö­szö­nő kilá­tó­te­raszt is fel­ke­res­tük, de inkább olyan meg­pi­he­nés volt ez, leül­ni kicsit és elme­ren­ge­ni a látot­ta­kon, kikap­csol­ni kicsit az agyun­kat. Tény, a belé­pő nekünk már túl bor­sos volt a Gaudí féle szob­rok, csem­pék közöt­ti múze­u­mi rész meg­te­kin­té­sé­hez, így ezt kihagy­tuk, csak a kert­ből lát­szó­dó részek­ben csodálkoztunk.

Később a város­köz­pont felé vet­tük az irányt, végig­sé­tál­tunk a La Rambla‑n, és a kikö­tő­ben ért min­ket a nap vége. A La Ram­b­la egyéb­ként egy emb­le­ma­ti­kus helye Bar­ce­lo­ná­nak, min­den nap­szak­ban csak úgy höm­pö­lyög itt a tömeg, ami saj­nos jó terep a zseb­tol­va­jok­nak. Mi sze­ren­csé­sek vol­tunk, nem estünk áldo­za­tul, de több isme­rős és isme­ret­len­től is hal­lot­tam rém­tör­té­ne­te­ket. Min­den­eset­re legye­tek elő­vi­gyá­za­to­sak, mert könnyű elbam­bul­ni itt a házak dom­bor­mű­ve­it, erké­lye­it für­kész­ve vagy épp a sok szu­ve­nír árus bódá­já­nál bámész­kod­ni. Itt talál­ha­tó a híres La Boqu­e­i­ra piac, ahova érde­mes betér­ni még ha nem is vásá­rol az ember, de a han­gu­la­ta magá­val raga­dó. A sok-sok egzo­ti­kus gyü­mölcs és ten­ge­ri her­ken­tyű között talál­ni kós­to­ló ada­go­kat is, erre azért el lehet csábulni.

A La Ram­b­la végén áll a Kolum­busz emlék­mű­ve, egy hat­van méter magas osz­lo­pon szob­ra az Újvi­lág felé mutat állí­tó­lag, de föld­raj­zi­lag inkább csak a ten­ger felé, és a világ összes Kolum­busz szob­ra közül ez a leg­na­gyobb. Bel­se­jé­ben egy kilá­tó műkö­dik, ahova lift­tel lehet fel­jut­ni. Szin­tén hatal­mas volt itt a sor­ban állás, így inkább kisé­tál­tunk a ten­ger­hez végig a Ram­b­la de Maron. Mielőtt vacso­ra után néz­tünk még elidőz­tünk itt egy kicsit, elsé­tál­tunk az Akvá­ri­um­hoz, majd a kikö­tő­ben ütöt­tük el az időt.

Más­nap fel­ka­pasz­kod­tunk a Mont­ju­ic hegy tete­jé­re meg­szem­lél­ni fent­ről is a várost, illet­ve tenni egy kis sétát a zöld­öve­zet­ben. A Mont­ju­ic erőd stra­té­gi­a­i­lag fon­tos sze­re­pet ját­szott egy­kor, kör­be­lát­ni innen az egész vidé­ket, ami ma már csak a turis­ta­lát­vá­nyos­sá­gok sorát bőví­ti. Fel­ju­tás­hoz mi a sik­lót vet­tük igény­be, de utaz­tunk az üveg­ab­la­kos fel­vo­nó­val is, lábunk alatt pedig végig Bar­ce­lo­na terült el, és pró­bál­tuk a magas­ból beazo­no­sí­ta­ni a neve­sebb pon­to­kat, épü­le­te­ket. A Mont­ju­ic egyéb­ként olyan, mint egy hatal­mas bota­ni­kus kert tele érde­ke­sebb­nél érde­ke­sebb növé­nyek­kel, bok­rok­kal, így egy kicsit bók­lász­tunk itt inkább a vár belső meg­te­kin­té­se helyett. Olcsóbb volt így, de hatal­mas élmény.

Izga­tot­tan vár­tuk a késő dél­utá­ni órát, ame­lyen ellá­to­gat­tunk Bar­ce­lo­na jel­ké­pe­ként is ismert Sag­ra­da Família-hoz. Pont akkor sze­ret­tem volna ide érkez­ni, ami­kor a nap­le­men­te fényei besüt­nek a szí­nes üveg­ab­la­ka­in és meg­cso­dál­hat­juk ezt a nem min­den­na­pi lát­ványt, ami­ről már annyit hal­lot­tam. Sike­rült! A napunk csúcs­pont­ja volt ez, de tulaj­don­kép­pen az egész láto­ga­tás a kated­rá­lis­ban fel­eme­lő érzés volt. Már több mint 130 éve épí­tik, és ha min­den igaz, 2026-ra lesz kész. Egy­részt kíván­csi leszek, hogy elkészül‑e, más­részt már csak azért is meg­fo­gad­tuk, vissza­té­rünk ide abban az évben, és meg­néz­zük az évek alatt miben mennyit változik.

Este még elmen­tünk a Placa Espanya-ra, ahol lift­tel femen­tünk az Are­nas de Bar­ce­lo­na nevű bevá­sár­ló­köz­pont tete­jé­re egy-két kivá­ló fotót készí­te­ni, és ha már ott vol­tunk, akkor az egyik íny­csik­lan­do­zó illa­to­kat árasz­tó étte­rem­ben meg­va­cso­ráz­tunk. Ez a hely tulaj­don­kép­pen a Mont­ju­ic túl­ol­da­lán van, így a távol­ban még látni vonu­la­ta­it, azon­ban a leg­főbb neve­ze­tes­sé­ge a Font Mági­ca de Mont­ju­ic, azaz a mági­kus, zené­lő varázs­szö­kő­kút mögöt­te a Museu Nati­o­nal d’Art de Cata­lu­nya, előt­te pedig mint­egy beve­ze­tő­ként a két torony, a Tor­res Vene­ci­a­nes. Gyö­nyö­rű nap­le­men­té­ben zár­tuk a napot és az első ismer­ke­dős lépé­se­in­ket Barcelonában.

Vissza­gon­dol­va, sok min­den kima­radt még, amit jó lenne látni, mint pél­dá­ul a Tibi­dabo vagy a sze­cesszi­ós kór­ház épü­le­tét. Ahogy a fotó­in­kat válo­gat­tuk ehhez a blog­be­jegy­zés­hez, szin­tén arra ébred­tünk, hogy erről vagy arról sincs képünk, vagy meg­fe­le­lő minő­sé­gű. Egy­szó­val, meg­szü­le­tett az elha­tá­ro­zás, hogy vissza kell tér­nünk még jóval 2026 előtt, és vil­lám­gyor­san meg­él­ni a hiány­zó dara­bo­kat ebből a varázs­la­tos város­ból. Bízom így benne, hogy a közel­jö­vő­ben foly­ta­tá­sa, fris­sí­té­se követ­ke­zik ennek a cikk­nek, és remé­lem velünk tar­to­tok az úton.

Addig pedig néz­zé­tek meg vide­ón­kat Kata­ló­nia fővárosáról!

Mad­rid vagy Bar­ce­lo­na? – hogy vála­szol­jak a beve­ze­tő­ben elhang­zott kér­dés­re is, én azt mon­dom Mad­rid örök sze­re­lem marad, de mind­két várost látni kell egy­szer, mind­ket­tő más han­gu­la­tot áraszt, más­hogy érzed magad épü­le­tei közt és más­képp éled meg a város for­ga­ta­gát. Bar­ce­lo­na a kutú­ra és Gaudí maga, a szí­nes és bohém város, Mad­rid pedig az elő­ke­lő­ség, a letisz­tult­ság, a tisz­ta szép­ség és szá­mom­ra vala­mi mér­he­tet­len biz­ton­ság, egy olyan meg­ma­gya­ráz­ha­tat­lan belső bizser­gés, hogy „itt élni tud­nék“ és „haza­ér­ke­zem“.

Tart­sa­tok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljussanak.