Amiért lenyű­gö­zött a Hadtörténeti Múzeum Oroszkán

2018. december 14.

Fogékony vol­tam világ­éle­tem­ben a tör­té­ne­lem­re. Szerettem az izgal­mas, kalan­dos tör­té­ne­te­ket már akkor, mikor még különb­sé­get sem tud­tam tenni való­ság és kita­lá­ció között. Tulajdonképpen így nem is csoda, hogy ide­gen­ve­ze­tő lett belő­lem, és a mai napig lét­ele­mem az uta­zás; hogy fűt az újabb és újabb isme­re­tek utáni vágy, és minden­nek az ere­de­tét, hagyo­má­nya­it tudni akaró én tom­bol ben­nem. Egy „élő tör­té­ne­lem­órán“ mond­hat­ni bár­mi­kor szí­ve­sen részt veszek.

Amikor tavaly télen elő­ször szóba került, hogy men­jünk fil­met for­gat­ni Oroszkára egy II. világ­há­bo­rús hadi­já­ték­ra, nem kel­lett sokat győz­köd­ni. Egyszerűen elva­rá­zsolt, amit lát­tam, tapasz­tal­tam. Azóta a csí­pős hideg, hófe­hér­be öltö­zött hét­vé­ge óta több­ször is szí­ve­sen tér­tem és térek vissza az orosz­kai Hadtörténeti Múzeumba.

Megmutatom, milyen is a Hadtörténeti Múzeum Oroszkán

Fantasztikus! Hihetetlen! Tényleg ezek a sza­vak jut­nak elő­ször eszem­be, ha tömö­ren vála­szol­nom kel­le­ne a kér­dés­re, hogy milyen ez a hely. Sok múze­u­mot, kiál­lí­tás­tást lát­tam már éle­tem­ben, de ez a maga nemé­ben egye­dül­ál­ló és fel­be­csül­he­tet­len mind anya­gi­lag mind erköl­csi­leg. Nem beszél­ve arról, hogy egy hobbi gyűj­te­mény­ből nőtte ki magát a nem­zet­kö­zi elis­me­rés­re is szert tevő múze­u­mi anyag.

A múze­um csa­lá­di tulaj­don­ban van. A fel­vi­dé­ki Zsákovics László a gyűj­te­mény „atyja“, aki gye­rek­ko­rá­tól kezd­ve lel­ke­sen gyűj­töt­te elő­ször a helyi­ek tör­té­ne­te­it a II. világ­há­bo­rú alatt átél­tek­ről, a Garam‐mentén tör­tént ese­mé­nyek­ről, majd tár­gyi emlé­ke­ket kez­dett fel­hal­moz­ni a rokon­ság­tól, szom­szé­dok­tól és később ide­gen pad­lá­sok­ról. Egy csa­lá­di ház paj­tá­já­ból került kiala­kí­tás­ra később a két­szin­tes múze­um épü­le­te, amely tár­la­tát több órába is tel­het tüze­te­sen végig­jár­ni, meg­szem­lél­ni. Zömében a II. világ­há­bo­rú­ból szár­ma­zó leg­kü­lön­fé­lébb hasz­ná­la­ti tár­gyak mint pél­dá­ul kula­csok, fegy­ve­rek, sisa­kok és egyen­ru­hák nem­ze­ti­ség­re való tekin­tet nél­kül alkot­ják a kiál­lí­tá­si anya­got, de talá­lunk az I. világ­há­bo­rú­ból szár­ma­zó relik­vi­á­kat is. Egyes ter­mek­ben igé­nye­sen kiala­kí­tott csa­ta­je­le­ne­tet vagy korhű élet­ké­pet vehe­tünk szem­ügy­re élet­nagy­sá­gú bábuk segít­sé­gé­vel. Színvonalas panop­ti­kum­ba lépünk nem egy ajtó mögött. A múze­u­mon leg­több­ször – ami­kor csak tehe­ti – maga a tulaj­do­nos veze­ti végig a láto­ga­tót olyan átszel­le­mül­ten mesél­ve a kap­cso­ló­dó tör­té­ne­te­ket, egy‐egy lelet meg­ta­lá­lá­sá­nak és múze­u­má­ba kerü­lé­sé­nek tör­té­ne­tét, mint még soha sehol nem tapasz­tal­tam, szin­te könny szö­kik az ember sze­mé­be ahogy bele­gon­dol milyen tra­gé­di­ák tör­tén­tek nem is olyan régen… A gyűj­te­mény ma majd­nem 1000 négy­zet­mé­te­ren terül el és folya­ma­to­san bővül. A mai napig kin­cse­ket rejt a föld.

Aki fel­ke­re­si az orosz­kai Hadtörténeti Múzeumot, ne aggód­jon, könnyen meg fogja talál­ni. Az udva­rán áll ugyan­is a fel­rob­ban­tott Mária Valéria‐híd egy darab­ja, vagy könnyen ész­re­ve­he­tő a kapu mel­lett egy ere­de­ti lövész­árok, és tulaj­don­kép­pen az egész porta tele van roham­si­sa­kok­kal, har­cá­sza­ti esz­kö­zök­kel. Ha mind­ez nem lenne elég… ne lepőd­jünk meg, ha egy igazi tank döcög szem­be velünk a kocsi­be­já­rón, de ha német harc­ko­csik köve­tik szé­pen sor­ban, azon se. A nem­min­den­na­pi gyűj­te­mény részét képe­zik ugyan­is ezek a jár­mű­vek is, melyek idő­ről időre a szem­köz­ti gya­kor­ló­tér­re vonul­nak. Szemben egy kis erdő és a mező­föl­dek mel­lett egy gon­do­san lövész­ár­kok­kal, rom­há­zak­kal kiala­kí­tott „kis­vá­ros“ talál­ha­tó, ahol min­den év augusz­tu­sá­ban hagyo­mány­őr­ző kato­nák előre egyez­te­tett kore­og­rá­fia sze­rint csa­ta­je­le­ne­te­ket ját­sza­nak.

A hősi halált halt kato­nák emlé­ké­re fel­ele­ve­ní­tik a Südwind had­mű­ve­let csa­tá­it. Egy ilyen, a kör­nyék­be­li har­co­kat bemu­ta­tó alka­lom volt az a bizo­nyos tél dere­kai láto­ga­tá­sunk. Az akkor készült fil­met meg is néz­he­ti­tek most, ha kíván­csi­ak vagy­tok.

Miért láto­gasd meg az orosz­kai Hadtörténeti Múzeumot?

Hatalmas élmény kama­szok­nak és fel­nőt­tek­nek, lányok­nak és höl­gyek­nek, hogy fiúk­nak és fér­fi­ak­nak az egy­ér­tel­mű. Ahogy koráb­ban fogal­maz­tam, egy „élő tör­té­ne­lem­óra“, amin részt vehet­tek a Kárpát‐medence – ha nem egész Kelet‐Európa – leg­na­gyobb had­tör­té­ne­ti múze­u­má­ban. Soha nem hal­lott tör­té­ne­tek, első kéz­ből szár­ma­zó doku­men­tá­ci­ók sora várja az érdek­lő­dő­ket egy meg­szál­lott gyűj­tő ott­ho­ná­ban. Előttünk, mel­let­tünk kel élet­re a tör­té­ne­lem. Élmény min­den mennyi­ség­ben, és ha cso­por­to­san érkez­tek, akkor egy ebéd­re is vár­nak sze­re­tet­tel a csa­lá­di ház­ból kiala­kí­tott pan­zi­ó­ban és étte­rem­ben.

Mi már barát­ként térünk vissza, és hiába a több­szö­ri láto­ga­tás, még min­dig lenyű­göz, amit itt látok, ami itt a sze­me­ink előtt épül, bővül, fej­lő­dik. Esztergomtól alig fél órá­nyi­ra van Oroszka, ha isko­lás­ko­rú gyer­me­ke­tek van, vigyé­tek el ide tanul­ni; de min­den­ki­nek mele­gen aján­lom, hogy egy­szer tér­jen be ide, ezt az egye­dül­ál­ló gyűj­te­ményt vétek kihagy­ni!

Tartsatok velem tovább­ra is itt a blo­gon és köves­sé­tek face­book olda­lon a kaland­lis­ta bejegy­zé­se­ket az újabb érde­kes­sé­ge­kért, fotó­kért, vide­ó­kért. Ha tet­szik, egy meg­osz­tás­sal segít­het­tek is, hogy még töb­bek­hez eljus­sa­nak.

Hozzászólás

  • Google Translate

  • Kövess min­ket:

  • Hírlevél

  • Booking.com Booking.com
  • Legnépszerűbb bejegy­zé­sek